És íme, beköszöntött a tél, már úgy Istenigazából. A Roxfortban ilyenkor az a nagy kérdés: Ki megy haza, és ki marad itt az ünnepekre? Ron is pont ezen gondolkozott. Szívesen hazament volna a családjához, de nem tudta, hogy Malfoy is elmegy-e. Mert ha igen, akkor nincs semmi gond, de ha itt marad, akkor nyomon kell követni, hogy tartsa magát a megbeszéltekhez. Szóval, most ez volt a feladat. Kitalálni, hogy Malfoy mit tervez. Odament Hermionéhoz, hogy néhány jelentéktelen kérdés feltétele közben, beékeljen egy az előbbieknél sokkal több figyelemre méltó kérdést.
- Hermione, Malfoy hol fogja tölteni az ünnepeket? - Valljuk be, Ronnak nem erős oldala a puhatolózás.
- Valószínűleg, hozzájuk megyünk - mondta ledöbbenve a lány.
- Megyünk? - most Ronon volt a ledöbbenés sora.
- Nem mi, hanem csak ő, meg én - helyesbített - te, nem.
- Tudom... Ha fizetnének, akkor se mennék el - dünnyögte.
- Hát igen, eléggé izgulok, hogy mi lesz. Mit gondolsz?
- Egy szín tiszta aranyvérű család egyetlen aranyvérű csemetéje hazaviszi, a mugli származású barátnőjét. Van okod az aggodalomra.
- Köszi, Ron. Mostmár sokkal jobban érzem magam - gúnyolódott Hermione.
- Na, mi a téma? - ült le közéjük Harry, miközben magához húzta Ginnyt is.
- Hermione, Malfoyéknál tölti a karácsonyt! - mondta Ron szánakozva. Erre Ginny és Harry is pontosan olyan szánakozó pillantást vetettek a lányra.
- Részvétem. És mikor indultok? - kérdezte Harry.
- Bátor vagy, Hermione - szólt hozzá Ginny, őszinte elismeréssel.
- Elég volt, szálljatok már le rólam! - azzal Hermione kiviharzott a klubhelyiségből.
- Fogadok, hogy a görényhez megy - jegyezte meg sötéten Ron, mire Harryék felvont szemöldökkel néztek rá.
Ugyan hétvége van, a diákok mégis lázas tanulásba kezdtek. Hogy miért? Mert hamarosan itt a félév, a vizsgák időszaka. Éppen a karácsonyi szünet után. Úgy, egy órával az iménti incidens óta, Harry, Ron, és Hermione együtt ültek le tanulni. Vagyis, igazából, Harry és Ron próbálták elmondani, mire emlékeznek az adott tananyagból, Hermione meg a fejét fogta, az egymást licitáló hülyeségek hallatán. Fél órán át bírta, aztán javasolta barátainak, hogy mi lenne, ha inkább elmennénk sétálni. Mivel Harryék meglehetősen kifáradtak, a "hosszas" tanulásban, rögtön rábólintottak. Tehát megkezdték sétájukat, azt tervezték, körbejárják az egész iskolát. Éppen mentek volna ki az udvarra, nyitották az ajtót, de egy nagy fenyőfa állta el az útjukat. Ami mögött vélhetőleg, Hagrid volt.
- Szia, Hagrid! - köszöntek neki.
- Szevasztok! Na mi a helyzet? - Hagrid a fenyőfa ágai között nézett le rájuk.
- Júj, de jó fenyő illat van - lelkendezett Hermione.
- Mivel itt van mellettünk egy fenyőfa, kábé két centire - mosolygott szemforgatva Ron.
- És lesz az még több is! Most még csak a nyolcadikat hozom, és tizenkettő lesz. Aztán meg el kell mennem díszekért, meg gyertyákért, meg minden karácsonyi kelléket be kell szereznem, az Abszol úton - sorolta a vadőr.
- Rendben, mi most megyünk. Majd még találkozunk Hagrid - mondta Harry, majd elhúzta barátait, egy félreeső folyosóra. Értetlenül néztek rá.
- Hát, nem értitek? - kérdezte Harry, ledöbbenve.
- Ja, megvan, értem már - nevetgélt Ron, majd elindult egy gyümölcsöstálat ábrázoló portré felé.
- Ron, mi a fenét csinálsz? - értetlenkedett Harry.
- Hát, azért húztál ide, hogy lemenjünk a konyhába, hátha akad valami potyakaja. Nem? - adta meg a választ egyre halkabban.
- Neked folyton csak a kaján jár az eszed - morgolódott Hermione.
- Nem, én nem arra gondoltam. Ugyan, már mindjárt itt a félév, de még semmi balhénk nem volt. Nem gondoljátok, hogy ez fura? - kérdezte Harry.
- Ha engem kérdezel, szerintem nincs azzal semmi baj, ha nem szegjük meg a házirend szabályait - mondta fontoskodva Hermione, amíg Harry közbe nem vágott.
- De, én nem téged kérdeztelek, Mrs. Malfoy. Ron? Mit gondolsz? - fordult hozzá reménykedve.
- Arra gondolsz, hogy surranjunk ki, Hagriddal?
- Pontosan!
- Oké, jó ötlet. Karácsony előtt, mindig tök hangulatos az Abszol út. Király lesz. Persze, csak ha Hermione is jön.
- Na jó - adta be a derekát - akkor ma este menjünk el Hagridhoz, hogy megtudjuk pontosan mikor indul.
- De, még mielőtt bármi meggondolatlanságot is tennénk, ha már itt vagyunk, nézzünk be a házimanókhoz - indítványozta Ron.
Barátai, csak azért nem vitatkoztak vele, mert bár nem akartál bevallani, elég éhesek voltak. Ezért hát, meg is csiklandozták a képen látható körtét, mire nyílt az ajtó. Harry ment elől, de még mielőtt körülnézett volna, egy nagy manófül takarta el a kilátást.
- Harry Potter!
Harry elkapta a manót, hogy szemügyre vehesse.
- Á, szia, Dobby - köszöntötte mosolyogva.
Most, hogy végre körül tudott nézni, meg is tette azt. A konyha pontosan olyan nagy volt, mint a nagyterem. Itt is, ugyanúgy négy hosszú asztal volt, plusz a tanárok asztala. A házimanók mozdulatlanul meredtek az ajtó felé, amin az imént beléptek a vendégek. Látni lehetett, hogy minden manó, mit csinált éppen. Hihetetlen, de hosszú percekig meg sem mozdultak, csak őket nézték. Még csak nem is pislogtak. Azonban, mire Dobby egyet csettintett, munkához láttak mindannyian. Forogtak a fakanalak, sürögtek a manók, készítették az ételt. Látszott, hogy Dobby a "bandafőnök" . Nem csak azért, mert egy csettintésére mindenki munkához látott, hanem azért is, mert egy külön széke volt, a neve feliratával. Az egyik házimanó, nagyban jegyzetelt Ronnak.
- ... lenne még egy gyümölcslepény, rántotta, sültcsirke, gyümölcsleves, csokitorta....
- Ron! Mégis, mit képzelsz? - rivallt rá Hermione.
- De, hiszen olyan szolgálatkészek. Én csak szívességet teszek - mondta önfeláldozóan Ron.
- Hogy megy a sora, a nagy Harry Potternek? - kérdezte Dobby, az izgalomtól remegő hangon, könnybe lábadt szemekkel.
- Hát, igazából sehogy. Éppen azt beszéltük, hogy ki kéne lógni az Abszol útra, mert Hagrid is megy és....
- Igen, igen! Kellenek a karácsonyi égők, a díszek, a koszorúk, a mécsesek - sorolta lelkesen a kis manó.
- Úgy gondoltuk, ma este átmegyünk Hagridhoz, és kiderítjük, mikor megy - folytatta Harry.
- Ó - kezdte Dobby, teljes meghatottsággal-, és a sok teendő között, Harry Potter szakított időt, hogy meglátogassa Dobbyt?
- Hát, öhm...
- Igen, Dobby. Hát persze. Ez semmiség - vágott bele gyorsan Hermione, mert érezte, hogy Harry nem éppen ezt akartam mondani.
Miután Ron megkapta a rendelését, a házimanók jókívánságaitól kísérve, kiléptek a folyosóra. Leültek a lépcsőre, és ameddig Ron evett, a régi időkről nosztalgiáztak. Majd sötétedés után elindultak Hagrid felé, a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében. Már csak nagy nehezen fértek be hárman, szinte guggolniuk kellett. Ez hosszan tartó nevetést váltott ki belőlük, arra gondolván, hogy az első évben, még mindhárman teljesen elfértek. Lassan odaértek Hagrid kunyhójához. Miután meggyőződtek róla, hogy nincs vendége, bekopogtak hozzá.
- Á, micsoda meglepetés. Gyertek be - vigyorgott Hagrid, kissé ittas állapotban - üljetek le!
Hagrid leültette a három jóbarátot. Harry ült le utoljára, és mivel Hagrid azt hitte, hogy szerénykedik, teljes erővel belenyomta a székbe. Nem volt tisztában az erejével, ugyebár. És már indult is a szokásos teáért és süteményért, miközben Agyar, rögtön célbavette Hermionét.
- Hagrid, említetted, hogy mész majd az Abszol útra - kezdte óvatosan Harry.
- Bizony, holnap megyek. Alig várom, képzelhetitek, milyen szép az a hely télen - mondta Hagrid csillogó szemekkel, két csuklás között.
- És, pontosan mikor? - fűzte tovább a szót, Hermione.
- Hogyhogy mikor? Az előbb mondtam, hogy télen. Jaj, szegény Hermione. Túl sokat tanulsz, ezért már olyan alapvető dolgokra sem emlékszel, amit pont az imént mondtam el - nézett a lányra dorgálóan.
- Hagrid! Én arra gondoltam, hogy pontosan mikor mész az Abszol útra - forgatta a szemét Hermione.
- Reggel, korán. Dumbledore is már nagyon be van zsongva. Várja a karácsonyt. Gondolom, minél előbb szeretné itt tudni a díszletet, mert az közelebb hozza magát, az ünnepet. Vagy mi a szösz - vont vállat. Majd kínálgatta a süteményt a kis társaságnak. A sütemény ugyan nem volt túl bizalomgerjesztő, mégsem akarták megbántani a vendéglátót.
- Hagrid, az a helyzet, hogy most jöttünk a konyháról, és ott nagyon sokat ettem. De, tudtommal Harryék még nem ettek semmit - mondta gonosz vigyorral Ron, mire barátai mérges pillantást vetettek rá.
Kénytelen kelletlen vettek a süteményből egyet. Aztán még egyet, meg még egyet, ameddig Hagrid elégedett nem lett.
- Na végre. Még a végén azt feltételezem, hogy rosszul főzök - ezt a kijelentést, egy erőteljes nevetéssel koronázta - tessék meginni a teát is.
Mindhárman egyszerre legurították az extra méretű bögrékbe csurig öntött teát, majd sűrű köszönések kereszttüzében kiléptek a kunyhóból.
- Majd még látjuk egymást! - integetett vidáman, nem számolva azzal, hogy egy kívülállónak ez úgy eshetetett le, Hagrid a semmivel beszélget.
- Na persze, enni többet nem jövök ide. Asszem beletört a fogam abba a sütibe - panaszkodott Hermione. Barátai pont olyan nyűgösek voltak, mint ő, ezért amint visszaértek a klubhelyiségbe, mindenki nyugovóra tért.

*****
Másnap reggel. Hermione már hatkor felkelt. Beöltözve átment a fiúk körletébe és látta, hogy már Harry is készülődik.
- Ébresszük fel, Ront! - suttogta neki.
Harry a fejével ellenezte az ötletet. Nem szívesen ébresztette fel barátját, túl jól ismerte. Ha nem magától ébred fel, az rányomja bélyegét az egész napjára. Már fél hét volt. Harry, és Hermione unott képpel, nagykabátban ültek az ágyon. Már nagy érett a dolog, hogy felébresszék barátjukat. De szerencsére, erre nem volt szükség, ugyanis Neville lépett be az ajtón, de mivel mindkét keze teljesen tele volt, az ajtót a huzat csapta be, minek következményeképp, Ron felébredt.
- Köszi, Neville - hálálkodtak kórusban.
- Kösz, Neville - morogta Ron, az előbbieknél kevesebb lelkesedéssel.
Majd, miután Ron is felöltözött, láthatatlanná tévő köpenyben elindulta Hagrid kunyhója felé. Végszóra értek oda, ugyanis Hagrid már elindult Roxmorts felé.
- Mivel megy, szerintetek? - tűnődött Harry.
- Gondolom egy fiákerrel. Nem hiszem, hogy csak úgy, felülne egy thesztrál hátára - mondta Hermione.
Ron elkezdett hangosan nevetni. Valószínűleg elképzelte Hagridot, egy thesztrálon. Oda is értek az üres fiákerhez. Hagrid beszállt, nem volt már hely mellette. A három barát nem tehetett mást, minthogy kívülről kapaszkodnak. Harry és Ron már felszállta, és ekkor elindultak, Hermione nélkül. Ron gondolkozás nélkül utánanyúlt, és egy mozdulattal felhúzta. Már mentek is, az Abszolút felé. Az út, ugyan nem volt hosszú, de a kívül utazóknak bőven elég volt ahhoz, hogy megelégeljék. Ahogy mindenki mondta, immár ők is megláthatták, hogy az Abszol út valóban nagyon szépen fel volt díszítve. Annak ellenére, hogy reggel volt, elég sötét, borongós, ködös volt az idő. Így még szebbnek hatott a kivilágított tér. Miután Hagrid betért egy boltba, úgy gondolták, mostmár szívbaj nélkül levehetik a köpenyt. Elindultak az Abszol úton. Annyi érdekes dolog volt, hogy nem is tudták, hol kezdjék a nézelődést. Először is, vagy fél órán át ácsorogtak, a Kviddics a javából sportszaküzletben. Hermione nagy bánatára. A fiúkat Hermione korgó gyomra eszméltette fel arra, hogy esetleg enni kéne valamit. Be is mentek Florean Frotescue fagylaltszalonjába.
-Te fagyit akarsz enni? - Harry alig találta a szavakat - Normális vagy, Ron?!
- Ugyan, Harry. Itt nem csak fagyi van! - forgatta a szemét Hermione.
Harrynek szinte rögtön bepárásodott a szemüvege, és ennek köszönhetően neki is ment egy asztalnak, de mivel nem látott, véletlenül egy másik asztalnál ülő embertől kért bocsánatot. A kis incindenst követően Ronból ismét kitört a nevetés. Ameddig Hermione elment rendelni, Ron roppant szórakoztatónak tartotta, hogy Harry bepárásodott szemüvegére rajzolgasson.
- Az értelmi szintednek pont megfelel - veregette meg a hátát Harry.
Hermione is megérkezett, kezében három forrócsokival.
- Ezzel valóban jól lehet lakni - gúnyolódott Ron.
- Most mi bajod, a forrócsokival? - nézett szomorúan Hermione.
- Csak az, hogy nem étel - magyarázta Ron, majd elment a pulthoz.
- Úgy hallom, te Ronéknál töltöd a karácsonyt - tudakolta Harrytől, Hermione.
- Igen. Végül is ez a legjobb megoldás. Ha nem járnánk Ginnyvel, szerintem akkor is oda mentem volna - jegyezte meg Harry.
- Aha, értem - mondta zavartan.
- Miért gondolom azt, hogy te is inkább töltenéd ott, mint a Malfoy kúriában? - kérdezte óvatosan Harry.
- Mert úgy is van - mondta csüggedten a lány. Ekkor Ron visszatért három adag rántottával, sonkával, palacsintával, húslevessel, és gyümölcslepénnyel.
- Na, ez az étel - szólt elégedetten.
Amíg ezt a sok ennivalót elfogyasztották, eltelt vagy másfél óra. Mivel bent jó meleg volt, amint kiléptek a hidegre, már szinte megfagytak.
- Jézusom, de hideg van - vacogott Hermione.
- Kéred a kabátomat? - kérdezte meg Ron, miután Harry mérgesen oldalba bökte, hogy illene odaadnia neki.
Miután Hermione kevésbé, és Ron jobban fázott, mentek tovább az Abszol út szűk utcáin.
- Jaj, a Mágikus Menazséria! Menjünk be, szeretnék venni valamit Csámpásnak! - könyörgött a fiúknak Hermione.
- Na jó - adta meg magát Harry, és húzta maga után Ront is.
Bementek hát, az állatkereskedésbe. Harry rögtön a baglyokhoz ment, Ron a patkányokat nézte, Hermione pedig a macskákat. Nem nagyon talált semmi állatnak való játékot, de ennek ellenére, nagyon jól szórakoztak. Főleg amikor az egyik bagoly kirepült a kalickájából, és egyenesen Ron kabátjára piszkított.
- Remek! Én mentem - zsörtölődött Ron.
- Már ezért megérte bemenni - suttogta Harry, Hermionénak, miközben alig tudta visszatartani a nevetését. Hermione rosszallóan nézett rá, majd letisztította Ron kabátját.
Mentek hát tovább, mígnem egy karácsonyi szaküzlethez értek.
- Befelé! - mondta Hermione sugárzó arccal, ellentmondást nem tűrő hangon.
Tehát ebbe a boltba is bementek. A helyiség bár kicsi volt, de otthonos. Akinek eddig nem volt karácsonyi hangulata, amint belépett az üzletbe, mindenről csak a közelgő ünnep juthatott eszébe. A padló hópelyhes volt, és fekete színű, a nagy ablakokon vörös-arany bársony függönyök lógtak. A bolt négy falból állt, ebből három falnál a mennyezetig érő polcok, roskadásig tele voltak, mindenfelé karácsonyi kellékkel, kiegészítővel, ajándékkal. Nem volt semmi felcimkézve, az áruk kaotikusan hevertek egymás hegyén-hátán. Még a pénztár, és a pult mellett, egy hatalmas kandalló is el volt helyezve, pár fotellal a vendégek részére. Ron, rögtön ki is használta, ezt a lehetőséget, és onnan ülve nézte a többieket. Harry az ékszereknél volt, vélhetőleg Ginnynek nézett valamit. Ron ezt a következtetést akkor vonta le, amikor Harry töprengő arccal magához intette.
- Bár, már jó ideje járok a húgoddal, az ízlését még mindig nem sikerült kifigyelnem - vallotta be -, szóval, milyen ékszereket hord?
- Ginny? Nem hord ékszereket. Fiú testvérek mellett nőtt fel, az ég szerelmére. Elég fiús lány lett belőle. Se ékszerek, se műköröm, se festett haj, nem kap frászt, ha összeborzolod a haját, semmin nem képes elsírni magát - sorolta Ron.
- Miért mondod? Hermionénak nincs fiútestvére, mégis már vagy tíz perce nézi, mély áhitattal azt a plüss macit - mutatott oda Harry. És valóban. Hermione gyönyörködve nézett, egy nagy plüss jegesmedvét, ami lila sálat, és sapkát viselt, és fekvő pozícióban volt. - Ron? Figyelsz te rám egyáltalán? Min agyalsz?
- Csak azon gondolkoztam, hogy én még soha nem láttam Ginnyt sírni - húzta ki magát a válasz alól Ron. Igazából teljesen máson járt az esze, de amint látta, Harry könnyedén elhitte neki a választ.
Harry feladta, hogy bármi különlegeset is találjon barátnőjének, ezért csatlakozott Ronhoz, a kandallónál.
- Malfoy megcsalta Hermionét - mondta suttogva Ron.
- Nem vagyok meglepve. Én azon lepődnék meg, ha nem csalta volna meg. Gondolom, Parkinsonnal kavart.
- Igen. De megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba, akkor kitálalok Hermionénak.
- Nem értelek. Itt lenne egy lehetőség, hogy Hermionét elszakítsd a görénytől, és összejöjj vele. Miért nem teszed azt?
- Mert látom rajta, hogy szereti Malfoyt. És nem akarok azzal fájdalmat okozni neki, hogy őszinte leszek - mondta Ron, kezébe temetve arcát.
- Hogy te milyen hősies, és önfeláldozó vagy - mondta Harry tettetett meghatottsággal.
- Most, miért érzem azt, hogy nem osztod a felfogásomat?
- Persze, nagyon nemes gesztus tőled, hogy egy rossz hírt nem akarsz elmondani neki, de ha belegondolsz, ezzel is bántod.
- Tényleg. Ez is igaz. Akkor mit kéne tennem?
- Ha a legkisebb jelét is látod annak, hogy Malfoy félrelép, vagy bármi rosszat csinál, tálalj ki.
- Az lesz - mondta eltökélten. Ezt a témát nem folytathatták tovább, mert Hermione ült le közéjük, egy rakás táskával megrakodva.
- Hú, mi mindent vettél? - álmélkodott Ron.
- Díszeket a karácsonyfára, ajándékokat a szüleimnek, egy sálat, és egy sapkát, gyertyákat, és mézeskalácsot magunknak - sorolta a lány, azzal átnyújtott egy-egy mézeskalácsot barátainak.
- Ja, jaj, ez nem direkt... az csak véletlen volt... Kérsz másikat? - szabadkozott Hermione, mivel leesett neki, hogy véletlenül szív alakú mézeskalácsot adott Ronnak.
- Nekem jó lesz ez - mondta Ron, és forgatta kezében a szivet.
Egy jó ideig, egy szó sem hangzott el köztük, mindenki csak bámult maga elé. Időközben azonban, Harrynek valami szöget ütött a fejében.
- Apropó, nem is tudjuk, hogy Hagrid mikor megy vissza! - ugrott fel, amint kimondta. Barátai is ugyanígy tettek.
- Most, mi a fenét csináljunk? - sopánkodott Hermione, miközben kiléptek a hideg utcára. Körbejárták az egész Abszol utat, de sehol nem látták Hagridot.
- Akkor nincs más választásunk, minthogy elinduljunk gyalog - javasolta Ron.
Mivel jobb ötlete senkinek nem akadt, elindultak a hosszú útra. időközben be is sötétedett, és nagyon hideg volt. Fújt a szél, esett az eső, teljesen eláztak. este tíz körül értek Roxmortsba.
- Én ezt, nem bírom tovább - Hermione az oldalát szorongatta, és ledőlt az egyik ház oldalánál. Teljesen lila volt a szája, nagyon sápadt volt, a haja csurom vizesen tapadt az arcához.
- Gyere, már nem kell sok. Majd viszlek - Ron a kezét nyújtotta a lány felé, és bíztatóan nézett rá. Amint felsegítette, szinte rögtön el is ájult Hermione, ezért Ronnak valóban nem volt más választása, minthogy vigye. Mire a Roxfortba értek, már ő is alig állt a lábán. Amint beléptek a klubhelyiségbe, Ginnyvel futottak össze.
- Szia, édesem... - indult el felé, Harry, de látta, hogy a lány elég megvetően néz rá, ezért inkább megállt.
- Hol a jó fenében voltatok egész nap?! És mi történt Hermionéval?! És miért hagytál itt, teljesen egyedül?! - Ginny remegett a dühtől.
- Az Abszol úton voltunk, fellógtunk a fiákerre, amivel Hagrid ment. Csakhogy azt elfelejtettük megkérdezni, mikor jön vissza, ezért gyalogolnunk kellett - mondta gyászos hangon Harry, abban bízva, hogy ettől majd meglágyuk Ginny szíve.
- Gyalogoltatok? Az Abszol útról? Az képtelenség, hogy Londontól, egészen idáig, gyalog jöttetek. Remélem nem vártad, hogy ezt bevegyem.
- Jó, az igaz, hogy egy darabon fiákerrel jöttünk, de tudod milyen hideg, zord idő uralkodik odakint? - kétségbeesetten mutogatott az ablak felé.
- Tudom, ugyanis már az egész Roxfortot, és környékét körbejártam miattatok, és az a szerencsétlen Malfoy, belelökött a jéghideg tóba, ami ebben a hideg, zord időben, még jegesebb, mint máskor! - vágott vissza Ginny.
- Draco belelökött a roxforti Fekete tóba? - erre már Hermione is felébredt.
- Öhm... Igen, de nem vészes - legyintett Ginny. Nem akarta ezt az esetet Hermione előtt mondani, nehogy miatta vesszenek össze. Most is próbálta lekicsinyíteni az ügyet, de Hermione szemében még nagyobb csalódottságot látott.
- Szerintem most inkább menj fel Hermione. Teljesen átfagytál! Ginny, segíts neki - adta ki az utasításokat Ron.
Miután a két lány eltűnt a lépcsőfordulóban, Ron és Harry egymásra néztek mérgesen, és látszott, hogy ebben a pillanatban ugyanarra gondoltak.
Olthatatlan vágyat éreztek arra, hogy beledobják Malfoyt, a roxforti Fekete tóba...