Tizenegyedik fejezet
Doryna Black 2007.11.06. 20:02
Draco ahogy kilépett a Nyavalyakúráló Ispotályból, rögtön haza dehoppanált Hermionéhoz. Halkan lépett be a házba, majd szép csendben felosont az emeletre. Belépett a hálószobába, ahol Hermione az igazak álmát aludta. Kezében egy kis papírfecnit szorongatott, amiben Draco beszámolt a tervéről. Olyan megnyugtató látványt nyújtott, hogy Draco (aki már teljesen visszanyerte a kinézetét) szép lassan leült az ágya szélére, kezét végigsimította, az alvó lány szanaszét álló haján. Még nézte egy darabig, majd szép lassan suttogni kezdett neki:
-Nagyon sokat köszönhetek neked Hermione. Remélem, ezt tudod. –ahogy elmondta, rögtön fel akart állni, de aztán még pár szóra visszaült. -Köszönöm. Köszönöm, hogy megtanítottad nekem mi az igaz barátság. Nem. Az igaz szerelem… - ezek után megkönnyebbülten állt fel Hermione ágyáról, majd ő is aludni tért, de nem tudta megállni, hogy még egyszer ne nézzen vissza az alvó szépségre.
|