McGalagony professzor önmagából kikelve, először halkabban, majd mintha távirányítóval kezelnék, mind inkább egyre hangosabban kezdett üvöltözni a rendbontókkal.
- Mi a jó eget művelnek itt, este nyolc órakor?! Maguktól zeng az iskola! Alig várom a magyarázatot. Nos Mr. Weasley?
- Elnézést tanárnő, azt hiszem egy kicsit túlzásba vittem a dolgot - kezdte a mentegetőzést Ron.
- Áá, dehogy Mr.Weasley. Egyáltalán nem vitte túlzásba, micsoda badarságokat beszél. Végül is, csak a fél iskola az őrült üvöltözésétől csengett!
- Mint ahogy most a magáétól - ezt persze csak gondolta. Több okból is nem merte mondani: Büntetőmunka, már így is elég nagy galibát okozott, valamint, McGalagonyon látszott, hogy mindjárt robban.
- Na jó. Tudják mit? Nem érdekel mi történt, nem érdekel ki kezdte. Az ég szerelmére Potter, menjen már a gyengélkedőre, mit szerencsétlenkedik itt?! - A tanárnő időközben észrevette, hogy Harry keze csurom vér, ömlik az orrából, és mindezt, egy ártatlan kis papírzsebkendővel próbálja megfékezni.
Miután Harry elment a gyengélkedőre (Ginny elkísérte) McGalagony rátért a lényegre.
- Szóval, a lényeg. Ha jól tudom, ön, és Miss. Granger tartoznak egy kis büntetőmunkával, Piton professzornak. Ezt holnap fogják bepótolni amint vége az utolsó órájuknak. Ja, és majd elfelejtettem: Mivel úgy gondolom, hogy ebben a kis összetűzésben, Mr. Potter és Miss. Weasley is benne voltak, ők is csatlakoznak. Vége a műsornak, mindenki mehet aludni! - azzal a házvezetőnő kiment a klubhelyiségből, magára hagyva a döbbent társaságot.

*****

Másnap az első óra mágiatörténet volt. Ron ezt az időt általában alvással, Hermione pedig jegyzeteléssel tölti. Most azonban, azon voltak, hogy megbeszéljék a tegnap történteket.
- De hiszen amikor Malfoy felhúzott és elmentél, megkérdeztem, hogy áll-e az esti program, és azt mondtad, áll - Ronnak, bár rosszul esett maga a tény, hogy nem neki ment a levél, és nem attól akitől szerette volna, mégis kénytelen volt belátni, hogy nincs igaza.
- Ahogy mondod. Pont felhúzott valaki. Valaki, aki fontos nekem. Képzeld azt, hogy mindenki aki közel áll hozzád, fokozatosan építi magának a helyét a szívedben, és egy ilyen ember, aki majdhogynem teljesen beépítette magát, képes az egészet lerombolni egy másodperc alatt. Mert nálam ez történt. Nem figyeltem arra mit mondasz, ne haragudj. Ezek szerint, részben miattam történt az egész.
- Értem. Szóval mágiatörténetre tudsz figyelni, de rám nem. Világos. Egyébként meg tökéletesen egyet értek azzal, hogy a te hibád - ezt Ron sem gondolta komolyan, de próbálta a saját lelkiismeretét megnyugtatni.
- Azért ne vigyük túlzásba. Te is nagyot tévedtél. A legfontosabb most az, hogy bocsánatot kell kérned Harrytől és Ginnytől. Miért baj az, ha összejönnek? Régen is mindig ezzel húztad Harryt. Rémlik?
- Persze de csak azért, mert a húgom úgy viselkedett, mint valami fanatikus rajongó - Ron a szemét forgatva, fejét rázva, nagyot sóhajtva az ég felé nézett.
- Hagyd már szegényt! Neked még soha nem volt olyan, hogy valaki annyira tetszett, hogy képes voltál sok ember előtt hülyét csinálni magadból?
- Hát most, hogy mondod - Ron végre rávette magát, hogy elmondja Hermionénak ami már rég a szívét nyomja. Milyen kár, hogy pont kicsöngettek.
- Figyelj, most el kell rohannom a könyvtárba, és örülnék ha beszélnél Harryvel. Ebédnél találkozunk - Hermione fogta a könyveit és már ott se volt.
Ron kissé bizonytalanul és bűnbánóan (na de hibáztathatjuk ezért? Persze, hogy nem) indult el a gyengélkedő felé. Először csak bekukkantott, hogy van-e még bent valaki, majd mikor meggyőződött, hogy Harryn kívül más nincs ott, bement.

Harry aludt. Ron ugyan próbálta úgy becsapni az ajtót, hogy felébredjen, de nem jött össze. Ezután próbált hangosan közlekedni az ágyak között, próbált hangzavart kelteni azzal, ahogy odahúzza a széket, és leteszi a táskáját, de még erre sem sikerült. Nem volt mit tenni, úgy döntött, hogy akkor majd köhögőgörcsöt szimulál. Ennek a vége csupán az lett, hogy már elkezdett szédülni és öklendezni a sok erőteljes köhögés miatt. Harry nem tudott tovább úgy tenni, mintha aludna.
- Figyelj, örülnék ha nem hánynál le...
- Harry! Ha nem alszol, miért nem szólsz?
- Annyira jó volt tegnap az az orrbavágás, reméltem ma kapok még egyet. Na, viccet félretéve: olyan vicces volt, hogy majdnem megfulladtál az előbb.
- Azt hittem félretettük a viccet - Ron komolyan mondta, bár nem úgy gondolta.
- Én kérek elnézést.
- Figyu, ne haragudj azért a hülyeségért. Azt hiszem kicsit túlzásba vittem a dolgot.
- Kicsit?
- Kicsit nagyon. Ha akarsz, legyél együtt a húgommal. De ha egyszer is megbántod...
- ... akkor gondolom orrbavágsz. Nem?
- De igen. Hogy őszinte legyek, nem is miattatok voltam olyan pipa. Csak egyszerűen zavart, hogy úgy pofára estem.
- Ugyan. Nem volt gáz.
- Tényleg? - Ron végre felvidult.
- Most viccelsz? Ennél égőbb dolgot el sem tudok képzelni. De azért nem vagy reménytelen eset. És gondolom Hermione sem rótt meg miatta. Ugye, jól gondolom?
- Nem hozta szóba azt, hogy tulajdonképpen, mit is vártam tőle. Már majdnem elmondtam neki, hogy szeretem, erre kicsöngettek. Komolyan mondom, ez már nevetséges. Mindig amikor el akarom neki mondani, történik valami, és akkor bumm..
- Egy orrbavágás?
- Ha, ha, nagyon vicces. Mindig történik valami, ami miatt mégsem tudom elmondani neki. Az lesz a legjobb, ha hagyom az egészet.
- Azt ne. Ha egy kicsit is érdekel, akkor nem adod fel.
- Persze, hogy érdekel.
Majd a kis lelkizős beszélgetés után, Ron immár nyugodt szívvel, és éhesen ballagott a nagyterem felé. Hermione pont ekkor ült le Ginny mellé. Ron velük szemben foglalt helyet.
- Ginny - szólalt meg fontoskodva -, beszéltem Harryvel, és úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt nektek.
- Hogy, micsoda?! - Ginnynek kiesett a kezéből a kanál. Már éppen bátyja képébe akarta önteni a töklevet, amikor Hermione megnyugtatta.
- Ginny, ne! A bátyád csak védeni próbál, inkább örülnöd kéne. Ne cselekedj meggondolatlanul, jó? Elég a botrányból. Remélem nem akarjátok, hogy megint dühösen rohanjak ki, mert éhes vagyok...
- Szó sincs róla. Ezt megdumáltuk. Igaz, hugi?
- Ja, így van. Egyél csak Hermione.
- Ginny, neked még hány órád lesz? Mikor találkozzunk a büntetőmunka miatt?
- Nekem még egy sötét varázslatok kivédése lesz. Nektek?
- Nekünk áváltoztatástan. Akkor találkozzunk Piton terme előtt.
Azzal mindhárman elmentek, ki az egyik, ki a másik irányba. McGalagonyon még mindig látszott az idegesség. Rá jár a rúd a Griffendélre, ebben az évben is.
- A mai órán, követ fognak átváltoztatni üveggolyóvá. Ne örüljön Mr. Thomas, nem tarthatják meg őket - A tanárnő igyekezett csitítani Dean jókedvét.
- Nem mintha Dean át tudná változtatni - kezdte nevetve Ron, de McGalagony félbeszakította.
- Mr. Weasley, a tegnapiak után jobban teszi, ha úgy viselkedik, mint egy angyalka. Remélem elég érthetően fejeztem ki magam.
A professzor nem kívánt több szót szólni az osztályhoz, az óra végéig csak ült, és nézett ki az ablakon. Ronnak igaza volt, Dean nem tudta átváltoztatni a barázdás követ, sima, kerek üveggolyóvá, annyit viszont sikerült elérnie, hogy a kő már nem barázdás és hosszúkás volt, hanem sima és kerek. Ellenben Ron köve pontosan ugyanolyan volt, ahogy az óra elején megkapta.
- Remek munka, Mr. Weasley - ezzel a gúnyos megjegyzéssel zárta az órát McGalagony.
A diákok mind megkönnyebbülten távoztak, leszámítva Ront és Hermionét akik előtt még ott állt a büntetőmunka. Miközben a gyengélkedő felé mentek, Ronból kitört a szó.
- Én ezt komolyan nem értem! Sokkal keményebb, és szabályellenesebb dolgot is elkövettünk már, mint a hangoskodás, McGalagony mégis úgy viselkedik mintha megöltem volna valakit! Harry megbocsájtott, ő miért nem tud?!
- Ugyan, Ron. Ne mondd már, hogy még mindig nem esett le. Ha nem tudnád, miattunk sokszor vannak mínuszban a házunk pontjai. És McGalagony ennek nem örül, ugyanis most a szokásosnál is jobban rivalizálnak Pitonnal. Mindemellett, hogy néz már ki, hogy egy aranyvérű varázsló, mint te, úgy védi meg magát, mint egy varázstalan ember? Kicsit fura, nem gondolod? Hogy néz ki, hogy egy varázslóképzőben, egy varázsló, akinek minden rokona varázsló, nem úgy harcol, mint egy varázsló? Kapizsgálod, miről beszélek?
- Igen, persze. De szerintem ez akkor se olyan nagy dolog...
Odaértek a gyengélkedőhöz, ahol Harry már indulásra készen állt, meggyötört arccal. Majd hárman mentek tovább, olyan terven gondolkoztak, vajon, hogy viseljék el Piton látványát. Összefutva Ginnyvel, immár négyen mentek be a tanterembe, ahol kedvenc bájitaltan tanáruk várta őket. Nem rózsaszín tangában, hanem fekete talárban.
- A büntetőmunka helyszíne, ismét a raktár. El se hinnék mennyi szemét halmozódott fel az utolsó találkozásunk óta - A professzor fakó arcán kárörvendő mosoly húzódott.
Piton benyitott a raktárba. Ami már eleve nehezen ment, hiszen minden csupa szemét és piszok volt. Szó szerint, minden. Otthagyta őket azzal, hogy takarítsák ki az egész helyiséget, csillogjon - villogjon minden, a büntetőmunka egészen addig tart ameddig nem végeznek, ha kell, még holnap ilyenkor is itt dolgoznak.
- Biztos ezelőtt azért engedett el előbb, hogy még nagyobb kupit csináljon, és ezáltal többet kelljen robotolnunk! - durcáskodott Ron.
- Ron. Nem csak kinevetted, de meggyanusítottad azzal, hogy rózsaszín tangát visel. Azt hiszem ez a legkevesebb - Hermione csitítgatta Ront, de miután meglátta Harry és Ginny értetlen tekintetét, elmesélte nekik az egész sztorit. Mire mindhármukból kitört a nevetés.
- Nagyon vicces. Mi lenne, ha sietnénk? Semmi kedvem itt lenni egész este - Ron mindenkinek dobott egy seprűt és lapátot.
Harry és Ginny időközben volt, hogy eltüntek kis időre, amit Ron nem nézett ugyan jó szemmel,de legalább kettesben maradhatott Hermionéval.
Hermione pont egy kartondobozból akart kipakolni amikor...
- Szia! - ...amikor Malfoy ugrott ki belőle.
- Hát, te, hogy kerülsz ide? - Hermione ijedtében hátrált néhány lépést.
- Harcolok a szerelmemért. Ha kell akkor bocsánatot kérek mindenkitől, és összehaverkodok a pórnéppel... vagyis, na a barátaiddal - helyesbített a fiú.
Ennek következtében Hermione teljesen ellágyulva borult barátja karjaiba. Ginny és Harry öklendezést szimuláltak a jelenet láttán, Ron viszont, mintha mi sem történt volna, folytatta a takarítást.
Malfoy igyekezett visszafogni magát, pedig többször is eltervezte, hogy neki löki valamelyik Weasleyt, vagy Harryt a polcnak, hátha eltörnek valamit. De aztán észbe kapott, hogy esetleg, ha újabb büntetést kapnak, az Hermionéra is vonatkozik, és azt nem akarta. Ezért inkább csinált magának, egy kényelmes helyet kartondobozokból, és csillogó szemmel nézte, hogyan dolgoznak a többiek. Persze azért, néha odahúzta magához barátnőjét. Ezzel csak azt érte el, hogy Ron véletlenül a szemébe söpörje a port, Harry véletlenül a fejére ejtse a seprűt, és Ginny rálépjen a lábára. Mire mindhárman véghez vitték tervüket, Hermione hajlandó volt elszakadni szívszerelmétől és csatlakozni barátaihoz. Még ezután is órákon keresztül dolgoztak mire a helyiség jó állapotba került. Mindent elpakoltak, nem akartak okot adni Pitonnak arra, hogy esetleg meghosszabbítsa ezt az egyébként is fárasztó feladatot. A professzor rá sem pillantva az eredményre elengedte őket, ugyanis már este kilenc óra volt, és kettőkor álltak neki a munkának.

Fáradtan kullogtak a klubhelyiségig. Harry és Ginny kézenfogva. Ginny egyre csak ígérgette barátjának, hogy majd megmaszírozza, amint beértek, de ehhez képest menni is alig bírt a fáradtságtól, ezért Harry vitte fel a szobájába. Hermione és Ron kicsit lemaradtak, ugyanis észrevettek egy hirdetményt a falon, ami felkeltette érdeklődésüket.