Epilógus


Évekkel később, mikor már kijárták az iskolát, Hermione és Ron léptek be a Roxfortba.
- Ez egyszerűen csodás, ide újra visszatérni! - lelkendezett Hermione.
- Most ugye nem akarod megint a szememre vetni, hogy miattam nem itt dolgozol? - kérdezte óvatosan Ron.
- Hát, lényegében miattad...
Hermione nem tudta befejezni a szokott monológját, mert Lunába botlottak. Ám ettől Ron nem zavartatta magát.
- Ugyan Hermione, tudod jól, hogy akik itt dolgoznak azoknak nincs életük... - kezdte Ron.
- Ron... - Hermione próbált óvatosan célozgatni, de hasztalanul.
- Tudom, tudom, te egy okos, intelligens, energikus nő vagy, és mivel mindig okoskodsz, a legideálisabb foglalkozás számodra a tanítás lenne. Meg is szerezted ezt a szakmát, ami nem kis elismerésemet vívta ki. De gondold már át! Aki tanít, annak itt kell élnie. Ne érts félre, szeretem a Roxfortot. A második otthonom meg minden. Érted? Kötődöm hozzá! - az utóbbi állítást alátámasztva, Ron megölelt egy szobrot ami épp mellettük volt.
- Ron... - kezdte megint Hermione.
- Ne, ne be szeretnék fejezni, amit elkezdtem. A kapcsolatunkban fontos, hogy meghallgassuk egymást! Na szóval, hol is tartottam - Ron a távolba merengő, gondolkodni igyekvő arckifejezést vett fel. - meg is van. Tehát, ha tanár lennél, itt kéne élned! Csak a szünetekben élhetnél az igazi otthonodban, a közös házunkban.
Tudniillik, Ron és Hermione együtt élnek Londonban. A házuk nem nagy, de kettejüknek pont megfelel. Már, ha csak ketten vannak, ugyebár...
- Tudom, Ron, de...
- Állj, még mindig én beszélek. Lássuk be, ha itt tanítanál, és csak a szünetekben látnánk egymást, akkor semmi nem lenne a kapcsolatunkból... akik itt tanítanak, azoknak nincsenek barátai, szerelmük, nem lehet tartós kapcsolatuk. Érted?
- Értem... - ezt a véget nem érő szentbeszédet hallgatva, Hermione már nem bírta, ezért leült a földre. - csak szólni akartam, hogy legalább Lunára tekintettel lehetnél azzal, hogy ne előtte mondd ezeket!
- Ugyan, miért? Luna, mi rosszat mondtam?
Luna helyett Hermione válaszolt.
- Luna itt tanít, te ütődött! Biztos rosszul esett neki, amit itt összehordtál!
- Á, nem, hagyd csak Hermione - legyintett Luna. - elég érdekesek a meglátásaid, Ron. Elárulom neked, de csak azért, hogy ne tévhitben élj, hogy rengeteg barátom van, igazi társasági ember vagyok. Mint iskolaigazgató, ez nem nehéz, nemdebár? És elárulom azt is, hogy van kapcsolatom.
- Kivel? - kérdezte Hermione.
- Neville-lel.
- Áhá! - csapott le a válaszra Ron. - Neville-lel, aki szintén a Roxfortban tanít!
- Éés...? - értetlenkedett Luna.
- Ugyan, ti mindketten itt vagytok nap mint nap. Így könnyű. Ha Hermione itt lenne, én meg ott, akkor már sokkal bonyolultabb lenne az egész dolog. Építenünk kell a kapcsolatot! És lássuk be, a kapcsolat, nem csak ez, bármelyik, olyan, mint egy kártyavár. Egy kis iciri-piciri dolog is sec perc alatt összedöntheti. És folyamatosan építeni kell... - Ron annyira kioktatóan adta elő a beszédét (amire nyílván sokat készült) , hogy Hermione nem bírta tovább.
- Ron, mit akarsz még ezen építeni! Az ég szerelmére, hiszen tizenhatéves korunk óta járunk, megszakítás nélkül, most mindkettőnknek jó munkája van, Londonban van egy szép lakásunk, vannak barátaink, és hamarosan gyerekünk is lesz...
Mivel a legutóbbi új információ volt Ron számára, egy jó öt percig állt ott mozdulatlanul, és ezt a lányok illedelmesen ki is várták.
- Ron! - szólt rá erélyesen Hermione.
- Öhm... tee... - Ron egyszerűen nem tudta kimondani.
- Gye-re-ket vár! - szótagolta neki Luna, aki egy cseppet sem volt meglepődve.
- Hát, te hogyhogy nem vagy meglepve? Hermione neked elmondta, nekem meg nem?
- Nézz már a hasára, te eszement! - nevetett Luna.
- Nézem. Olyan csinos, mint mindig.
Hermione felhúzta a pulcsiját, hogy a hasa teljesen láthatóvá váljon.
- JÉZUSOM! - Ron teljesen ledöbbenve nézte.
- Már bocs a kérdésért, de mivel Hermione gyereket vár, gondolom túl vagytok már AZON. Nem? - kérdezte óvatosan Luna.
- Igen Luna, hát persze! - vette át a szót Hermione. - Csak mivel Ron új munkába kezdett, az utóbbi időben nem igazán volt időnk olyasmire... meg tudod én két hónapot Ginnyéknél voltam, hogy segítsek a gyerekekkel...
- MI? - most Lunán volt az elképedés sora.
- Van három gyerekük. Nem is tudtad? - mosolygott Hermione.
- Nem, én nem.
- Két ikerfiú, és még egy kislány. Ja, és Ginny megint terhes. Ő is a hetedik hónapban van.
- Mert, te abban vagy? - kérdezte Ron.
- Igen.
- Akkor hét hónapja nem volt köztetek semmi? - ámult Luna.
- Neem. Azért nem hét hónapja. Nem tudom pontosan. Amikor terhes lettem, azután még volt, de akkor még nem látszott a hasam.
- És miért nem mondtad el eddig? - kérdezősködött Ron.
- Mert egyszerűen nem volt rá alkalom...
- Hét hónap alatt?!
- Igen! Mert vagy dolgozol, vagy Fredék boltjában vagy, meg minden... mindig akkor voltál otthon, amikor én nem. És szerintem ezt direkt csináltad!
- Hát tudod elég fura voltál, az utóbbi időben... Nem lehetett kiszámítani, hogy most szabad-e hozzád szólni. Egyszer például meséltem egy viccet, úgy nevettél, mint még soha, aztán az egész átment egetrengető zokogásba. Már nem tudtam mire számítsak.
- Mert, terhes vagyok! - mondta indulatosan Hermione.
- Ez akkor sem kifogás Ron! Nem hiszem el, hogy még mindezek ellenére sem vetted észre, hogy azért, nagyobb darab lett, nőtt a hasa meg minden. Már bocs Hermione - mondta Luna.
- Hát én azt hittem, hogy csak meghízott. És ezeket az érzelmi izéket figyelembe véve, jobbnak láttam nem szólni, hogy kicsit meghízott - mondta Ron, ügyesen kerülve Hermione tekintetét.
- Aha, most mondhatnám, hogy értem, de mivel nem... - nevetett Luna. - Na valami másról beszélgessünk. - Harryék esküvője nagyon szép volt. Sajnálom még egyszer, hogy a tiétekre nem tudtam elmenni.
- Ugyan, semmi baj - mosolygott Hermione.
- És mi az a foglalkozás, ami ennyire leköt, Ron? - kérdezte érdeklődve Luna.
- A bátyámék boltjának a beszállítója vagyok.
- Ó, értem. Akkor nyilván sokat vagy úton, nem? És ez... jövedelmező állás?
- Eleinte nem voltam sokat úton, mert magam állítottam elő a cuccokat, amiket vinnem kellett nekik. De aztán nagyon beindult az üzlet, ezért más országokból is kellett hoznom anyagokat. Ez volt az oka annak, hogy az utóbbi időben keveset voltam otthon. Azonban, mivel a jelen helyzetet figyelembe véve, rájöttem, hogy nagyon elhanyagoltam Hermionét, ezért ha tetszik Fredéknek, ha nem, én otthon fogok dolgozni.
- Tényleg? - kérdezett vissza lelkesen Hermione.
- Igen - mosolygott Ron.
- Na, hát nagyon örülök, hogy segíthettem abban, hogy kibéküljetek - vette át a szót Luna. - mivel egy fél óra múlva értekezletre kell mennem, örülnék ha még mesélnétek, mi van veletek.
- Hát, mivel a tanári állásról le kellett mondanom, én a Reggeli Prófétának írok. Aztán terhes lettem, ezért egy ideig abbahagytam a munkát.
- Ja, igen azt tudom, mindig elolvasom a cikkeidet, nagyon jók - fűzte hozzá Luna.
- Köszönöm. Harry természetesen auror, és Ginny is az volt, a gyerekek előtt.
- Ez szuper. És tudtátok, hogy Draco is itt tanít? - kérdezte mellesleg Luna.
- Na ne - nyögte Ron ledöbbenve.
- Pedig de. Sötét varázslatok kivédését tanít.
- Na ne! - nevetett Ron. Szinte biztos volt benne, hogy Luna csak vicces.
- Ron! - szólt rá Hermione.
- Igazából Malfoy soha nem volt rossz. Csak a családja. Nem is hinnétek milyen jó tanár - mondta Luna.
- Hát én tényleg nem hiszem - szögezte le Ron.
- Na mindegy. Neville meg gyógynövénytant tanít. Gondolom ezt tudtátok. És már két éve járunk - mondta lelkesen Luna.
- Ez tök jó. És nem gondoltatok arra, hogy megállapodjatok? - kérdezte Hermione.
- Még nem.
- És, Malfoynak van felesége, vagy valami? - kérdezte Ron.
- Igen, igen összejött a javasasszonnyal.
- Madam Pomfrey-val?! - kérdezte a kelleténél hangosabban Ron.
- Hülye... Madam Pomfrey már nyugdíjba vonult. Valami francia csaj jött, úgy négy éve - mondta Hermione.
- Honnan tudod? - kérdezett vissza Ron.
- Készítettem vele interjút - vont vállat Hermione.
- Jesszus, Hermione! Eresztesz! - nézett a földre szörnyülködve Ron.
Hermione ijedten nézett Ronra, majd Lunára, rögtön tudták miről van szó. Elfojt a magzatvíz. Ron, Luna parancsára felvitte Hermionét a gyengélkedőre. Ezalatt, Luna az igazgatóiból felhívta Harryéket, hogy amilyen gyorsan csak lehet, menjenek oda. Mire visszaért, a gyengélkedőben volt Hermione, és Ron mellett a "Francia csaj", másnéven Rose Ryan.
- Nyugodj meg, Hermione. Csak lazíts - mondta neki Rose.
Hermione magához húzta Lunát.
- Hogy a francba lazítsak el, amikor az első pasim felesége szeme láttára kéne egy gyereket kipréselni magamból?! - próbálta suttogva mondani Lunának, de Rose is meghallotta.
- Öhm... egy megjegyzést, ha tehetnék. Nem egy gyerek, hanem kettő. Másodszor, Draco, és én szeretjük egymást, akárcsak ti. Szóval emiatt sem kell aggódni. De ha ezek még nem győztek meg, gondolj arra, hogy ez koraszülés, szóval ha a legapróbb komplikáció is fellép, az a babáidat veszélyeztetni. Nagyon oda kell figyelni.
Ez meggyőzte Hermionét és nem is foglalkozott már mással.
Bő hat óra múlva, mire már Harryék is odaértek, a büszke apuka, azaz Ron, kezébe foghatta ikerlányait.
- És, mi legyen a nevük? - fordult Hermione a többiekhez.
- Az egyik lehetne, Molly. Tudod, anya után. Persze csak, ha nem bánod - vetette fel az ötletet Ron.
- Rendben. De akkor a másik legyen, Bridget - mondta Hermione.
- Bridget? - gondolkozott Ron, majd rá is bólintott. - Oké, az szép név.
Tehát ez az eset, a Roxfort történetében előforduló első eset, bizonyítja azt a tényt, hogy igenis van élet a Roxfort falain belül is, sőt még kezdődhet is ott élet. Még akkor is, ha Ronald Weasley ezt másképp véli.