Fred és George bezárták a fülke ajtaját.
- Mi az? - kérdezte Lee.
- Top secret – mondta George. – Nem akarjuk, hogy rájöjjenek a titokra, ugye?
- Hát nem – felelt Lee. – de a lányok mindjárt jönnek.
- Igaz, de a HLT, vagyis a Hivatalos Legjobb Haver te vagy, aki látja a termékeinket. Az első aki ki is próbálja rajtunk kívül – vigyorgott Fred.
- Nem – intette le George. – Harry uncsitesója már megkóstolt egyet…
- Tényleg.
- Egy mugli korábban kipróbálta, mint én? – döbbent le Lee.
- Nyugi, megérdemelte a kis malacka.
- Na jó, ide vele – vigyorgott Lee.
- Máris – mondta Fred drámai hangon. – George és Fred Weasley büszkén mutatja be…
- A Weasley Varázsvicc Vállalat termékeit!
- Hú – döbbent le Lee és felemelt egy pálcát.
- Egy pálca? – kérdezte bizonytalanul.

- Hát próbáld ki – nézett rá George.
Lee megtette, de a pálca hirtelen egy tyúkká változott, mire a fiú nevetésben tört ki.
- Zseniális!
- Nem rossz, mi? – vigyorgott Fred. – George műve. Zonko amatőr hozzánk képest.
- Ó, kösz tesó – mondta a másik és megveregette a hátát. – Anya meg ki akarta dobni.
- Jut eszembe – azzal Lee a szájába tömött valami nyúlós dolgot. – Anyátok hogy reagált az RBF-jeitekre?
- Hogy érted? – kérdezte Fred értetlenkedve.
- Természetesen kiakadt. Hármat szereztünk meg…
- Azt is épp hogy.
- De a termékeink miatt meg különösen kiakadt.
- Elmondtátok neki? – nézett rájuk Lee.
- Muszáj volt. A minisztériumba akart küldeni minket, ahogy apa és Percy is… Azt hiszem tévednek. Apa még jó, de Percy…
- „Máris küldöm Mr. Kupor! Parancsol egy teát Mr. Kupor?” – utánozta Percy hangját George.
- Igen, Weatherby! – imitálta Fred Barty Kuport.
- Percy főnöke nem tudja a nevét – mondta George szárazon.
- Elég Percyből – javasolta testvére. – Álszent patkány. Na de Anya ha akarja, ha nem, nekünk varázsvicc boltunk lesz. Ahogy betöltjük a tizenhetet áprilisban, anya nem tud megállítani minket.
- Ámen – sóhajtott George. – Állj, az ne edd meg! – mutatott a Lee kezében lévő Nyelvnyúlánk falatokra.
- Miért?
- Ezt ette a mugli – magyarázta Fred. – És, huh, még nem fejlesztettük ki az ellenszert.
- Oké – azzal Lee sietve letette az édességet, majd vigyorogva Fred felé fordult.
- Na és mi van Miss Edgecombe-al?
Fred elkomorult.
- Rossz hangulatba akarsz hozni Lee?
- Csak csodálkozom – mondta ártatlanul.
- Semmi nincs vele. Mondjuk azt, hogy más az érdeklődési körünk.
- Na, az nem olyan vészes…
- EGÉSZ NAP? – akadt ki Fred. – Egész nap csak a szexen járt az agya! Még az Óriás Polip is jobb nála.
- Huh – nézett rá George. – Tényleg kiakasztott.
- Teljesen. Nem beszélhetnénk valami másról?
- Természetesen – mondta Lee gyorsan. – Hé, hallottátok, hogy mi lesz a suliban idén?
Fred rögtön a témára tapadt.
- Ja, anya és apa mondtak valamit, meg Bill és Charlie is, még Percy is emlegetett valamit.
- De nagyon titokzatosak, miért?
- Nem’ tom – válaszolt Lee. – A szüleim célozgattak valamire, de nem mondtak semmit. Úgy tűnik egy hatalmas meglepetés készülődik.
- Remélem jó – reménykedett Fred.
- Lehet, hogy Frics nyugdíjba ment – találgatott George.
- Vagy Piton – tette hozzá Lee.
A fülke ajtaján kopogás hallatszott.
- Ki az? – suttogta Lee.
- Nyisd ki Jordan – utasította egy női hang.
- Oh – sóhajtott George, amikor felismerte a hangot.
Alicia Spinnet lépett be a fülkébe, akit George nagy hévvel a karjába zárt.
- George! – sikkantotta az.
- Alicia, aranyom – vigyorgott rá szélesen George, mire Lee és Fred is nevetni kezdtek.
- Engedj el – kuncogott a lány is.
- Ha előtte megcsókolsz – nézett rá a fiú.
- George!
- Hát te akarod – azzal George még szorosabban ölelte.
A lány egy darabig próbálkozott kitörni a szorításból, de végül adott egy csókot, amit vissza is kapott egyből. Fred és Lee gyomra felkavarodott. Végül George elengedte a lányt, de mindkettejük arca lángolt.
- Gusztustalanok vagytok – nézett rájuk Fred.
- Csak féltékeny vagy – vágott vissza Alicia.
- Fred még nem fedezte fel az igaz szerelmet és a játékot, édes – nevetett rá George és megpaskolta a lány fenekét.
- George! – azzal pofon vágta.
- Hagyjátok abba – könyörgött Lee. – Mint a dedósok.
- Dedósok? – hallatszott egy másik női hang. – Akkor rossz kocsiba szálltam.
- Angie! – örült meg Lee. – Üdv a Bűnbarlangban.
- Utoljára mondom, Lee, ne hívj Angie-nek! – nézett rá Angelina és belépett a fülkébe.
- Ja, ez az én kiváltságom – mosolygott Fred, majd megölelte a lányt.
- Jaj te – súgta a fülébe, élvezve, hogy itt öleli a lányt. – Hiányoztál.
- Te is nagyon hiányoztál, te hülye – mondta a másik mosolyogva, majd kibújt az ölelésből.
- Jól nézel ki – hunyorgott Fred. A lány haja most is fonatokban hullott a vállára, a bőre most teljesen kávé színű volt (Nyugat Indiában nyaralt), a ruhája meg kiemelte a lány alakját, Fred szeme el is időzött a két meglehetősen nagy dombocskán.
- Kösz – válaszolt a lány. – Akkor befejeznéd végre a mellem bámulását?
- Bocs – nézett el a fiú. – megint rajta kaptál.
- Kiszámíthatóak vagytok ti férfiak. Na, de mi ez? – nézett a Lee mellett lévő kupacra.
- Elmondjuk neki? – kérdezte Lee.
- Még jó – azzal Fred bezárta a fülke ajtaját és Lee nekikezdett.
- Ezek a Weasley Varázsvicc Vállalat termékei.
- Ez a kupac? – kérdezte Angelina. – A termékeitek? Tök jó – és tanulmányozni kezdte a pálcákat.
- Pálcák? Na nézzük.
Hirtelen a pálca kiugrott a lány kezéből és egy hatalmas csigává változott.
- Fúj! – sikoltott Angelina. – Utálom a csigákat.
- Szép volt George – nevetett Fred.
- Kuss – kiáltott rá a lány. – Tessék, egy kis csiganyál – azzal a fiú hajába kent valami trutyit.
- Hé! Ezért megfizetsz! Tessék – és a lány hajába nyomta a Kátrány tortát.
- Weasley, most halott vagy! – üvöltött Angelina és kézbe vette Bagoly Berti minden ízű drazséját.
- KAJACSATA! – őrjöngött Lee.
És ismét mindenhol édességek repkedtek Weasley termékekkel együtt, Angelina egy hatalmasat sikoltott, amikor még több csiga került elő, erre a fiúk csak röhögtek.
- Uh, helló?
A hang mély volt, mire mind az öten abbahagyták a dobálózást és megdermedtek, majd Angelina felsikkantott. George és Alicia meg Lee a padlón hevert, tele édességgel.
- Roger! – Angelina felpattant, mire Fred is felállt. – Szia!
- Angelina… Mi folyik itt?
- Oh – és egy kicsit elpirult. – egy kis kajacsata, tudod.
- Ja – helyeselt Fred. – csak játék.
- Az jó – felelt Roger kimérten. Szemei Angelinára siklottak, akit csiganyál és más undormány borított. – Angelina, én csak… kerestelek.
- Sajnálom, kicsit leragadtam itt.
- Jó, átjössz a fülkémbe?
Fred felkapta a fejét, legszívesebben bemosott volna egyet ennek a majomnak.
- Angelina?
- Persze – válaszolt az idegesen. – Csak előtte megmosakszom – elővette a pálcáját, magára mutatott: Suvickusz. Máris teljesen tiszta és gyönyörű volt. Fred csak nézte, majd Roger Daviesre siklott tekintete.
- Menjünk – intett a fiú és megragadva Angelinát kihúzta a kabinból.
- Szia Fred – köszönt zavartan a lány.
- Majd később – bólintott Fred. – A lakoma után.
- Talán – motyogta a lány és Daviesre pillantott. Halványan elmosolyodott, majd Roger nyomában elhagyta a fülkét. Fred féltékenyen nézett a páros után, amikor azok ketten csókolózni kezdtek a folyosón, visszament a helyére. Egy elég szenvedélyes csók volt
Fred emelkedett hangulata, hogy viszontlátta a lányt, elpárolgott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred csalódottságában lehuppant a kényelmes karosszékbe a klubhelyiségben. Megpróbálta megírni a Bájitaltan leckéjét, de hiába, pocsék kedve volt. Mint mostanában általában.
Hiányzott neki Angelina, mivel a lány minden idejét Roger Daviesszel töltötte. Roger Davies. Fred nem szerette ezt a fiút, aki szegény Angelinát ennyire megbűvölte, Fred nem értette, hogyan. Davies arrogáns, önző és még csak nem is kviddicsezik. Igaz, okos, magas az intelligenciája, de ennyi, mégis jár Angelinával, aki teljesen megváltozik, ha Roger közelében van: cserfes, pletykálkodik, affektál – akár csak Marietta.
A legrosszabb az volt, hogy Fred tudta, Davies csalja a lányt. Pár nappal ezelőtt a könyvtárban volt George-dzsal – persze nem tanulás céljából, hanem a termékeiket fejlesztették tovább – és Fred észrevette, hogy két alak nagy lelkesedéssel élvezi a másik társaságát.
Fred egyből felismerte a lányt szőke hajáról, a szokatlanul gyönyörű Véla-szépségéről, Fleur Delacour volt, a Beauxbaton bajnoka a Trimágus Tusán. Az nem meglepő, hogy párocskák vesznek „leckéket” a könyvtárban, hiszen itt senki nem zavarja őket, de a fiú Roger Davies volt!
Fred vörös arccal ment vissza testvéréhez, aki hiába kérdezte mi történt, egy „semmi”-vel elintézte.
A fiú nagyon rosszul érezte magát, Angelina megőrült Daviesért, ha rájönne, hogy a pasija Fleurrel csalja…
A fiú egy része el akarta mondani Angelinának, mit látott, a másik pedig meg akarta menteni a csalódástól. Talán Angelina is ezért hallgatta el előle Marietta igazi természetét? De hiába mondaná el, a lány nem szaladna egyből a karjaiba.
A legjobb barátja, és egy aljas férget szeret, mégis csöndben marad és kivár. Mi mást tehetne?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Biztos, hogy Daviest láttad? – kérdezte George két órával később.
- Igen – az ágyukon ültek és beszélgettek.
Fred nem akarta elmondani senkinek, de annyira nyomasztotta, hogy nem bírta ki, de tudta, ikrében megbízhat.
- Mekkora köcsög.
- Nem tudom, mit csináljak George. Ezért a kúrógépért rajong a világ legjobb barátnője. Ha elmondom neki, meggyűlöl, de ha nem…
- Akkor majd rájön. Hiszen ha az a Davies a könyvtárban döngette Delacourt, nem marad titokban.
- Remélem. De ennek a ganénak mi a baja Angie-vel? Angie fantasztikus, miért csalja meg?
- Mivel Fleur véla – kezdte George ésszerűen. – A kis kanos Davies nem bírt ellenállni neki.
- Ha tényleg szeretné, akkor nem tette volna.
- Igaz – bólintott George. – Figyelj, Fred, Angelina és Davies… tudod…
- Aludtak-e együtt? – kérdezte Fred szépítve a dolgot. A gondolattól is rosszul lett, hogy Davies Angelinához ért. – Igen, nyáron megírta az egyik levelében. De ne mondd el senkinek, semmit.
- Megígérem. De ha rájön, akkor rosszabb lesz.
- Miért?
- Mert lefeküdtek, tudod, milyenek a lányok a szüzességi dolgokkal. Sokan a házasságukig szüzességi fogadalmat tesznek.
- Nem mindenki – emlékezett Fred Mariettára.
- Kivételek mindig vannak – mondta savanyúan George.
- Alicia?
- Nem – mondta gyorsan. – De Angelina, úgy értem neki ez komoly, odaadta magát Daviesnek.
- Igen – Fred nem is mert ebbe belegondolni.
- Fred – nézett rá George. – Nem mondhatod el, neki, úgysem hinne neked.
- Akkor nézzem végig, ahogy széttörik a szívét?
- A szerelem vak.
- Ha Angie az én barátnőm lenne, soha meg nem fordulna a fejemben hogy egy másik csajjal…
George ránézett. – De nem a te barátnőd.
- Nem akarom, hogy fájjon neki.
- Tudom, de ha kell – és George elmosolyodott. – ott lesz a vállad, amin sírhat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred válla egy héttel később került szolgálatba. Egyik este belépett a klubhelyiségbe egy fárasztó termékfejlesztő munka után. A szoba üres volt, de végül észrevette, hogy valaki mégis ül a kanapén a tűz mellett.
Angelina volt, a fehér pizsamájában, lábait szorosan magához húzva, szemeiből könnycseppek csurogtak.
- Hé – szólította meg Fred, a szíve a torkában dobogott.
- Szia – köszönt a lány halkan. Nem nézett a fiúra, csak a tüzet bámulta, addig Fred lassan mellé sétált.
- Angie, mi történt? – kérdezte lassan, majd leült mellé.
- Fred – zokogta és a fiú vállára hajtotta fejét, aki átölelte.
- Itt vagyok – suttogta. – Mondd el, mi a baj – habár tudta, mi lehet. A lány megölelte és ránézett. Szemei vörösek voltak és könnyek folytak végig az arcán, amiket Fred gyengéden letörölt hüvelykujjával. Angelina nagyon sebezhetőnek látszott, a szíve darabokban.
- Roger – mondta. – Ő…Láttam…A francia lánnyal, ők… a lányvécében dugtak! – és ismét zokogni kezdett.
- Oh, Angie – suttogta Fred és karjaiba zárta a zokogó lányt. – Szegény kicsim.
Nem mondtak mást, de nem is volt szükség kérdésekre, csak sírásra.
- Mi a baj velem? – kérdezte végül Angelina.
- Miről beszélsz? – kérdezett vissza a fiú még több könnyet letörölve a lány arcáról.
- Nem értem.
- Mit nem értesz, szívem? – kérdezte Fred gyengéden.
- Azt hittem szeret. Azt mondta, szeret!
Ettől Fred még dühösebb lett, azt mondta szereti és most darabokra törte a szívét.
Nem tudott mit mondani, de Angelina ismét megszólalt.
- Csúnya vagyok?
Fred döbbenten nézett rá. – Mi?
- Csúnya vagyok? – ismételte meg a lány a tüzet nézve.
- Nem – mondta szilárdan Fred. – Nem. Ez hogy jutott ez eszedbe?
- Túl fiús vagyok – suttogta.
- Magas vagy és sportos, de ez…szexi.
- Mint egy focista. Persze Fleur maga a tökély.
- Ezt most hagyd abba – mondta Fred. – Angie, te gyönyörű vagy, hallod? Csodaszép, okos, kedves, sportos és vonzó. A legjobb csaj a világon.
Angelina szipogott, majd Fredre nézett könnyes szemmel.
- Tényleg?
- Tényleg – válaszolt gombóccal a torkában Fred. Hogy gondolta ez a lány, hogy csúnya? Csak mert magas és izmos, nem pedig egy anorexiás tündérke?
- Gyere ide – mondta finoman, majd megölelte. – Soha ne gondolj rosszat magadról Angie, rendben?
- De Roger…
- A pokolba vele – sóhajtotta a fiú. – Nem érdemel meg téged.
Angelina Fred vállába bújt. – De én szeretem.
- Tudom - mondta szomorúan a fiú.
Közelebb húzta magához a lányt, átölelte a csípőjét és hagyta, hogy Angelina az ölébe fészkelje magát és elaludjon.