A beálló csöndben halk neszezésre lettek figyelmesek az előszoba irányából.

- Megjöttek – szólt örömmel Molly.
Egy pillanaton belül két ember jelent meg a konyhaajtóban. A Tonks számára ismert Kingsley és Arthur Weasley, akit csak hallásból ismert. Bár az osztályon, ahol Tonks dolgozott, a csapatában lévő aurorok szerint a férfi bolond volt, a lány gyanította, hogy ez is annyira igaz, mint amit Siriusról hisznek.

Tonks felállt, hogy kezet rázzon az érkezőkkel.
- Á, Nymphadora! – nyújtotta a jobbját Arthur.
- Tonks, kérem – jegyezte meg a lány kedves mosollyal az arcán, nehogy azt higgye a férfi, hogy rosszindulatból kéri, hogy a vezetéknevén szólítsa.
Arthur összehúzta a szemöldökét, mire felesége segítette ki Tonkst.
- Nem szereti a keresztnevét. Pedig szerintem nagyon szép, nem Arthur?
- De igen, Molly drágám, nem is értem, miért nem akarja, hogy így hívjuk. – Arthuron látszott, hogy neki teljesen mindegy, hogy szeretné a lány hívatni magát, de feleségének nem szeretett ellentmondani. Igazából, nem is tudott.

Tonks Kingsleyvel is kezet rázott, aki vigyorogva biccentett felé.
- Sokat hallottam rólad. De ne aggódj, nem hiszek a pletykáknak.
Tonks arcáról lehervadt a mosoly. Biztos arról beszélnek, hogy milyen béna vagyok.
- A pletykák igazak, de van, amiben én vagyok a legjobb – válaszolta a férfinek. - Kémnek például jó vagyok, mivel az álcázás nekem megy a legjobban, sőt könnyen el tudok rejtőzni, csak fel kell vennem egy más alakot, vagy… - kezdte Tonks idegesen a magyarázkodást. Nem akarta, hogy már az elején haszontalannak könyveljék el.
- Csak el ne ess egy fatörzsben – hallatott Sirius egy kutyavakkantás-szerű nevetést. Tonks és Molly elnevette magát, míg Rémszem vérszemet kapott az oktatásra:
- Pontosan! Az erényei... d – itt Molyra nézett, aki az imént megjegyezte, hogy ne magázza a lányt – nagyon hasznosak. Mindemellett azonban a legfontosabb a lankadatlan éberség! Például, ha egy bevetésen a társad meghal, azonnal cselekedni kell, úgy, hogy minden apróságra oda kell figyelned. Hiába vagy kiábrándítva, testtelenné még nem válsz, így óvakodnod kell egy esetleges falnakcsapódástól, vagy…
- Az erdőben? – kérdezte Sirius, aki még a fatörzsnél volt leragadva.
Rémszem lesújtó pillantást vetett rá, ami elég bizarrnak bizonyult egy olyan embertől, akinek a fél arca hiányzott, és hatalmas kék mágikus szemmel rendelkezett az eredeti, apró, sötét szem mellett.
- Hidd el, hogy több tanítványom volt, aki a kiábrándítást félreértelmezte.
- Én elhiszem. Gondolom azok voltak, akik a farzsebükben hordták a pálcájukat. Vagy az egy másik történet volt? – kérdezte komoly gondolkodást színlelve.
- Nem, Sirius, olyan diákom nem volt, az csak egy tanulságos példa volt a részemről az irányodba.
- Remélem, másnak is érvelsz majd ezzel, nagyon tanulságos volt. Azóta nem is hordom ott a pálcát.
- De csak mert ráültél és kettétört – vigyorgott Kingsley.
- Gratulálok – recsegte Rémszem – Itt a másik nagyon jó példa a farzsebben hordott pálca hátrányainak szemléltetésére. Ne aggódj, Sirius, ha bárkit meglátok, hogy ott hordja, azonnal rá fogok szólni.
- És melyik érvet fogod felhozni?
- Természetesen az elsőt. Mégiscsak kellemetlenebb egy felrobbant hátsó, mint egy kettétört pálca.
- Honnan tudod? – színlelt Sirius felháborodást. – Két napig nem tudtam leülni, akkorát csattant.
- Szólok, hogy jöjjenek enni – mondta felhangon Molly, hogy kivívja az élénken társalgók figyelmét. – Remélem, mire lejövünk, már értelmesebb dologról fog folyni az eszmecsere.

Kingsley és Arthur helyet foglaltak az asztalnál, majd a fekete férfi Siriushoz fordult:
- Tibet jó ötlet volt. Hamar rákaptak. Az egyik csoport holnap indul a keresésedre, kíváncsi vagyok, mit fognak nyomnak hinni. Valamit mindig találnak.
- Igen, a legjobb a két hónappal ezelőtti mugli bicikli volt, aminek nem voltak kerekei – mondta Sirius inkább Tonksnak, mint Kingsleynek . – Azt hitték, hogy én szereltem le a kerekeket és egy seprűre erősítettem a vázat. Nem értem, attól, hogy repülő motorral jártam, még nem fogok minden mugli közlekedési eszközt felhasználni.
- Hú, remélem apa nem hallotta, a végén megcsinálja a seprűsbiciklit. – Egy vörös hajú fiú lépett be a konyhába, egy másik előtt, majd egy kicsit nyúlánkabb, mögöttük egy kisebb, de ugyancsak vörös hajú lánnyal.
Tonks először azt hitte, káprázik a szeme, de hamar rájött, hogy ezek mind Weasley-gyerekek.
- Ő itt Tonks – jelent meg mögöttük az anyjuk is.
- Örvendek – lépett a lányhoz az ikrek egyike. – George Weasley, szolgálatára kisasszony. Ha esetleg hiányozni akarna a munkahelyéről, csak szóljon bátran, tudom ajánlani a rókázórág… áááúúúúú anyaa…
Molly megszorította fia fülét, majd Tonkshoz fordult.
- Ne is figyelj rájuk drágám, semmit ne vegyél komolyan. Ti meg hagyjátok abba ezeket az idétlenségeket.
Tonks viszont érdeklődve figyelte az ikreket, amit azok észre is vettek, és mikor már Fred, Ron és Ginny is bemutatkozott, George kihasználva anyja asztalterítési elfoglaltságát, odahajolt a lányhoz.
- Freddel be akarunk indítani egy vállalatot. Kezdőtőkénk már van, hála Harrynek. Olyan nyalánkságokkal kísérletezünk, mint a rókázórágcsa például, amivel tutira ki tudod magad húzni a munkából. Sajnos még tökéletesíteni kell a dolgokon, mert érdekes mellékhatásokkal járnak, de ezt most nem részletezném. De ha kész lesz, számítunk rád – azzal rákacsintott a lányra.
- Mennyit kérsz drágám? – szakította félbe az üzleti megbeszélést Molly, aki mindenkinek szedett egy tányér levest.

Tonks már nagyon éhes volt, így azonnal belekóstolt a gőzölgő ételbe. Felnyögött, mert a leves még nagyon forró volt. Mikor felnézett a tányérjából, ijedt arcokat látott, majd Ginny megszólalt:
- Hát ez tök jó!
Tonks rögtön rájött, hogy akaratlanul megváltoztatott magán valamit: a haja sötétbarnáról élénkpirossá vált.
- Ezt meg hogy csináltad? – kérdezte ámulva Ron.
- Metamorfmágus vagyok – válaszolta a lány vigyorogva. – Kedvemre változtatom a külsőm, de magától is változik az érzelmi állapotomtól függően.
- Hú, akkor jó forró lehet még a leves – jegyezte meg Ron, majd elkezdte fújni a kanalában lévő adagot.

A vacsora családias hangulatban telt. Siriusnak igaza volt, Molly valóban „mindenki édesanyjaként” viselkedett.
A vacsora után a gyerekek felmentek a szobájukba. Az ikrek hoppanáltak, mert –ahogy Molly magyarázta – nemrég töltötték be a tizenhetet, és mindent varázslattal szándékoztak elintézni.
- Megmutatom a szobádat – szólt Sirius. Tonks és Mordon már első beszélgetésük alkalmával megállapodtak abba, hogy a lány feltétlen biztonsága érdekében a Grimmauld téren fog lakni.

Sirius a földszintről nyíló rövid folyosóra vezette a lányt.
- Mindenki az emeleten alszik, de gondoltam, nem akarod, hogy este az ikrek meglepjenek egy váratlan hoppanálással az ágyad közepén, így ezt a szobát tudom ajánlani. Az enyém mellett van, ha kell valami, rögtön szólj!
Sirius kinyitotta az egyik fekete ajtót és a látvány, ami a lány elé tárult, csöppet sem volt megnyerő. Tonks belépett. Fekete falak, fekete ágy és fekete függönyök voltak a helyiségben.
- Itt sajnos minden szoba ilyen – mentegetőzött Sirius.
- Nem gond, majd én otthonosabbá teszem – mosolygott rá Tonks. – Csak az alvómacim hiányzik – tette hozzá nevetve.
- Ha gondolod, helyettesíthetem – szólt Sirius, de rögtön észbe kapott - , mármint, jajj, nem úgy… én… bocsánat, csak kicsúszott. Te jó Merlin, a végén még azt hiszed, hogy… na jó éjt.
- Jó éjt Sirius – köszönt el alig leplezve vigyorát Tonks.
Még hallotta a saját szobájába benyitó férfi hangját:
- Hiszen csak húsz éves! Az apja lehetnék…

Tonks még az ágyra lehuppanva sem tudta letörölni a vigyort az arcáról. Már nem is látszott olyan visszataszítónak a szoba.