Elhárítva egy meghibásodást, újra jelentkezem, ezúttal egy, az első résznél (sokkal) hosszabb fejezettel. Van benne egy rész, amire büszke vagyok, mert sikerült jól leírnom (szerintem legalábbis), pedig még sohase éltem át. Ezt egy másik könyvnek köszönhetem, minek címét nem írom le, nem reklámozok. :)
Ezt a fejezetet két embernek ajánlom: a legnagyobb részét Blond Angelnek, a kicsit kisebb részét pedig Herminának, mert ők vettek rá, hogy megújult erővel folytassam az írást, így nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszésüket.
A fejezetről annyit, hogy a boldogságba mindig belekavar a sors... Hogy ily költőien fejezzem ki magam. :) És hogy a történet utolsó negyedéhez érkeztünk - mondhatjuk, kezdődik a tetőpont. Jó olvasást!