Az a bizonyos levél

A levélben csupán ennyi volt: ˝ Találkozzunk a Szükség szobájánál, holnap este nyolckor. H.˝. Ronnak nagyot dobbant a szíve. H, mint Hermione. Szóval találkozni akar vele? Akkor ez egy randi lesz? Még sokáig ült ott ezen gondolkozva, amíg Harry meg nem zavarta. Igazából, magában az, hogy Harry ott van, nem érdekelte volna különösebben, de barátja nagyon gondterhelt, mérges arcot vágott.
- Mi a baj, haver?
- Semmi! Jó?! - Harry ezt olyan idegesen, és lenézően mondta, amennyire csak lehetett, majd olyan erővel vetette bele magát a fotelba, mintha őt okolná mindenért.
- Oké.
Körülbelül ennyi beszélgetés zajlott köztük jó pár órán keresztül, mire egyszer csak Harry hangosan elkiáltotta magát:
- Hedvig! - majd eltűnt.
Ronnak fogalma sem volt róla, hogy mit akart ez jelenti, de őszintén? Nem is nagyon érdekelte. Őt csak a Hermionéval való találkozás érdekelte.
Eközben Harry a bagolyházban...
- Nem értem ugyan, hogy miért nem írt nekem vissza, vagy mondott valamit, azért még egyszer megpróbálom. És elkezdte írni a levelet:
˝ Szia! Szóval, nem igazán örültem annak, hogy már a második levelet írom, de választ még nem kaptam, de mindegy. Azért nem adom fel. (Bár, az önbizalmamat rendesen lehúztad, ezt csak úgy..mellesleg..) . Lényeg, a lényeg. Tényleg szeretnék veled találkozni, holnap este nyolckor. A Szükség szobájánál. Remélem ott leszel. Én ott leszek. H.˝
Harry útjára engedte Hedviget, majd visszament a klubhelyiségbe. Ron még mindig ott volt, és bamba képpel bámult a tűzbe. Elkezdtek beszélgetni, mire Hermione is csatlakozott hozzájuk.
- Szóval... szia! - Ron olyan kisfiúsan köszönt a lánynak, hogy megbánta, amint kimondta.
- Szóval, sziasztok! - Hermione ugyan furának tartotta ezt a köszönést, de a Ronra való tekintettel...
- És milyen volt a randi? - kérdezte Ron a lehető legnyugodtabb hangján.
- Randi? Ja, hát az nem volt. Draco lemondta. Jöttem volna vissza, csak összefutottam Ginnyvel és dumáltunk arról, hogy... - itt Harry közbevágott.
- Ginnyvel? Hol? Miről dumáltatok? Akkor ő nem volt mostanában errefelé, ugye? - Harry elég izgatott volt, és amikor lejátszotta a fejében újra az elmondottakat, úgy érezte, teljesen elárulta magát.
- Igen Ginnyvel, a kviddics pályán, hétköznapi dolgokról beszéltünk, és mivel velem volt, nyilván nem lehetett itt. Mi ez a kihallgatás?
- Ez? semmi. Miért minek kéne lennie? Akkor most hol van Ginny?
- Deannel találkozik. A srác nagyon teper. Ha engem kérdezel, újra összejönnek majd...
- De, ugyebár, nem kérdeztelek! - Harry olyan dühösen állt fel a fotelből, mint ahogy leült oda annakelőtte.
Ron és Hermione értetlenül néztek egymásra. Majd arra az elhatározásra jutottak, hogy mindenkinek az lesz most a legjobb, ha elmennek aludni.
- ... hosszú napunk lesz holnap. - Hermione álmosan állt fel a kanapéről.
- Bizony, hosszú - Ron viszont cseppet sem volt álmos, alig várta a holnapi találkozót...

*****
Harry (hajnali fél hatkor) pizsamában futott el a bagolyházig, Hedviget keresve. Meg is találta. Volt is egy levél neki.
˝ Az előző leveled valahogy elkerülhetett engem, mert azt nem olvastam, ebben biztos vagyok. Oké, rendben találkozzunk. Ma este fél nyolckor a Szükség szobájánál.˝
Harry immár nyugodtan ment vissza a hálókörletbe. Hermione fáradtan kullogott le a lányok szobájánának lépcsőjén, bár az utolsó lépéseket csúszva tette, mert Ginny húzta magával.
- Jézusom, mi történt? - Rögtön kiment a szeméből az álom.
- Ezt nem fogod elhinni! - Ginny nagyon izgatottnak tűnt, alig tudott beszélni. - szóval az történt, hogy...
Sajnos Ginny nem tudta befejezni, mert Harry és Ron jöttek le a lépcsőn. Az viszont még sajnálatosabb, hogy a lány úgy megijedt mikor meglátta Harryt, hogy hasraesett a saját lábában, mikor arrébb akart húzódni Hermionétól.
- Jól vagy, Ginny? - Harry felsegítette a lányt. - Megütötted magad?
- Én? Mi? Ja, nem dehogy, dehogy. - Bár Ginny olyan lány volt aki soha nem jött zavarba, soha nem sírt, soha nem törődött azzal, mások mit gondolnak róla, Harrynek mégis sikerült mindezt elérnie, pusztán azzal, hogy lejött a lécsőn. Ezt csak fokozta, amikor belekapaszkodott Harry karjába, és...
- Hú, de izmos! Gyúrsz?
- Öhm... Néha, egy kicsit - Harry pont annyira zavarba jött mint Ginny. Észre sem vették, hogy Hermione és Ron már rég nincsenek ott. Ezért elindultak utánuk.
Kínos csend volt. Nem szóltak egymáshoz. Ginny próbált valami témát találni, nagyon törte a fejét, Harryre nézett, és véletlenül rajta felejtette a tekintetét. Csak akkor tért magához amikor nekiment Hóborcnak.
- Azt a rohadt...
- Ne törődj vele - Majd lebilincselő átkot küldött a kopogószellemre.
Ginny teljesen nyugodtan ment utána, úgy gondolta, ennél jobban már nem tudja beégetni magát.De tévedett.
- Hé, Weasley, megjött? - Malfoy hangját hallotta maga mögött.
- Ki jött meg? - értetlenkedett Harry.
- Nézd a táskáját, Kiválasztott - Malfoy már a hasát fogta a nevetéstől.
Közben Ginny is odanézett, és látta, hogy a táskája nyitva van, és pont rálátni a tamponjaira...
- Ezt egyszerűen nem hiszem el... - elfutott.
- Ne, Ginny, ne menj el, nem ciki! Dögölj meg, Malfoy! - Harry Ginny után ment.

Közben a nagyteremben, Draco leült Hermione mellé, és első dolga volt elmesélni barátnőjének, mi történt. Ezek után, Ronnak első dolga volt, Malfoy képébe önteni a zabpelyhet.
- Hogy lehetsz ekkora tuskó?! Ez valami fantasztikus, hogy a fiúknak mindent szabad, a lányoknak meg annyira oda kell figyelni mindenre, mert ha nem, már is jönnek a beszólások. - Hermione idegesen állt fel az asztaltól, már indult, mikor Ron hangját hallotta maga mögött.
- Azért még áll az este?
- Áll! - Hermione ugyan nem tudta miről van szó, de nem is érdekelte. A mai napra elege volt a másik nemből. Bement a lányvécébe, hát ha ott találja Ginnyt. És nem is tévedett, Harry az ajtó előtt dekkolt, és beküldte Hermionét, hogy nyugtassa meg barátnőjét.
- Ginny! Szard le őket! Kit érdekel ki, mit beszél? Ne hozz rám szégyent, én nem ilyennek ismertelek - Hermione úgy hadart, mintha valami szabályt mondana egy tanórán.
- De olyan égő volt. És Harry is ott volt. Ez a legrosszabb - hüppögött a lány, a wc mellé kuporodva.
- Júj, még mindig tetszik neked Harry? - Hermione sajnálkozva nézett rá.
- Igen. Ez nem múlik el csak úgy.
- Nem hát. Tudom. Hidd el, hogy tudom.
- Mi van ? - Ginny úgy meglepődött, hogy hirtelen minden mást elfelejtett. - Neked is tetszik?
- Jaj, dehogy is - nevetett -, nem rá gondoltam. De mit gondolsz, ha őt zavarná, ami az előbb történt, akkor itt ácsorogna az ajtó előtt?
Ez a tény, hogy Harry nem hagyta magára Ginnyt, kicsit bíztató volt a lány számára, és röpke fél óra múlva, készen is állt arra, hogy kimenjen. Úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna.
Az első óra jóslástan volt. Itt Ronék búcsúztak Ginnytől és elindultak a tanterembe.
- Jó reggelt, kis drágáim! - köszöntötte az osztályt Trelawney professzor. - A mai órán, és ebben a félévben, a tenyérjóslással fogunk részletesebben megismerkedni. Hisz ez a legkézenfekvőbb. Nem igaz?
A professzor nyilván azt várta, hogy az osztály nevessen a kezes poénján, de a várt hatás elmaradt. Ezért hát, gyorsan kiosztotta a feladatokat, majd durcásan elvonult a homályba.
- Szóval, ötös csoportokban fogtok dolgozni...
- Miért? - tette fel, az igen fontos, és lényegre törő kérdést, Seamus Finnigan.
- Hogy legyen mit kérdezned, Finnigan. - Szóval mint mondtam, ötösével dolgoztok. Minden padra kitettem egy kis könyvet - Parvatiék asztaláról felvette a kis arany színű könyvecskét, és felmutatta az osztálynak. - innen nézhetitek ki, hogy a vonalak hosszúsága mit is jelent. Ki tudja melyik kézből kell jósolni?
- A bal kezünkből, az a karmikus kéz. - Adta meg a választ, természetesen, Hermione.
- Úgy van. És milyen vonalakat ismerünk?
- Van életvonal, fejvonal, szívvonal, sorsvonal, egészségvonal...
- ...és színvonal - tette hozzá Ron.
- Köszönjük az elmés megjegyzést, Mr.Weasley, de mivel én nem tűrök ilyet az órámon: Kifelé! Remek volt a válasz Miss. Granger, húsz pont a Griffendélnek.
Amint Ron elhagyta a termet, az osztályban megkezdődött a hangzavar, az ötös csoportok alakulása miatt. Végül Harry, Hermione, Luna, Neville, és Dean kerültek egy helyre. Az óra, és a nap hátralévő része eseménytelenül zajlott, egészen negyed nyolcig...

Ron a fiúvécében igazgatta a haját és a ruháját. Nagyon izgatott volt, de várta is, hogy végre találkozhasson kettesben Hermionéval. El is indult a Szükség szobája felé. Út közben, vagy háromszor visszafordult, mert nem érzett magában elég erőt, hogy elmenjen. De végül csak odaért. Azonban nem Hermionét látta a Szükség szobája előtt, hanem Harryt.
- Harry, te meg mit csiná... - Ron nem tudta befejezni a mondatot. A szava is elakadt amint meglátta, mit csinál ott barátja. Amikor Harry megfordult, csak akkor láthatta meg Ron a húgát. Ez még így nem is lett volna olyan meglepő, az már viszont igen, hogy a két illető egymás nyakán csüngött, és csókolóztak.
- Ron, meg tudom magyarázni. Amint te is megmagyarázod, hogy mi a fenét keresel pont itt, pont ilyenkor. - Harry nagyon mérges volt, bár Ron nem értette, hogy mire fel.
- Én, kérlek, kaptam egy levelet Hermionétól, hogy itt szeretne velem találkozni. És igen, pont ilyenkor! - Ron dühösen vette elő a levelet a zsebéből.
- Mi a fene... ezt én írtam. Ginnynek! - Az említett, kikapta bátyja kezéből a levelet.
- Én azt hittem, hogy Hermione irta nekem... - Ron nagyon zavarba volt.
- Csak azért, mert, H? Az Harry is lehet. Ez eszedbe se jutott? - Ginny úgy nézett Ronra, mint egy kisfiúra, aki csúnya dolgot csinált.
Ron semmivel sem törődve (Harryvel és Ginnyvel sem, hiszen őket is húzta maga után) ment fel a klubhelyiségbe. Sokan voltak most, Hermione egy eldugott sarokban olvasott nyugodtan. Legalábbis egy ideig nyugodtan.
- Hermione! - Ron, már a klubhelyiség másik végéből üvöltött. A kíváncsi tömeg látta, hogy itt valami készül, ezért őket figyelték. Persze Ron most kizárta a külvilágot, ezért senki nem tudta volna lebeszélni, hogy balhét csapjon.
- Tessék? - a lány suttogva válaszolt neki. Ezzel próbálta rávenni barátját, hogy vegyen vissza kicsit a hangerőből.
- Én azt hittem, hogy te írtad nekem ezt a levelet - odaadta azt a levelet, ami kihulott a Reggeli Prófétából. - de aztán kiderült, hogy mégsem! Magyarázatot várok!
- Ron.. Én nem írok ilyen rondán - próbált viccelődni, és Ronon kívül mindenki más nevetett is rajta -, egyébként is, úgy van aláírva, hogy H. Több H is lehet. Például H, mint Harry. Nem ?
- Én is ezt próbáltam elma... - Harry próbálta menteni a menthetőt, de teljesen felesleges volt.
- Te egy szót, ne szólj azok után, hogy lefeküdtél a húgommal! - A nézők meglepetten néztek egymásra.
- Dehogy feküdtem le...
- Hagyd, Harry. Ne foglalkozz vele. Ronnak még nem volt barátnője, szóval ha adsz egy puszit, az nála csók, és ha esetleg csókolózok veled, akkor az Ron szótárában annyit tesz, hogy lefeküdtem veled. Rá se ránts! - Ginny igyekezett oldani a feszültséget, de szemmel láthatólag, Harry is ugyanolyan ideges lett, mint barátja.
- Nem érdekel mit csinálsz, nem érdekel mit mondasz, nem érdekel hány jelenetet rendezel még, szeretem a húgodat, és az se érdekel ha ellenzed, ha őt nem zavarja, és ő is akarja, akkor szeretnék vele lenni! - Harry nagyon határozott volt, egészen az elkövetkezendő pillanatokig.
- Ó, értem. Szóval nem érdekel mit csinálok? - Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Ron megnyugodott, ezért Harry bíztatóan nézett Ginnyre. Viszont, amint visszafordította a fejét... BUMM!
Ron úgy orrbavágta Harryt, hogy eleredt az orra vére. Tovább is ütlegelte volna, de ekkor bejött McGalagony professzor...