Tizenkettedik fejezet
Doryna Black 2007.11.06. 20:03
Hermione hangosan zihálva riadt fel. Nem tudta miért, hisz nem álmodott semmit, még csak külső zaj sem hallatszott be a csendes kis házba. Az órára pillantott. Az 3: 23 mutatott. Megnyugvásképpen meg akarta fogni a gömbölyű hasát, de döbbenten tapasztalta, hogy a hasa egyáltalán nem gömbölyű. Ekkor villantak be neki a történtek. Hát persze. Két csodálatos gyermeknek adott életet, akik valószínűleg, most a Szent Mungóban vannak, ha Draco terve sikerrel járt. Szomorúság árasztotta el, majd kitört belőle a halk zokogás, és csak sírt, sírt és sírt. Siratta Ront, aki nem tudott vele lenni a szülésen, siratta a szüleit, akikről semmi híre sem volt, de legfőképpen saját magát siratta. Nem értette miért ilyen kegyetlen vele a sors. Bárcsak tudna valami kis hírt a háborúról, bárcsak mindenki túlélné, bárcsak… ez a legkegyetlenebb szó a világon…
|
|