|
6, Csendes beszélgetések
lilyjamesfan 2008.01.25. 09:38
Amint a címéből is kiderül, itt nem lesznek tányértörős jelenetek, de ezek a beszélgetések mindenképp fontosak a következőkben. Az esküvő előtti napon járunk éppen, és a következő fejezet már az esküvőt fogja taglalni. Valószínüleg az lesz az utolsó fejezet, utána még talán egy epilógus jön.
Száraz, napsütéses szombat virradt a kastély lakóira. A nagy napig, azaz Harry és Ginny esküvőjéig már csak egyetlen egy nap volt hátra. Az ifjú pár szinte az egész napot relaxálással töltötte, immár külön szobájukban, még a lakótársaik a kastély és környéke végleges kipofozásával töltötték idejüket. Aznap senki nem ment dolgozni, hanem otthon maradtak, hogy segítsenek minden előkészületben. Az ikrek is otthagyták boltjukat, hogy a kertben lévő ingóságokat helyezzék végleges helyükre. Fleur, Bill és Charlie a kerti asztalok kidíszítésével és megterítésével fáradoztak, még Hermione buzgón hordta nekik a szebbnél-szebb virágkompozíciókat, amiket aztán az asztalok között helyeztek el. Azt a helyet, ahol magát a szertartást fogják tartani Ron vette kezelésbe. Egész délelőtt virágmintás székeket pakolt, majd varázslat segítségével felállította azt a pódiumot, amin a pár fogja majd kimondani házassági esküjét. Néha-néha Hermione is besegített neki, de ezek a percek igen szótlanul teltek. A lány haragudott a fiúra, amiért átverte, Ron pedig saját magára haragudott, amiért olyan esetlen és gyáva volt.
Amikor a templom harangjai már elütötték a delet, Mrs. és Mr. Granger egy szem lányuk kíséretében Londonba utazott, hogy elhozzák az Abszol úton felejtett hozzávalókat Mrs. Weasley tortájához. Mire visszaértek már az egész kastély csillogott, hála a dolgos Weasley kezeknek. Mr. Weasley még meg is jegyezte, hogy nagyon ügyesek voltak és, hogy mostantól elkezdődik a holnap reggelig tartó pihenés, hiszen mindenkire ráfér. A kis csapat egyetértően morajlott, majd mindenki visszavonult saját hálószobájába, hogy kipihenje a délelőtt fáradalmait.
- Menjetek csak - mosolygott Molly. - Ránk fér a pihenés, holnap nagy nap lesz. Ron, Hermione, majd látogassátok meg Ginnyéket, biztos nagyon idegesek. Nem mindennap van esküvőjük...
Az érintettek bólintottak, majd elindultak a hálószobák felé. Hermione útközben még felkapta a friss Reggeli Prófétát, hogy megnézze, az új helyettesének, hogy sikerült megoldania a lapzártát.
Szobájába érve kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, majd olvasni kezdte a napilapot. Elég sok időbe telt neki, mire felfogta, kit is lát a címlap alatti képen. Ron szégyenlősen tekingetett ki a képből, s néha-néha kezével intett egyet az olvasók felé. A lány amilyen gyorsan csak tudott kiviharzott a szobából egyenesen Ron szobája felé tartva. Kétszer megkoppintotta a fiú ajtaját, de választ nem várva berontott.
- Mi ez? - mutatta fel az újságot Ronnak, aki éppen pihentető alvására készült.
- Ööö...
- Mi ez? - ismételte türelmetlenül.
- Újság - felelt egyszerűen amaz. - Azt hittem, te tudod. Végül is te szerkeszted.
- Tudom, hogy újság - dühöngött a lány. - De te mit keresel a címlapon?
- Nyertem - felelte a fiú egyszerű közönyösséggel.
- Mit? Hol?
- Elég gyér ma a memóriád - húzta el a száját Ron. - Még a karácsonyi számban volt egy nagy nyereménnyel kecsegtető rejtvény, amit tudtommal még te készítettél. Nem mondom, hogy könnyű volt, de hát te csináltad.
Hermione a homlokára csapott, majd Ronra szegezte tekintetét.
- Te meg tudtad csinálni? - kérdezte elismerően.
- Csodálkozol? Veled töltöttem a fél életem - szólt pironkodva. - Elég jól kiismertem a stílusod. Tegnap volt az eredményhirdetés, ahol engem sorsoltak ki.
- Ööö..., gratulálok!
- Kösz.
- És mennyit nyertél? - kérdezte érdeklődve.
- Hát, elég sokat, holnap rakják be a családi széfünkbe.
- Akkor végre meg tudod nyitni a boltot - ujjongott a lány.
- Csak tudnám - helyeselt a fiú. - Már nem szeretnék boltos lenni. Legalábbis kviddics boltot már nem szeretnék. Lehet, hogy elmegyek a minisztériumba dolgozni, vagy nem is fogok dolgozni. Vagy..., vagy nyitok egy éttermet. Itt a Roxmortsban.
- Éttermet? - hökkent meg Hermione.
- Igen, szerintem nagyon hasznos lehet. Például, ha lenne itt egy étterem, akkor most sem kéne főzni az esküvőre, hanem csak rendelni a kaját. Szerintem jó ötlet.
- Van benne valami. A végén még nagyobb forgalmad lenne, mint a Mézesfalásnak - kuncogott a lány.
Ron hálásan Hermionéra mosolyodott, majd csend borult a szobára.
- Akkor én mentem is - zavarodott meg a lány. - Még úgyis találkozunk.
- Igen - motyogta Ron. - El ne felejtsd meglátogatni Ginnyt!
- Te meg Harryt.
- Nem felejtem.
- Na látod, én sem. Szia!
*
A délután nagy része csendesen telt a lakók számára. Néha-néha azonban csengőszó zavarta meg a pihenést, de ilyenkor Mrs. Weasley gyorsan leszaladt ellenőrizni, ki is csengetett. A nőnek feltett szándéka volt, hogy egyedül fogja elkészíteni az esküvői süteményeket. Persze ezt nagyban akadályozta menye, Fleur segítőkészsége. A lány minden alkalmat kihasznált, hogy együtt lehessen anyósával, így most is sütéssel kapcsolatos kérdésekkel bombázta. Mrs. Weasley egy idő után kezdte megelégelni az okoskodó lányt, így felajánlotta neki, hogy segítsen. Fleur pedig készségesen munkaruhát húzott, majd elkezdte felverni a csokihabot. Mr. Weasley az első emeleten lévő vendégszobákat szedte rendbe fia, Charlie segítségével. A ház többi tagja viszont boldogan pihent szobájában.
*
- Anya mondta, hogy jöjjek fel - motyogta Ron Harry szobájába érve.
Harry nem szólt, csak szusszantott, majd hellyel kínálta barátját.
- Hogy vagy? - kérdezte érdeklődve Ron.
- Jól.
- Nem vagy valami bőbeszédű - állapította meg a vörös hajú fiú.
- Nincs semmi bajom, de holnap elveszem életem szerelmét. Hidd el, ez elég nagy ok a csendes örömre - mondta Harry.
- Csendes öröm? Inkább letargia - mondta vidáman Ron.
- Hidd el, nem az.
- Akkor meg mi van?
- Ron! - mondta nyugalmat erőltetve hangjába. - Nincs semmi bajom. Ez normális.
- Jó' van na.
- Bocs. Csak elgondolkodtam egy kicsit.
- Miről? - kérdezte barátja immár félénkebben.
- Csak erről az egészről - kezdett bele Harry. - Olyan hihetetlen, hogy holnap elveszem a húgodat, és akkor véglegesen boldogok leszünk. Hatodikos koromtól erre a percre vártam, de azért mégis olyan nehéz elengedni a múltam. Minden más lesz. Félre ne érts, én nem panaszkodom, csak úgy mondom.
- Értem. Hidd el, Harry, nekünk is minden más lesz. Ginnyvel elköltöztök, mi meg ott maradunk anyával; többé nem hívhatlak el egy görbe estére sem, mert a húgom azon nyomban leszedi a fejem, és lehet, hogy sokkal kevesebbet fogunk találkozni.
- Na azt nem hinném - bölcselkedett Harry. - Majd együtt vihetjük a gyerekeinket óvodába.
- Ilyenekkel még ne is viccelj! - hőkölt hátra Ron.
- De hiszen ez a valóság, Ron. Megidősödtünk és feleségül veszünk valakit, majd gyerekeink is lesznek.
- T'om - húzta el a száját a fiú. - De ez annyira hihetetlen. Ginnyt sosem tudnám elképzelni terhesen.
Harry nagyot kacagott barátja elképedt arcát látva.
- Ugyan már, Ron. Majd addig eldugjuk Ginnyt, amíg meg nem szüli a gyerekeket - vigyorgott Harry.
- Na azért azt nem kéne - kuncogott immár Ron is.
- Ron, lennél a keresztapjuk a még meg nem született gyerekeinknek?
- Igen, ez nem kérdés.
- Ginny szerint, Hermione pedig lehetne a keresztanya. Természetesen, ha nincs ellenedre...
- Nincs - motyogta Ron. - Hermione szereti a gyerekeket.
- Nem csak a gyerekeket, hanem téged is. Kár, hogy olyan csökönyösek vagytok mind a ketten.
- Nem vagyok csökönyös - húzta el a száját Ron. - És abban is erősen kételkedem, hogy Hermione szeretne engem.
- Ne légy ebben olyan biztos.
- Harry, neked agyadra ment az esküvő. Pihenj egy kicsit, én meg lemegyek anyának segíteni. Szerintem, már az idegösszeomlás szélén áll Fleur miatt.
- Rendben, de Hermione akkor is szeret, és te is szereted! Beszéljetek végre egymással! - erőltette tovább a témát Harry.
- Mentem anyához - játszotta a süketet Ron, majd kisétált a szobából.
*
- Szia, Ginny. Bejöhetek? - kérdezte Hermione Ginny szobájába érve.
- Persze, gyere csak - mosolygott a fényképeket rendezgető lány. - Mi járatban erre?
Igazából anyukád küldött, de nem csak ezért jöttem. Mondd, jól vagy?
- Igen, mi több, remekül - Ginny hangja teljesen örömittasan csengett. - Soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Hihetetlen ez az esküvő, Hermione. Tegnap még lány az ember, aztán hipp-hopp és asszonnyá válik, de mégis ugyanaz marad.
- Igen, ez érdekes. Mik ezek? - kérdezte az ágy szélén álló fényképalbumra mutatva.
- Fényképek - szólt Ginny, majd magához vette az albumot. - Nézd, ezen pont te vagy.
Hermione amint meglátta a fényképet, rögtön belefájdult a szíve. A lány éppen a főket Harry tiszteletére rendezett bálon ácsorgott, ami nemsokkal Voldemort legyőzése után készült.
- Ez is érdekes - szólt Ginny, majd egy másik képet mutatott a lánynak. - Ez már egy kicsit ugyan régi, de azért már ott is szép voltál. Nagyon rég volt már a karácsonyi bál. Amíg a Roxfortba jártunk az volt az egyetlen bál. Persze, most már minden évben rendeznek. Éljenek a veszélytelen idők! - mosolygott Ginny.
Hermione is elmosolyodott, bár az ő mosolya nem volt szívből jövő. Utált visszaemlékezni arra a téli estére, hiszen tudta, hogy akkor szúrt el mindent Ronnal. Nem kellett volna engednie, hogy Krum megcsókolja. Ha akkor várt volna egy kicsit, hogy Ron felkérje, akkor most nem lenne az, hogy bujkálnak egymás elől. A lány nagy levegőt vett, majd Ginnyhez fordult.
- Ginny, én szeretem Ront! - jelentette ki váratlanul. - Én már nem bírom tovább. El akarom mondani neki is, de félek.
Látszólag Ginny nem lepődött meg Hermione bejelentésén, így vidám hangnemben kezdett el beszélni.
- Tudtam én. Örülök, hogy végre beismered. Ha csak nekem is. Ha nem bírod már magadban tartani, akkor miért titkolózol? Menj, és mondd el neki.
- Áh, nem olyan könnyű az - csüggedt el Hermione. - Ron nem szeret engem. Nemrég elhívott az istállóhoz, erre csak azt kérdezte meg, hogy mit kaptok tőlem ajándékba, nehogy véletlenül is ugyanazt adjuk nektek.
- Ez érdekes. Ron ajándékát már ezer éve megkaptuk, szerintem ez csak egy csali volt. Az igaz, hogy Ron nem éppen mestere az ilyen szerelmi vallomásoknak, de legalább próbálkozott.
Hermione döbbenten nézett maga elé, majd még búbánatosabb lett.
- Ha nem mondta ki akkor, már nem is fogja sosem - mondta keservesen. - Az az este volt a csúcspont. Akkor lett vége mindennek.
- Álljon meg a menet, Hermione! - csattant fel Ginny. - Ron fajankó, de szeret téged. Jobb lenne, ha te is tudtára adnád, hogy szereted. Beszéljétek meg.
- Az nem fog menni...
- Ezt a kifejezést én nem ismerem. Holnap szépen elbeszélgettek egymással. Aztán lesz ami lesz. Gondolom, lesz mit mondanotok a másiknak.
- Kizárt dolog, hogy én azok után elbeszélgessek Ronnal - idézte fel az istállós jelenetet a lány. - Ha annyira akart volna mondani valamit, akkor azt ma megtehette volna. Voltam nála.
- Hermione Granger! - emelte fel Ginny a hangját. - Nem érdekel, hogy hol és miként, de holnap beszélni fogsz a bátyámmal. Ha nem, akkor azt megtudom, és egy jól megtermett szurcsók elé doblak.
- Megteszek minden tőlem telhetőt - egyezett bele fásultan a lány.
- Én is így gondoltam - szólt Ginny.
- Most elmentem én is pihenni, mielőtt még idehívnád Ront!
- Arghhh...
- Holnap korán jövök. Segítek a készülődésnél - mondta Hermione, miközben az ajtó felé sétált. - Te is feküdj le hamar, hiszen ki kell pihenni magad!
- Jó, de beszélj holnap Ronnal.
- Jó, beszélek. Szia, Ginny!
- Szia, Hermione!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;