- HARRY POTTER ELKAPTA A CIKESZT! – ordította Lee, akár egy lány. – A GRIFFENDÉLÉ A KUPA!
- Igen! – ujjongott Fred és átölelte csapattársait.
Először Angelinát, aki sikoltozott, nevetett és sírt egyszerre.
- Megcsináltuk! – kiáltotta. – Győztünk!
A lány seprűjét eldobta és szorosan megölelte a fiút, mielőtt bármit tehetett volna a másik, erőteljesen megcsókolta. Aztán gyorsan észbe kapott, összezavarva ránézett, de egyikük sem mondott semmit. A többiek köréjük gyűltek és átölelték őket, ugrándoztak, nem is vették észre az előbbi jelenetet.
Mindenhonnan gratulációk csendültek fel és Fred igyekezett minél távolabb maradni Angelinától. Az ajkai még mindig bizseregtek.
- Győztünk! – bömbölte Lee és megveregette Fred vállát.
Fred elmosolyodott, óriási volt a hangzavar. Harryt dobálták, Oliver Wood bőgött, McGalagonnyal együtt, csak Percy ült a fenekén és kulturáltan tapsolt.
- Ikrem! – sikoltotta George és megrázta ikre vállát. – Nyertünk, el tudod hinni?
Fred ismét elmosolyodott.
- Hé tesó, ébresztő! – azzal George elkezdte tolni a bejárat felé, ahol Dumbledore állt az ezüst kupával.
Fred magához tért és elnevette magát.
- Jó ég, nem hiszem el!
- Georgie! – sikított most Alicia Spinnet és megölelte az említettet, az meg felkapta a lányt, aki végig csókolta az egész arcát és nevetett.
- Fred! – hallotta most Katie Bell hangját és megölelte. De hova tűnt Angelina?
Frednek most esett le, csókolóztak, megint, azok után, hogy megegyeztek, hogy ez soha többé nem fordul elő. „Mondjuk ez nem volt IGAZI csók, és különben is, megnyertük a kupát. Csak elragadott a hév, és Roxmorts óta nem is csókolóztunk.” – mondta magában.
„De most Mariettához kell menned. Tényleg, ő hol van? Vajon látta, hogy megcsókolta Angelinát? Angelina biztos Roger Daviesszel van. És ő látott valamit?”
- Fred.
Fred megfordult és szembe találta magát Angelinával.
- Hé – mondta esetlenül. Közben George és Alicia forogtak, Alicia mindenhol csókolta George arcát. Fred remélte, hogy Angelina is ezt teszi vele...
- Sajnálom – mondta a lány.
- Megnyertük a kupát – mondta Fred gyorsan.
- Igen, ez is csak úgy megtörtént.
- Úgy érted, csak úgy rám vetetted magad – mosolygott Fred, remélve hogy meg nem történtté teszi az esetet.
- Nem igaz, te is ott voltál!
- Hát igen, de most nem volt semmi nyelves dolog, szóval minden oké.
- Akkor jó – nevetett Angelina, kicsit erőltetetten.
- Angie...
- Nem, igazad van, tök ártatlan volt, nem kell aggódni.
Egy pillanatig csöndben voltak és csak nézték egymást.
- Ti ott ketten! – kiabált Lee. – Buli a klubhelyiségben!
- Egy pillanat! – válaszolt Angelina. Lee vállat vont és összeráncolta a szemöldökét, majd visszament a kastélyba.
- Frederick – mondta egy vidám lány hang.
Fred megfordult és szembe találta magát barátnőjével, Marietta Edgecombe-al.
- Nagyszerű volt, gratulálok!
- Kösz – mondta a fiú.
- Ja és te is, Angelina – mosolygott Marietta a lányra is.
- Köszönöm – mosolygott az vissza hűvösen.
- Nem sérültél meg, amikor Flint feléd ütötte azt az izét?
- Gurgónak hívják, és nem, jól vagyok.
- Oké – és Marietta visszafordult Fredhez. - Jó volt, amikor te röpítetted a labdát Flint arcába, megérdemelte – Marietta megölelte barátját. – Az én Frederickem mindig lovagias.
Angelina felprüszkölt, majd így szólt.
- Bocsi, de mennem kell. Találkozunk a bulin, Fred.
- Persze, helló.
Fred követte a pillantásával a lányt, amíg nem látta, hogy Roger Davies átöleli, majd megcsókolja lelkesen egy IGAZI csókkal.
- Nagyon elképesztő voltál, Frederick – búgta Marietta és átfonta karjait Fred nyakán. Fred megfogta a csípőjét. Barátnője finom illatot árasztott, valami erős, drága parfümét. Szőke haja lebegett a szélben. Ahogy Fred ölelte, látta, hogy Angelina kéz a kézben elsétál a kastély felé Roger Daviesszel.

xxxxx

- Oh, Frederick - nyögte Marietta. Ránézett, majd megfogta Fred csípőjét és még jobban magához húzta, körmei belemélyedtek Fred izmos, puha hátába. Fred behunyta szemeit, megpróbált másra koncentrálni, nem arra a lányra, aki alatta vonaglott, elképzelte, hogy valaki más körmei mélyednek a hátába. Összeszedte minden energiáját, hogy ne Mariettára gondoljon.
- Igen, igen, igen! – sikoltotta a lány. - Oh, Frederick! Még! Erősebben!
A fiú engedelmeskedett, miközben megpróbált pálcájával Hangtompító Varázslatot szórni a lányra, elképesztő hangos volt. Mindig ezt csinálja, Fredet már nagyon idegesítette.
Egy üres osztályteremben voltak, nagyon késő volt, a buli még biztos javában folyik a Griffendél klubhelységében.
- Frederick, csókolj meg – Fred megcsókolta. Marietta ajkai puhák voltak, de vékonyak. Nyelvei már majdnem Fred manduláját csiklandozták, olyan mélyre ment, Fred erre erőteljesebb lökéseket hajtott végre csípőjével. Gyors ritmust vett fel, mire a lány megint sikítozni kezdett. Fred már elfáradt, és be akarta fejezni, de Marietta nem engedte el, olyan szorosan ölelte, hogy a fiúnak esélye sem volt menekülni.
- IGEN! – sikított Marietta, majd ölelése gyengült, mire Fred is fellélegzett. A lány pihegett, teljesen kielégült és rámosolygott Fredre.
- Mmm – dorombolta és belecsókolt a fiú nyakába. Fel akarta izgatni megint. Talán más körülmények közt Fred hajlandó lett volna még egy körre, de ma éjjel teljesen kimerült.
Lejátszott egy háromórás kviddics meccset, és háromszor is magáévá tette ezt a szőke lányt.
- Frederick – búgta Marietta és simogatni kezdte Fredet.
- Mary – mondta Fred. – Kérlek, ne, elfáradtam.
- Ó – sóhajtott Marietta bosszúsan, majd hízelgően hozzátette: csak még egyet, Frederick!
- Mary – nyögött egyet Fred – nem, majd máskor bepótoljuk, megígérem.
Marietta elszontyolodott.
- Oké, holnap reggel? – kérdezte végül mosolyogva. – Szeretlek – azzal el is aludt. Fred nagyon hálás volt ezért. Soha nem beszélgetek a szex után. Felsóhajtott, az első randijuk után érzett bizsergést, de most, az igazat megvallva, semmit. Marietta egy ostoba liba, semmi több, aki csak szédíti a fiúkat. Ráadásul a teljes nevén hívja: Frederick. Így az anyja hívta régen ("Frederick Michael Weasley!") Fred remélte, hogy Marietta lelkesedik a kviddicsért, de tévedett. A legjobb barátnője ugyan a Hollóhát fogója volt, Cho Chang, de Marietta...
Ráadásul Marietta nem kedvelte Angelinát, akivel viszont nem is beszéltek erről egymással, emiatt elhidegültek a legjobb haver-nőjével.
Mariettával sem beszélt Angelináról, mert ha szóba került Angie, Marietta belefojtotta a szót a fiúba.
Fred Mariettára nézett, aki csendesen aludt. – Mi a baj velem? – kérdezte magától. A Griffendél megnyerte a kupát, van egy szép barátnője, akkor miért érezni magát üresnek?

Arra gondolt, hogy Angelina és Roger biztosan együtt van valahol. Fred remélte, hogy nem szeretkeznek egymással valami eldugott teremben... Vagy ha igen, akkor nem olyan, mint Marietta.
Fred visszaemlékezett az első együttlétére, csodálatos volt, de Marietta mindig sikoltozott –de nem mindig szívből. És még csak tizenhat éves volt, viszont rengetegszer feküdtek le egymással, először jó volt, de mostanában Fred gondolatai elkalandoznak valaki más felé... És Marietta telhetetlen volt, soha nem volt neki elég egy menet. Hogy nem fárad el? Olyan friss és fiatal, hogy mindig készen áll?
Ez volt a legrosszabb.
Nagyszerű lány volt, szép, csini, aranyos, és unalmas.
Ez nem mehet így tovább. Nem is beszélgetnek soha Mariettával, pedig már járnak egy ideje. Fred remélte, hogy egyszer majd beszélgetnek, de nem, Marietta soha nem akart beszélgetni, csak a szexen járt az esze.
Fred elhatározta: nem lesz tovább a pasija, vége.
De hogyan mondja el? Mikor?
Olyan hamar, amilyen hamar csak lehet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az amilyen hamar csak lehet nem a közeljövőben jött el. Soha nem volt lehetősége beszélni a lánnyal, Marietta folyton elcsábította, mielőtt beszélhettek volna. De Fred nem bírta tovább, de nem volt ideje beszélni vele. Jöttek a vizsgák, kevés időt töltöttek együtt, ha igen, akkor is inkább szeretkeztek. Fred meg is akart lógni a lány elől, aki csúfosan kérdezte: - Te tanulsz? Tanultál te valaha? – de végül elhitte, hogy tényleg tanul. Többé-kevésbé.
Ő és George nem tanultak persze annyit, csak hogy nem bukjanak meg. Végül is sikeres volt. Egy csomó dolgot felfedeztek: játékokat, mint például hamis varázspálcákat, puffasztó rágót, meg olyat, ami kékké változtatja az ember bőrét. Ezek okos találmányok voltak, egy csomó mindenben segített nekik az iskolai tanulás. A másik ok, amiért Fred tanult az RBF-re, az otthoni veszekedések elkerülése miatt volt. Anyjuk rendszeresen levelekkel bombázta őket, fenyegető következményekkel zsarolta őket, hogyha nem teszik le a vizsgáikat.
De az igazi szenvedés nem ez volt, hanem a félelem Mariettával kapcsolatban, szakítania kell a lánnyal. És még Angelinát sem látta, hiányzott neki a társasága, a nevetése, a barátsága. Amikor nem tanult, Roger Daviesszel volt (ha tanult, akkor is együtt tanultak), de a legrosszabb: a lány boldognak látszott. Fred észrevette, hogy kezd borzasztóan féltékeny lenni.
Az RBF közeledett, de Fred nem foglalkozott vele, az agya kikapcsolt, ha erről volt szó. Reggel az utolsó gyakorlás után – asztronómia – Fred kiült a napra. Sajnos Marietta Edgecombe is erre a döntésre jutott, A fiú először arra gondolt, hogy talán mégsem szakít vele, de ezt gyorsan kiverte a fejéből, nem viseli el tovább a lányt. Leült a tó mellé és vett egy nagy levegőt; Marietta már amúgy is sokszor kérdezte, mi baj, hát most elmondja.
- Mary, beszélnünk kell.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Kidobsz? ENGEM?
Marietta kiakadt.
- Nézd, ez nem működik – mondta Fred.
- Nekem nagyon is jól működik! – sikította a lány dühösen.
- De nekem nem – felelte Fred szomorúan.
- Mi a baj? – kérdezte a lány. – Nem szexeltünk eleget?
- MI? Nem, nem az a baj, hidd el...
- Akkor egy másik lány, igaz?
- Nem! – bár az igazi ok ez volt.
- Akkor mi a baj? - Marietta kiakadt. – Nem teheted ezt velem, csodás időket töltöttünk együtt, olyanokat tettem, amire egy lány sem képes!
Fred egy darabig nézett rá, majd így szólt.
- Te ezt nem érted. Nem csak erről van szó, nekem ez nem elég – azzal felállt és a tavat nézte.
- Minden nap szex, ez nem elég?
- Látod, nem erről van szó! Jézus Mária, nem bírod felfogni? Nekem a szex nem elég! Beszélgetni akarok, csak úgy lógni a csajommal anélkül, hogy minden percben a másikat falnánk. A többi csávó biztos kihasználná, de én nem. Miért nem lehetünk barátok is?
- Sajnálom, hogy a kielégítési módszereim nem felelnek meg neked! – sírta Marietta, szeméből dühös könnyek folytak. – Azt hittem erre vágysz, a többi fiú hálás lenne nekem, azért, amiket esténként…
- Ezért? Hálás legyek? Egy csomó szexért? Te valami mártír vagy?
- Nem csak ezért voltam nagylelkű.
- Úristen, hallod te magad? – kérdezte Fred. – Ez beteges Mary, a szex nem minden!
- Akkor mi, te nagy szakértő, el tudod mondani?
- Nem, de biztos nem ez, ezt nem akarom, többet… oké? Barátot szeretnék, barátkozni veled, de te soha nem hagyod, amikor megpróbálom, rám veted magad.
- Ne merj a szememre vetni ilyeneket!
- Nem teszem, de ebből akkor is elég ebből a hülye játékból. Én egy BARÁTnőt szeretnék, nem egy szexpartnert.
Marietta ránézett, hűvösen.
- Rájöttem – mondta fagyosan. – Angelina Johnson. Ő vett el tőlem! Ellenem fordított!
- MI VAN?
- Ne is tagadd, Frederick. Megmérgezett ellenem!
- Angelina semmit sem mondott rólad! Nem tehet semmiről, nincs köze hozzánk.
- Duma. Látom, hogy néz rám, úgy, mint aki szerint nem vagyok elég jó neked.
- Ez nem igaz!
- Megcsaltál vele.
- Mi? Nem! – mondta Fred idegesen. – Ő különben is Roger Daviesszel fut.
- Lefeküdtél vele!
- Nem!
- De, ne hazudj nekem! Osztozkodtok rajta Rogerrel, igaz? Egyik nap ezé, a másikon azé…
Fred is kiakadt.
- Nem beszélhetsz így Angie-ről!
- Angie, Angie, Angie! – csúfolódott Marietta. - Vajon kit szeret jobban? Ha van ízlése, akkor Rogert.
- Én figyelmeztetlek, Marietta…
- Mert fekete? – folytatta a lány. – Azt hallottam a feketék igazi párducok az ágyban. Ez igaz?
Elhagysz egy FEKETE KURVÁÉRT?
Fred dühösen zihált, a kezét ökölbe szorította, meg akarta ütni a lányt. Még soha nem ütött meg lányt, de most ez a Marietta Edgecombe…
Ehelyett kimérten válaszolt.
- Ne beszélj többé így Angie-ről. Soha.
Marietta dühe az arcára íródott.
- Angelina Johnson milliószor jobb lány nálad. Gyönyörű, okos, kedves, melegszívű és igaz barát, igen. De ezt te soha nem fogod megérteni. Nem olyan önző, egoista, kegyetlen kis ribanc, mint te. Sajnálom, hogy rád pazaroltam a drága időmet.
Erre Marietta pofon vágta. Fred egy darabig állt, a kék szemekkel farkas szemet nézve, majd így szólt.
- Viszlát Marietta.
Hátat fordított a lánynak és undorodva magától és a lánytól is, távozott. Hogy bírta eddig elviselni? Ezt a szörnyű banyát?
Mert jól megdöngetted – mondta magának undorodva. Ilyen soha többé nem fordulhat elő.
- Igen? – sikoltotta a lány utána. – Te egy szánalmas, hülye, csóró vesztes vagy. És az ágyban is szörnyű.
Fred visszavágott volna, de nem tette. Legszívesebben nevetett volna a lány kitörésén. Még akkor is, amikor belépett a kastélyba. – Rosszabb is lehetett volna – gondolta, és legszívesebben megütötte volta a lányt azért, amit Angelináról mondott.
De megszabadult Marietta Edgecombe kisasszonytól, most szabad!
Nevetve lépett be a szobájába.