Január környékén a szigetország minden részére lecsapott a rég megjósolt hóvihar. Az varázslók és muglik egyaránt meleg házaikban töltötték a délutánokat, hiszen életveszélyes lett volna az utcán kóborolni. Amerre a szem ellátott kicsavart és megtépázott fák, kitörött kirakatüvegek, felborított szemetesek és elkóborolt állatok kerültek az ember szeme elé. Ez a helyzet azonban már nem volt váltságos, nem úgy, mint egy évvel ezelőtt. Akkor mindenhol emberi- és állati tetemek, kóborló emberek és riadt minisztériumi varázslók tolongtak az utcákon, ahol ma csak egy boszorkány sétált munkahelye felé. A sétáló lányban még élénken éltek ezek az emlékképek, hiszen saját maga is aktív részese volta történéseknek. Igen, a lány maga Hermione Granger volt, aki segített barátaival együtt legyőzni Voldemortot. Nagyon nehéz és feledhetetlen csata volt... Hermionéék nem mentek vissza a Roxfortba befejezni az iskolát, hanem elindultak a horcrux vadászatra. Közel két éves bolyongás után jutottak el oda, hogy sikerült megtalálni és elpusztítani az összes lélekdarabot. A világ minden egyes részét felkutatták, majd miután végeztek visszatértek országukba, hogy leszámoljanak a hírhedt fekete mágussal. Erre a sorsdöntő összecsapásra tavaly január elején került sor, nem sokkal újév után. Weasleyék házától nem messze, a Hermelin dombon került sor a küzdelemre. Igen hosszú és fárasztó harc vette akkor kezdetét, és be sem fejeződött egy hosszú hétig. Minden tartalék csapatára szüksége volt a Rendnek, hiszen rengeteg mágus elhullott a harcban. Harry igen kitartó volt, de ő is csak erősítő főzetekkel tudta kibírni az egész felhajtást. Végül elérkezett a várva várt pillanat. Talán a horcruxok végett, de Voldemortot elhagyta minden ereje, így Harry győzedelmeskedett a gonosz mágus felett. Mondani sem kell az egész ország őt ünnepelte, a Kis Túlélőt, aki ismét túlélte, így békességet hozott a világra. Voldemort végleg elpusztult, Harryt pedig mindenki dicsőítette. Az ország számtalan helyén szobrokat emeltek neki, sőt az egyik könyvkiadó odáig ment, hogy könyvet írt Harry Potterről, aminek ő nem igen örült. Végre helyreált a béke. Harry eljegyezte Ginnyt, és most ő is a Weasley-házban él, amit nem rég újítottak fel, hiszen a csatában jelentős károkat szenvedett. Ron is felhőtlenül élte életét, majd a csata után fél évvel beállt a Weasley Varázsvicc Vállaltba, mint résztulajdonos a bátyjai mellett. A trió egyetlen lány tagja, Hermione pedig az újjászervezett Mágiaügyi Minisztériumban kapott egy visszautasíthatatlan állásajánlatot. Ő lett a Reggeli Próféta felelős szerkesztője. Ez az állásajánlat elég hirtelen érte a lányt, hiszen a minisztérium nem arról volt híres, hogy mugliivadékokat alkalmaz. A lány sejtette, hogy ennek csakis az lehet az oka, hogy Rufus Scrimgeour távozása után Remus Lupin került a miniszteri székbe. Ennek egyetlen egy oka volt: Dumbledore halála után Lupin lett a Főnix Rendjének főnöke és egyben titokgazdája is, így az újjáépült Mágiaügyi Minisztérium tagjai egyöntetűen Remust szavazták meg vezetőjüknek, hiszen részben az ő érdeme volt a nyertes csata.
Az élet kezdett visszaállni a régi kerékvágásba. A dementorokat is visszaküldték az Azkabanba, mivel azok nyíltan Voldemort mellett harcoltak a küzdelemben. Pár kivételtől eltekintve a halálfalókat is bebörtönözték, de van aki így is megszökött az aurorok felügyelete alól. Most őket keresi az egész Mágiaügyi Minisztérium.

*

Hermione amint megérkezett a minisztériumba máris két, rózsaszín talárba öltözött alak sietett felé, kezükben rengeteg pergamentekerccsel, ami a holnapi Reggeli Próféta vázlata volt. Hermione kikapta munkatársai kezéből az aktákat, majd elrobogott irodája felé, ami az egyes szinten volt fellelhető. A lány alig szállt ki a liftből, máris újabb pergamenekkel gazdagodott, amit most Nymphadora Tonks nyújtott át neki.
- Jó, hogy látlak, Hermione - sóhajtott egy nagyot, miközben szétnyitotta az egyik tekercset. - Most kaptuk a hírt, hogy Bellatrix Lestrange előkerült. Az ügyeletes aurorok már kiszálltak a helyszínre. Gondoltam, elég szaftos sztori lenne - mosolygott, majd átnyújtotta a tekercset Hermionénak.
- Köszönöm, Tonks - hálálkodott a lány, miközben a tekercseket kötötte össze egyetlen egy nagy kupacba. - Ha gondolod, megihatnánk egy kávét is - bökött a folyosó végén árválkodó irodája felé.
- Oh, bocsáss meg, de most sietnem kell - pirult el a nő. - Igazából csak ezért jöttem - mutatott a pergamenhalomra. - Majd Mollyéknál bepótoljuk.
- Rendben - szólt Hermione, majd egy barátságos 'Szia' után távozott is irodája felé, aminek ajtaján a felirat állt: Hermione Granger, Főszerkesztő: (Reggeli Próféta)
Hermione unottan dobta le szerzeményeit asztalára, majd töltött magának egy nagy bögre kávét, mivel nagyon úgy nézett ki, hogy aznap is éjszakáznia kell. Körbenézett a szobában, amit nemrég saját maga rendezett be, majd elszorult a szíve. Gondolatai barátjai körül forogtak, akikkel mostanában egyre kevesebb időt tölthetett. Mondjuk nekik is elég gondjuk akadt, úgyhogy nem is traktálták egymást. Harry és Ginny saját esküvőjüket tervezték, ami májusban lesz esedékes, de a Hírverő (immár a Próféta nagy riválisa) már legalább egy hónappal ezelőtt leközölte a nagy hírt. Persze Hermione amúgy sem engedte volna, hogy ilyen bulvár információ belekerüljön egy méltóságos napilapba, főleg nem arról a barátjáról, akinek az életét már így is megkeserítette a média. Nem csak a jegyeseknek volt sok dolguk mostanság, de a trió harmadik tagja is kialvatlanságban szenvedett. Ron igaz besegített bátyjainak, de már kevésbé érdekelte ez a munka, mint azelőtt. Régi álmát szerette volna megvalósítani, miszerint nyit majd egy saját üzletet, amibe csak kviddiccsel kapcsolatos dolgok lesznek fellelhetőek. Igaz ez az álom nem megvalósíthatatlan, de még egy kicsit várat magára, amíg Ron össze nem szedi a kezdő tőkét, amihez nagyon is megfelelő lehetőség a varázsviccbolt fenntartása. Persze Harry felajánlotta barátjának, hogy ő támogatja az üzlete beindítását, de Ron hallani sem akart róla. Ő teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy Harrynek elég zűrös az esküvő miatt az élete, így a saját lábára állva kell boldogulnia. Hermione ezért a döntéséért igazán nemes lelkűnek tartotta Ront, hiszen ő is tudta, mennyi dolguk van mostanság Weasleyéknek, és ezen nem segített az sem, hogy Harry és Hermione is egy házban él velük. Igazán jól megvoltak együtt, de Hermione szerint ez csak plusz munkát okoz Mrs Weasleynek is - persze ezt a nő erősen tagadta.
A lányt kopogás rázta ki mélázásából.
- Szabad - szólt, majd kíváncsian az ajtóra függesztette tekintetét. - Ó, te vagy az, Ginny.
- Szia, Hermione! - szorította meg barátnőjét az imént érkezett Ginny Weasley.
- Mi járatban erre? Nem úgy volt, hogy ma elmentek Harryvel megnézni azt a Roxmorts melletti kastélyt? - kérdezte óvatosan a lány, miközben a tekercseivel babrált.
- De, úgy volt, de meggondoltuk magunkat - szólt félig nevetve, félig bánatosan. - Harrynek el kellett mennie a Roxfortba, hiszen ma nevezik ki McGalagonyt hivatalosan is igazgatónak.
- Tényleg, a kinevezés... - csapott a homlokára Hermione. - Hogy is felejthettem el. Pedig még Lindát is kiküldtem a helyszínre. Linda a fotósunk - szólt a lány Ginny értetlen arckifejezését látva.
- Igazából csak azért jöttem, mert anya üzeni, hogy ha lehet, akkor legyél otthon ma hamarabb, hiszen ünnepi vacsorát csinál.
- És ha szabad megkérdeznem, mit ünneplünk?
- Tudod, hogy apát nemrég léptették elő a Varázshasználati Főosztály alelnökévé, és még nem volt időnk megünnepelni - mosolygott kedvesen Ginny.
- Ha el tudok szakadni a munkától hamarabb, akkor megígérem, hogy sietni fogok, Ginny - szólt fáradtan a lány. - Addig még be kell fejeznem ezt a jelentést a Gringotts helyreállításáról, és meg kell írnom egy cikket valami mugli szerkezetről, amit a varázslók is használhatónak vélhetnek. Ja és persze a Bellatrix-ügy - csapott homlokára Hermione. - Információink szerint a nyomára bukkantak. Remélem lapzárta előtt még az is bekerülhet az újságba.
- Hát sok sikert! - köszönt el Ginny. - Nekem még be kell ugranom Ronhoz is, mivel megígértem anyának, hogy szólok neki is a vacsiról. Az ikreket egyszerűen lehetetlen lenne meggyőzni. Ők túl munkamániások lettek manapság.
- Nyugi, Ginny - kuncogott Hermione. - Ron esetében ilyenektől nem kell tartanod. Neki minden más jelentéktelenebb a hasánál. Két év alatt volt időm kitapasztalni.
- Meg kell nyugtassalak, régen is ilyen volt. Kis zabagép - nevetett az emléken Ginny. - Bár abban lehet, hogy tévedsz, ha azt állítod, Ronnak mindennél fontosabb a kaja. El sem tudod képzelni, hogy Ronnak mi lehet fontosabb a napi ötszöri étkezésnél - tudálékoskodott Ginny. - Most pedig ne haragudj, de mennem kell. Szia, Hermione. Este gyere hamar haza!
- Megpróbálok sietni, de nem ígérek semmit... - mondta búcsúzóul a lány, majd ismét pergamenjei felé görnyedt.