|
A csodalámpa
kry 2009.05.05. 13:17
1. fejezet: A csodalámpa
- AU! – kiáltotta fel Fred, és szájába vette elvágott ujját.
- Hehehehehehehe – röhögött Wesley, felettébb élvezvén a helyzetet.
- Te meg mit nevetsz?
- Hehehehehehehe – szállt be másik öccse, Bradley is.
Fred erre már nem válaszolt, hanem nekilátott, hogy jobban szemügyre vegye a kezét elvágó tárgyat.
- Mi a frász ez? – motyogta.
A három fiú az Odú hátsó kertjében ásott, kincskeresőset játszottak.
A kertbe egyedül nagybátyjuk sírja volt érintetlen, mindenmást teljesen felforgattak.
- Szedd ki, Fred! – javasolta izgatottan Wesley.
- Ne zavard a munkám – intette le Fred, miközben a gödör széle mellé térdelt.
Óvatosan söprögetni kezdte a földet. Az első, amit megpillantott, egy aranyszínű éles, kicsiny háromszög alakú darabka volt.
- Siess! – idegeskedett Bradley.
- Maradj már! – Fred két kezét markolónak használva szedegette ki a földet, mikor egy vékony, csőszerű, szintén arany valamit pillantott meg.
Fred megragadta, és gondolkodás nélkül kirángatta a valamit.
- EGY CSODALÁMPA! – ordított fel Weasley és Bradley teljesen egyszerre.
- Halkabban, még valaki ellopja – intette le ikeröccseit Fred, csillogó szemekkel.
Fred hármuk közé tette a lámpát és nekiállt, hogy letisztítsa.
- Szerinted igazi? – kérdezte halkan Bradley.
- Persze, hogy az! – vágta rá Fred. – Csak még rá kell jönni, hogy működik.
- Hát akkor jöjjünk rá – válaszolta Wesley.
- Felvisszük a szobánkba, de óvatosan, nehogy meglássa valaki. Rendben?
- Természetesen, uram! – tisztelegtek erre az ikrek. – Majd mi elvonjuk a nagyiék figyelmét.
- Helyes –bólogatott Fred, miközben a kiscsapat elindult befelé.
A konyhában Weasley-szokáshoz híven teljes volt a felfordulás.
A nyár azon időszaka tartott, mikor majd’ az összes unoka Molly Weasley gondjaira volt bízva.
- Szia, nagyi – léptek be a konyhába, nem épp higénikus öltözetben Fredék.
- Jaj, hogy néztek ki! Menjetek és fürödjetek meg! – csóválta a fejét Molly, miközben Hugót próbálta rábírni, hogy egye meg a szendvicsét.
- Mama, nem vadok éhes! – kiabálta Hugo, kezével az asztalt csapkodva.
- Hugo Weasley! Ne csapkodd az asztalt! – felelte mérgesen Molly.
Fred és az ikrek kihasználták Hugo elterelő mutatványát, és csöndesen felosontak a lépcsőn, majd magukra csapták az ajtót.
- Lucy, kifelé! – jelentette be Fred, mikor megpillantott legkisebb testvérét.
- Nem – felelte Lucy.
- Menj ki! – szóltak rá az ikrek is.
- Nem medek ki. És ha bántotok szójok a nagyinak – fenyegetőzött a kislány.
- Mi pedig kidobunk az ablakon és összetöröd magad – vágta rá Bradley.
- És nem lesz szájad, hogy szólhass a nagyinak! – tette hozzá Wesley.
Lucy erre sírva fakadt, és kifutott a szobából.
- Hisztis! – kiabáltak utána az ikrek.
- Csönd! – intette le öccseit Fred. – Már így is elintéztétek, hogy a nagyi bejöjjön hozzánk!
Frednek természetesen igaza lett, nem telt bele sok idő, s megjelent Molly sírós szemű unokájával.
- Wesley, Bradley, mit csináltatok?
- Semmit, mama – felelték ártatlanul az ikrek.
- Azt mondták, nem lesz szájam – motyogta a kislány.
- Árulkodó! – szólt rá mérgesen Wesley.
- Gonosz! – nyújtotta ki a nyelvét Lucy.
- Ebből elég legyen! – vesztette el a türelmét Molly. – Fiúk, kérjetek bocsánatot, Lucytől! És úgy, hogy halljam is!
A két fiú megforgatta a szemét, majd elmotyogtak egy bocsánatkérést.
- Jól van. Te meg Lucy, gyere le velem.
Az ikrek még jó darabig grimaszoltak az ajtónak, majd végül Fred felé fordultak.
- És most mit csinálunk?
- Megvárjuk, amíg James ideér, nélküle nem kezdjük el az akciót – mondta Fred, miközben ismét szemügyre vette kincsüket.
- Ne már! Hiszen ők csak este jönnek! – mordult fel Bradley.
- Ez van. Most pedig menjünk le kajálni – indult az ajtó felé Fred.
- Mi? De hiszen az előbb reggeliztünk – tátogta Wesley.
- Az már több mint egy órája volt – legyintett Fred.
A kicsiknek délután le kellett feküdniük, ezért Fred Jackkel játszott, akivel anyaiágon voltak unokatestvérek.
- Olyan jó nektek, hogy még egy csomó ideig a mamánál maradtok – jegyezte meg Jack, miközben a két fiú egy homokvárat épített. – Anya mindig azt mondja, hogy nincs rendjén, hogy mi itt vagyunk, mert a mama nem is az igazi mamánk.
- Ez hülyeség – jelentette ki Fred. – Ti nem tehettek róla. Ha az embernek csak egy mamája van, feltétlen be kell szereznie még egyet!
- De neked is csak egy mamád van – jegyezte meg Jack, hiányzó nagyszüleikre utalva.
- Jó, de nekem van egy rakás unokatestvérem, akik kitesznek egy nagymamát. Neked viszont csak mi vagyunk az unokatesóid, ezért kell neked egy nagymama.
- Aha – motyogta Jack. – Hé, nem kviddicsezünk? Olyan unalmas már itt!
- Egyetértek – szökkent talpra Fred is. – Fel kell készülnünk a Roxfortra, a végén még nem válogatnak be minket a csapatba!
- Egyetértek! Apa meg is őrülne, ha ifjabb Wood nem lenne benne a csapatban!
A két fiú tehát az egész délutánját a kviddicsnek szentelte, és egy pár órára Fred teljesen megfeledkezett a csodalámpáról.
Este hétkor Molly kiosztotta a vacsoraelkészítéséhez szükséges feladatokat.
- Fred, figyelj az ikrekre, nehogy bajt csináljanak…
- Én figyeljek rájuk? – kérdezett vissza Fred, ördögi vigyorral.
- Igen, igen, te meg Arthur figyelj Fredre – mondta Molly, miközben meghámozott néhány krumplit.
- Mama, én isz szegíteni akajok – hisztizett Lucy.
- Hisztis – szólt rá Wesley, miközben néhány tányérral a kezében nekiment a belépő Arthurnak.
- Wesley! – csattant fel Molly. – Vigyázz azokra a tányérokra.
- Csak néhány tört össze… - kezdte Wesley, de abban a pillanatban belerohant testvérébe Bradley.
- Bradley!
- Hupsz – vigyorgott a két iker, megszemlélve a törött tányérok hadát.
Molly csak a fejét csóválta, majd egy gyors varázslattal helyrerakta a dolgokat.
- Mama, csinálsz tésztasalátát? – lépett be az ajtón Rose.
- Igen, drágám, persze – felelte Molly, miközben az ikreket próbálta kitessékelni az ajtón. – Fred, fegyelmezd az öccseidet!
- Oké, mama, gyertek, rugdossuk egymásnak a törpékkel!
- Jó! – ugráltak az ikrek.
- Fred, ne! – kiáltott unokája után Molly, de addigra a gyerekek már kivágtáztak az ajtón.
- Megy, Brad! – kiáltotta Fred, és egy jól irányzott rúgással testvére felé röpítette a törpét.
A fiú megvárta, míg lepattant elé a törpe, majd tovább rúgta szerencsétlen kis lényt.
- Szeretem a törpéket – jegyezte meg Fred, mire a többiek bólogattak.
- FRED, IKREK, GYERTEK! – hallották Molly Weasley kiabálását.
- Meg jött James! – kiáltotta vidáman Fred, és futásnak eredt.
- De jó – örvendeztek az ikrek is, majd Brad egy gyönyörű rúgással a fák közé repítette a tréfás kis törpét.
- Szevasz, James! – köszönt barátjának Fred.
- Hello – vigyorgott rá James.
- Állati dolgot fogok neked mutatni, garantáltan kifekszel tőle! – vágott bele Fred.
- Akkor menjünk, és mutasd! – vágta rá gondolkodás nélkül James.
A fiúk épp megakartak indulni, mikor Harry megállította őket.
- Előbb a vacsora, fiúk. Utána jöhetnek az őrült dolgaitok.
Fred és James erre ördögien egymásra vigyorgott, majd az asztal felé indultak, hogy következő másfél órájukat az evésnek szenteljék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;