Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Lassan, de biztosan - Vallomás	Teree	2009.05.05. 10:48
3., utolsó fejezet Tovább…

Vita	Teree	2009.05.05. 10:46
2. fejezet Tovább…

1. fejezet	Teree	2009.05.05. 10:42
A nagy zsibongást - amit a teremben ülő gyerekek beszélgetése okozott - egy hatalmas robaj törte meg. Piton professzor volt az, amint szokásos stílusában - már-már az ajtót betörve - belépett az osztályterembe. A bájitaltan tanárunk olyan személy volt, aki könnyen el tudta hallgattatni a diákokat: hol a háztól való pontlevonással, hol csak hirtelenségével és hangosságával. Habár már megszokhattuk volna a váratlan ajtócsattanást, még én is megriadtan kaptam fel a fejem Piton érkezésére. Éppen Ronnal és Harryvel beszélgettünk a Reggeli Prófétában olvasott hírekről. Negyedikesek voltunk, a bál utáni néhány napon jártunk. Bennem még tartott a karácsonyi hangulat, de valami furcsa tény nem hagyott nyugodni - ám ezt a többiek előtt ügyesen lepleztem - legalábbis megpróbáltam. --- Amikor véget ért a bál, Ronnal veszekedve váltunk el, és a fejéhez vágtam, hogy tönkretette az egész napomat. Kicsit meg is bántam a sértegetést, lelkiismeret-furdalásom volt miatta, viszont akkor épp nagyon feldúlt voltam. De amint lenyugodtak bennem a kedélyek, és hideg fejjel tudtam végiggondolni az aznapiakat, egész este csak járt az agyam. Forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni, végig Ron arca lebegett előttem. Viktor Krummal táncoltam, amikor néha-néha rápillantottam és a szeméből sokmindent le tudtam olvasni: dühöt, csalódottságot, és... féltékenységet!? Utóbbira egybevágott, hogy addig a napig ajnározta Viktort, még autogrammot is szeretett volna tőle kapni, onnantól kezdve viszont dinnyefejűzte és tuskózta. Teljesen összezavart! És nem csak ez... Azon az estén, amikor végig csak Ronra tudtam gondolni, valami furcsa érzés haladt keresztül szívemen, ahogy mindig is, mikor rágondoltam. Néhány éve éreztem először ilyet, akkor is vele kapcsolatban, de ismeretlen érzés volt, és tudtam, hogy több, mint baráti szeretet, ezért egy kicsit meg is ijedtem... De titkoltam és még magamnak sem vallottam be, miért is éreztem azt, amit. --- -...Miss Granger? Hányszor tegyem fel a kérdésemet? - zökkentett ki a szigorú, éles professzori hang gondolatmenetemből. - Elnézést, tanár úr, feltenné még egyszer a kérdést? Nem... nem értettem - válaszoltam, próbálva leplezni idegességemet. - Aki nem figyel az órámon, annak pontlevonás a jutalma! Tíz pont a Griffendéltől! - hangzott ugyanaz a monoton hang. - Hermione mostanában tiszta ideg, nem tudod mi baja lehet, mi ütött belé? - hallottam Ron kérdését Harry felé. - Nem tudom. Lehet, hogy az édi-bédi Viktorkája bántotta meg. Szerintem bele van zúgva - válaszolt neki Harry. Erre kissé elfordítottam a fejem, és a szemem sarkából láttam Ron szomorú arcát, amint kicsit lehorgasztja a fejét. Azon az órán többet nem esett szó Viktorról és az idegességemről... „Mi ütött beléd Hermione? Semmi nem változott a bál óta, csak te vagy paranoiás!” - dorgáltam le saját magam. Pedig igenis változott... bennem biztos! És szerintem Ronban is... Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk