- Ó, Ronci?
Ron a füleit hegyezte. Ez úgy hangzott, mintha Fred szólította volna. Fred és George soha nem szólítgatták, és többnyire nem is beszéltek hozzá sokat. Általában túl "fiatalnak" találták bármihez, amiben sántikáltak. De Ron szerette, mikor idősebb testvérei őt is bevették a játékba.
- Ron! - Ezúttal George hangja hallatszott. - Gyere ide! Fred és én tervezünk valamit, amihez a te segítséged is kell.
Ron elmosolyodott, otthagyta a játékvonatát, és kikacsázott a szobájából, át az ikrekébe. - Mit? - kérdezte a négyéves, és szemei mohón cikáztak két testvére közt.
Fred lehajolt, így kerülve szemmagasságba öccsével. - Ki szeretnénk próbálni veled egy varázsigét. Anya varázspálcáját is elvettük. - Felmutatott egy rövid, barna pálcát. Szorosan markolta, miközben rávigyorgott Ronra. - De három ember kell hozzá.
- Oké! - ordította Ron fel-le ugrálva.
- Csss! - pisszegték le egyidejűleg az ikrek, és most George térdelt le ikertestvére mellé.
- De hallgatnod kell róla, Ron. - mondta George lágyan. - Nem szeretnénk, ha anya vagy apa megtudná, hogy varázslást gyakorlunk, rendben?
Ron bólintott, majd ujját a szája elé téve jelezte beleegyezését a hallgatásba. - Oké.
Fred mosolyogva vállon veregette Ront, és felállt. - Nagyszerű. Szóval, te és George közelebb kell, hogy menjetek egymáshoz... nagyon jó... és most fogjátok meg egymás kezét... nem, nem úgy, egyiket a másik tetejére... helyes, így már jobb... - Fred egy drámai mozdulattal az összekulcsolt kezükre helyezte a pálca végét. - Vedd azt el onnan, George.
Ron majdnem ugrált izgalmában. Nagyon ritkán esett meg, hogy Fred és George őt is bevonták valamibe, és még ritkábban, hogy ez a valami varázslással volt kapcsolatos!
- Most, Ron - mondta George ünnepélyesen. - Felteszek neked néhány kérdést, és csak annyit kell tenned, hogy igennel válaszolsz rájuk. Oké?
- Oké! Mármint... - Ron drámaian lehalkította hangját. - Oké - lehelte.
- Ronald Weasley, megesküszöl, hogy idősebb testvéreidet a jövőben készségesen, és kérdés nélkül szolgálod? - kérdezte George.
- Igen - mondta Ron.
- Mondd, hogy esküszöm - súgta George.
- Esküszöm - mondta Ron.
Egy láng lövellt ki a pálca hegyéből, és a kezeik köré fonódott. Ron nyüszített egyet ijedtében, és megpróbálta elrántani a kezét, de George szilárdan tartotta azt. - Minden rendben - biztosította. - Nem fog megégetni, vagy ilyesmi. És most...
- George, nem kell ilyen felnőttesen beszélned az esküdtekkel - forgatta szemeit Fred.
- Így hivatalosabb - mondta George védekezőn maga elé emelve kezeit, majd visszafordult Ronhoz. - Ronald Weasley, esküszöl, hogy mindent meg fogsz tenni, amire a bátyáid megkérnek, még akkor is, ha ez igen nagy veszélynek tesz ki?
- Esküszöm - mondta Ron, és fontoskodva düllesztette ki mellét, ahogy a második láng körülölelte kezeiket.
- És megesküszöl, Ronald Weasley, hogy--
- Fred! George! - hallatrszott Arthur Weasley hangja a lépcsőktől. - Segítenetek kell anyátoknak a kertben!
George kissé riadtan szorította meg a fiatalabb fiú kezét.
- Ööö, várj egy kicsit, apa! - kiáltott vissza gyorsan Fred az ajtót bámulva, majd a padlón térdelve fordult két testvéréhez. - Pillanatnyilag egy kissé elfoglaltak vagyunk!
- Segíthetek? - jött a kedves ajánlat.
- Nem! - mondták az ikrek kórusban, talán kicsit túl ijedten, tekintve, hogy olyan hang hallatszott, mintha valaki felfelé jönne a lépcsőn.
- Siessünk! - sziszegte Fred ikertestvérének.
- Ronald Weasley - kezdte elölről George, ezúttal kicsit gyorsabban. - Esküszöl, hogy--
- FRED ÉS GEORGE, SÜRGŐSEN ELENGEDITEK A TESTVÉRETEK KEZÉT!
George - rajtakapva, bármilyen kifogás vagy védelem nélkül - úgy dobta el Ron kezét, mintha az legalábbis égetett volna; Fred hátrahőkölt, és Molly Weasley pálcája a földön koppant. A lángnyelvek azonnal eltűntek.
- Mit képzeltetek? - ordította a szobába lépve mérgesen Arthur. - Megpróbáltátok letenni a Megszeghetetlen Esküt? Megőrültetek, fiúk? Fel tudjátok fogni, milyen veszélyes ez, hogy mi történik azzal, aki megszegi? Miért, én soha...
Ron - gondolván, hogy valami rossz dolgot csinált - apja lábai elé vetve magát jajgatni és zokogni kezdett. - É-é-én sa-sa-sajnálom, apa...
Arthur karjaiba vette legkisebb fiát. - A testvéreid fogják sajnálni, Ron. Te nem tettél semmi rosszat.
- Mit fogsz velünk csinálni? - kérdezte Fred idegesen.
Arthur elgondolkodott egy másodpercre, mellkasához ölelve a szipogó Ront. Majd arcára széles vigyor ült ki. - Talán megkötöm veletek a Megszeghetetlen Esküt, miszerint nem követtek el több csínyt...
- APA! - kiáltották az ikrek egyszerre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;