Büntetőmunka, gyásznap, nevetés...

Szombat reggel van. A roxfortos diákok általában jókedvűek ilyenkor, hiszen hétvége van. Kipihenhetik a heti tanulás és hajtás fáradalmait. De ott van az az általában. A Griffendél asztalánál, egész pontosan Harryék körül nem volt éppen felhőtlen a hangulat...
Hermione a Reggeli Prófétát olvasta, Ron (akit az étkezések mindig feldobnak) hozzá se nyúlt a reggelihez, Harry pedig két percenként az asztal vége felé sandított. Ron azt hitte már semmi nem ronthatja el ezt a reggelt, de tévedett. Malfoy ugyanis pont ekkor ért oda az asztalukhoz, és leült Hermione mellé (Ront félrelökve).
- Jó reggelt, kiscicám! - megcsókolta barátnőjét. Annyira belemelegedtek a dologba, hogy észre sem vették Ront, csak amikor az illető akkorát vágott az asztalra, hogy még az asztal végén ülő Ginny is összerezzent.
- Jesszus Ron.. Mi a baj ? - Hermione próbált meglepettnek tűnni, de nem nagyon jött össze.
- MI LENNE HA MEGFORDULNÉK, ÉS A HÁTAMON TUDNÁTOK FOLYTATNI?!
Harry arrébb húzta barátját, hogy kioktassa őt a helyes viselkedés alapszabályairól. Hermione gondterhelt arccal nézett feléjük, épp ezért nem vehette észre, hogy Malfoy beleöntött valamit Ron poharába. Mire a lány visszafordult, pont akkor ment ki Crakkal és Monstróval karöltve.
Harry és Ron visszaültek a helyükre.
- Különleges nap a mai... - kezdett bele mondókájába Hermione.
- Szülinap? Névnap? Gyásznap? Évforduló? - találgatott Harry.
- ... ma van Draco szülinapja!
- Szóval gyásznap. Hát akkor emelem poharam arra a görényre. - Azzal Ron megitta azt az innivalót, amibe valami olyan volt, amiről ő nem tudott...

Ezután a keserves reggel után, a hangulat, még keservesebb lett. Csak most nem a nagyteremben, hanem a Griffendél ház klubhelyiségében zajlott a semmittevés. Harry vigyorgott magában, Hermione Csámpással játszott, Ron meg a tüzet nézte. Ginny ült le hozzájuk.
- Heló, fiatalok! - érdekes módon Ginny nagyon fel volt dobódva annak ellenére, hogy csak nemrég szakított Deannel. - Na és milyen lesz a büntetőmunka ?
- Áá nem vészes, csak Piton szertárába kell rendet tennünk - legyintett Hermione.
- Áá nem vészes, csak ha véletlenül eltörsz valamit, akkor rátesz még hat hetet a büntetőre, de áá nem vészes - Harry viccelődni próbált, és ez félig meddig sikerült is, mert Ginny vele együtt nevetett, de Ron és Hermione felvont szemöldökkel néztek egymásra.
A nap hátralévő részében, a négyeshez csatlakozott Neville, Luna, Seamus, és Dean. Együtt kimentem kviddicsezni. Igazából, nem mind játszottak. Luna kommentátor volt, Hermione meg mellette ült, és feszülten figyelt, mintha tudná miről van szó. Ennek ellenére nagyon jó délutánjuk volt. Mivel Ronnak nem akaródzott elindulni, Hermione egyedül ment a büntetőmunkára, barátja csak később követte.
Ron lemondóan lépkedett a pince felé. Úgy gondolta, ennél rosszabb és unalmasabb dolog nincs a világon. De legalább kettesben lehet Hermionéval, úgy, hogy ő közben nem Malfoyt majmolja. Belépett a pinceterem ajtaján és furcsa látvány tárult a szeme elé.

A legfurcsábbnak azt tartotta, hogy Hermione, teljes komolysággal tud figyelni Piton professzorra. Ugyanis Piton egyetlen rózsaszín tangában feszített a katedrán. Eddig bírta...kitört belőle a nevetés. A professzor, és Hermione is értetlenül néztek rá.
- Mit tart olyan nevetségesnek Mr.Weasley, hogy itt kell fetrengnie a tantermem padlóján? - Piton próbálta megijeszteni a fiút, de csak azt érte el, hogy még jobban elkezdett nevetni. Már, ha ezt lehet fokozni.
- Tanár úr, szerintem valaki bódító bájitalt adott be neki. Mert azt hiszem hallucinál... Az előbb azt mondta...azt mondta, hogy... - Hermione sem bírta tovább, belőle is kitört a nevetés.
- Mit mondott Miss Granger ? - Piton kezdte elveszíteni a türelmét.
- Azt kérdezte tőlem, hogy én nem találom e viccesnek azt, hogy ön itt áll előttünk, egy szál tangában - Hermione a tenyerével fogta be a száját, és igyekezetett valami nagyon rosszra gondolni, hogy visszatartsa a nevetését.
- Hogy én? Egy tangában? - A professzor feje körülbelül olyan színű lehetett, mint a tanga amit állítólag viselt.
- Egész pontosan, rózsaszín tangában, professzor úr. De én nem látom azt magán.. szóval én nem.
- Ez igazán megtisztelő, hogy nem feltételezi rólam, hogy rózsaszín tangában tengetem a mindennapjaimat Miss Granger. Igazán hízelgő. Valószínűleg tényleg, bódító bájitalt adtak be neki, és mivel tíz óra a hatási idő, szerintem a reggeli közbe kaphatta. A szertárban a legfelső polcon talál az ellenszérumból. Adja be neki, és lássanak munkához - ezzel a végszóval Piton elhagyta az alagsort.

Hermione megkereste a bájitalt, beadta Ronnak, és immár a fiú olyan volt mint azelőtt. Ugyanolyan morcos és lehangolt mivel a lány elmesélte neki a történteket.
- Remélem ez csak egy rossz vicc - Ron igyekezett tagolva mondani a szavakat, és még mutogatott is hozzá, hogy barátja jobban megértse.
- Nem, nem az. Te bizony beléptél azon az ajtón - mutatott az ajtó felé - és szó szerint a képébe röhögtél! - Hermionén látszott, hogy élvezi a helyzetet és pont úgy elkezdett nevetni, ahogy barátja is ezelőtt.
Csodák csodájára viszont, ezt Ron nem találta olyan viccesnek, ezért hozzávágott (persze csak kedvesen és aranyosan :P) egy rongyot.
Hermione egyik pillanatról a másikra abbahagyta a nevetést, és felülve a szeméhez kapott.
- Basszus, nem látok! Valami belement a szemembe! Üvegszilánk vagy nem t'om - Olyan mérgesen nézett Ronra, amennyire csak engedték színészi képességei, ugyanis amint meglátta barátja tátott száját és kerek szemeit, megint kitört belőle a nevetés.
- Mo-most akkor mi van ?! Nem fáj már, vagy mi? - Ron olyan figyelmes, és aggodalmas volt, ahogy Hermione még soha nem látta. Két keze közé vette a lány arcát, közelebb húzta és...
...és ekkor benyitott Piton professzor, hogy vége a büntetőmunkának.
- Máris? - csodálkozva szólaltak meg, szinte egyszerre.
- Igen, mert dolgom van. Ne aggódjanak, ez még be lesz pótolva.

Ron, és Hermione pont emiatt aggódtak. Hogy be lesz pótolva. Szomorúan és szótlanuk kullogtak fel a lépcsőkön, folyosókon. Ezt a csendet, csak néha egy-egy nevetés törte meg, hol az egyik, hol a másik fél részéről.
Amint felértek a klubhelyiségbe, leültek a többiek mellé, elmesélték mi volt, hogy volt, majd mindenki ment aludni.

*****
Vasárnap. Na ezért a napért már kevesebben rajongtak, ugyanis aki szombaton lustult, annak vasárnap kellett tanulnia. Hermione a kandalló előtt ült, és Ginnyvel beszélgetett. Ő ugyanis már péntek este megcsinált minden házit. Harry és Ron leültek melléjük, és olyan angyalian mosolyogtak, hogy Hermionénak megesett rajtuk a szíve és segített nekik.
- Jó, jó de csak tizenegyig érek rá, mert Dracóval találkozom - sietett leszögezni.
- Szuper - Ron fáradtan dőlt el a kanapén.
- Ugyaaan Roncimoncii - Hermione olyan kislányos hangon beszélt, hogy még ő maga is meglepődött rajta. Majd egy vállrándítás után megölelte Ront. Ginny és Harry szájtátva nézték őket.
Ezután a kis jelenet után, Hermione besegített barátai házijába, majd sietett Malfoyhoz.
Ron elment kiszelőztetni a fejét. Valahogy kicsit kívülállónak érezte magát Harry és Ginny között. De nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy egyedül akart lenni. Nagyon bántotta a dolog, hogy ameddig ő egyedül punnyad, addig Hermione és Malfoy jól elvannak valahol.. együtt.
Eközben Ginny kicsit otthagyta Harryt, felment a szobájába azzal, hogy mindjárt jön. De aztán egy jó ideig nem jött, és mire Ginny visszaért, már nem volt sehol. Ron azonban pont ekkor lépett be és leült. Elkezdte lapozni a Reggeli Prófétát, mire egy levél hulott ki belőle...