- Egy bál? – kérdezte George. Az ikrek a folyosón sétáltak.
- Honnan tudod? – nézett rá Fred.
- Alicia. El akar menni, én meg utálok kiöltözni.
- Örülj, a te dísztalárod legalább nem olyan, mint Roné. Már komolyan sajnálom szegényt, úgy néz ki, mit egy lány.
- Egy nagyon csúnya lány – tette hozzá George. – te elmész a bálba?
- Miért is ne? Két doboz Kanári Krém rendelésünk van, az tök jó.
- Ja, beindul a bolt.
- De a hülye izomagy nem fizet…
- Hagyjuk. Halandzsa – mondta a Kövér Dámának George, majd Freddel a nyomában bemászott a portré ajtaján. A klubhelyiségben Hermione tanult, Harry olvasott, Ron pedig kártyavárat épített. Az utolsó két lapnál ledőlt az egész.
- Ron, kölcsön kaphatjuk Pulit? – kérdezte George.
- Nem, éppen nincs itt. Miért?
- Mert George meg akarja hívni a Bálba – nézett rá Fred.
- Mert levelet akarunk küldeni – morgott George.
- Kinek? – jártatta tekintetét Ron bátyjain.
- Ne üsd bele az orrod Ron – torkollta le Fred. – van már párod a bálra?
- Nincs – kezdte el összeszedni a kártyavár darabjait az említett.
- Akkor jobb lesz, ha sietsz, mert az összes jó csajt elhappolják – javasolta Fred.
- Miért, te kivel mész?
- Angelina – nézett rá a lányra, aki a másik sarokban beszélgetett Aliciával.
- Megkérted már?
Fred Ronra nézett, majd George-ra, nos mert még nem közölte a lánnyal ezt a nagyszerű hírt.
- Ez remek alkalom – mondta végül. – Hé, Angie!
Angelina ránézett. Szemei élesen meredtek a fiúra, de egy kis szomorúság volt még benne. Még mindig nem heverte ki Rogert, de Fred örömmel látta, hogy már nem olyan komor, mint pár hete. Talán elfelejtette Daviest és…
- Eljössz velem a bálba? – kérdezte egy széles vigyor kísértében. „Mondj igent”- gondolta, vicces lenne. Angelina egy darabig habozott majd kimondta.
- Miért is ne, rendben!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Basszus! – nézte magát a tükörben Fred. A dísztalár borzasztó volt: minden más, a haja (amit kócosra fésült), a nadrágja, az inge laza volt és jó, de a talár… A színe nem volt rossz, éjkék, de a szabása szörnyű.
Bálba megy a kívánt lánnyal, Angelinával, aki Roger Daviesszel való szakítása óta egyre többet van Freddel. A fiú most azt kívánta, hogy a lány el tudja viselni a Davies - Fleur párost.
Kilépett a hálóból és lesétált a klubhelyiségbe, ahol George, Alicia, Lee és Katie Bell várakoztak.
- Szia Fred – köszönt Alicia. – Angelina üzeni, hogy pár perc és jön.
- Lányok – sóhajtotta George. – Késnek. Te persze kivétel vagy, Alicia – mosolygott a lányra és megcsókolta.
- Gusztustalan – nyelt Lee, mire George egy nem túl kedves gesztussal reagált.
Fred lépéseket hallott a lépcső felől, mire felnézett a lesétáló lányra, Angelina volt.
Fred szája tátva maradt. A lány egy halvány krém színű ruhát viselt, gyönyörű volt. A barna bőre, a sötét haja sok kis fonattal hátrakötve
A vékony selyem anyag a testéhez simult, elöl pedig mély kivágás emelte ki a lány dekoltázsát. Cipője éppen a lábára illett, egy kis sarka is volt, amitől még magasabbnak tűnt. Mindent összevetve Fred még soha nem látott ilyen szépet.
- Szia – köszönt Angelina.
- Húha – mérte végig Fred. – Úgy nézel ki…huh.
- Ez a csinos és aranyos akar lenni? – kérdezte pajkosan a lány.
- Bámulatos vagy – mondta ki a fiú. - Gyönyörű.
- Köszönöm – mosolygott félénken a lány. – Te is jól nézel ki.
- Kösz.
- Fred – karolt a fiúba Angelina. – Köszönöm, hogy elhívtál.
Fred elpirult.
- Ez csak természetes – próbálta a szokott hangját hozni. – Ki mással mehetnék?
- Hát, lehet, hogy nem leszek valami jó társaság.
- Sssh – Fred a lány szája elé tette mutató ujját. – Jól fogunk szórakozni. Te vagy a legcsodásabb csaj az egész suliban és mindent megadok neked, hogy a legjobb buli legyen, oké?
- Oké.
- Akkor menjünk – kéz a kézben elhagyták a klubhelyiséget.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Diákok sokasága özönlött a Nagyterembe, amikor a Fred - Angie páros megérkezett.
- Bajnokok, hozzám – szólt McGalagony.
- Jó a süvege Professzor – dicsérte meg a tanárnő borzalmas süvegét Angelina, amin virágok és egyéb növények díszelegtek.
- Igazán ünnepi – mosolygott Fred.
Angelina kuncogott, majd hirtelen abbahagyta. Fleur Delacour siklott el mellettük oldalán Roger Daviesszel. Fred érezte a lány dermedtségét, ezért megszorította a kezét.
- Jól vagy, szivi? – kérdezte a lány szemébe nézve.
- Igen – felelte ő nem annyira meggyőzően.
A diákok beözönlöttek a Nagyterembe a Bajnokok után. Fredet szórakoztatta, hogy Ron gyilkos pillantásokat vet Viktor Krumra és partnerére, Hermione Grangerre, aki egy csodás halványlila estélyit viselt.
A Nagyterem is ki volt ám díszítve, a megszokott hosszú asztalok helyett most sok kicsi, kör alakú asztal volt a teremben. Fred és Angelina megtalálták George-ot, Aliciát, Lee-t és Katie-t, akikhez csatlakoztak.
- Pofás lett – nézett körbe Fred.
- Az – helyeselt George. – és ezt figyeld, Menü, mintha étteremben lennénk.
Fred felemelt egy kis lapot és tanulmányozni kezdte: sertés, bárány, steak, roston sült csirke, krumpli, rizs, zöld bab, saláta… minden, ami szem-száj ingere. – Hogy válasszak? Éhes vagyok és az összes ínycsiklandó.
- Akkor rendelj mindegyikből – javasolta Angelina. – én is azt teszem.
A fiú elvigyorodott. – Szeretem az egészséges étvágyú nőket.
- Csak egy kicsit eszem – magyarázta a lány. – Ma este a Weird Sisters (nem tudom, hogy fordítsam: Sors Lányai –a ford.) játszik és úgy terveztem, addig táncolok, amíg a lábam bírja.
- O-o – komorult el George. – Angie, ugye tudod, hogy Fred nem tud táncolni?
- Tudok! – csattant fel az említett. – Egy kicsit. Addig jó, amíg a teremben sokan vannak…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred letette a kanalát.
- Kész – mondta. – befejeztem, teljesen jól laktam.
- Nem is tudom mitől – felelte Angelina szárazon. – annyi kaját ettél, ami egy kis országnak elég.
- Ezzel nem segítesz Angie – mondta kedvesen Fred. – Növekvőben vagyok, ezen kívül te sem ettél valami keveset.
- Én is növőben vagyok – mondta a lány hűvösen, de aztán elmosolyodott.
- Azt látom… – azzal ábrándozó pillantást vetett a lány dekoltázsára.
- Fred, te disznó – de azért nevetett.
- De tényleg – szólt közbe Alicia. – a pasik miért bámulják a mellünket? Mi olyan különös bennük?
- Mi? – kérdezte George. – Még kérded? – Alicia rácsapott a karjára.
- Különösek, mert puhák, aranyosak, és nekünk nincsen – magyarázta Lee. – Ami végül is jó, mert különben egész nap azt dédelgetnénk.
- Túl sok információ, Lee – nézett rá szörnyülködve Alicia.
- Te kérdezted, nem?
- Jó téma, de most lép színpadra a Weird Sisters – említette meg Katie.
- Jó – mosolyodott el Fred. – Mindig is élőben akartam hallani őket.
Fred, Angelina és a többi asztalnál ülők felálltak és a táncparkettre indultak.
A következő pillanatban a zenekar játszani kezdett, egy lassú, érzelmes dalt. Fred élvezte, hogy a Bajnokok mit szerencsétlenkednek a nyitótánccal.
- Nézzétek Harryt – suttogta Angelina. – szegény nem tudja, mit kell csinálni, Parvati vezeti őt.
- Legalább nem lép a lábára – válaszolt Alicia.
- Ugyan ezt mondhatni Neville-ről – rázta meg a fejét George. – szegény Ginny.
- Angie – kezdte Fred és karját nyújtotta a lánynak.
- Persze – válaszolta a lány, miközben a Roger - Fleur párosra pillantott.
Találtak egy üres helyet a parketten és elkezdtek táncolni, vagyis csak próbálkoztak, mivel Fred most döbbent rá, hogy ez egy lassú szám.
- Uh, Angie – sóhajtott bizonytalanul.
- Ki vezessen? – kérdezte mosolyogva a lány, majd a fiú kezét a derekára helyezte, majd a sajátjával átölelte a fiú nyakát és gyengéden forogni kezdett vele.
- Ez nem is rossz – mondta Fred, mikor kezdett belejönni.
Tényleg, inkább aranyos volt. Angelina finom illatú volt, bámulatosan nézett ki és még jól táncolt is – Frednek be kellett vallania, élvezi, hogy következmények nélkül ölelgetheti a lányt. Tudat alatt elkezdte simogatni Angelina hátát, aki közelebb húzódott hozzá, annyira, hogy Fred már érezte a lány lélegzetét a nyakán. Szorosan ölelve egymást ringatóztak a zene dallamára. Fred behunyta a szemét és egy ismerős érzést érzett egész testében, főleg a nadrágjában. Remélte, hogy a lány nem vette észre, mert az mindent elrontana. A legjobb barátja, aki még Rogert gyászolja, Fredre barátként van szüksége, aki nem lehet ennyire ráizgulva.
De a lány gyönyörű volt, az illata bódító, ráadásul a karjaiban tartotta. – Csak ne fedezze fel –könyörgött magának. Angelina még szorosabban hozzábújt, annyira, hogy Fred kis problémája Angelina csípőjéhez simult, ezt a lány észrevette.
- Weasley – morogta a fülébe. – Az a pálcád, vagy valami egyéb örül ennyire nekem? – kérdezte kuncogva.
- Ez nem vicces – válaszolt dühösen a fiú. Angelina nem sértődött meg, helyette flörtölt és kacéran heccelte őt.
- Ez hízelgő – nézett Fred szemébe.
- Ennek örülök – grimaszolt az. – Én meg itt szenvedek.
- Akkor gondolj a meztelen Pitonra vagy nem tudom – csilingelte a lány.
- Fúj, elég csak a zsíros hajára gondolni…
- Nem tudom, hogy segítsek rajtad, Weasley – folytatta Angelina.
- Hagyj békén – zsörtölődött a fiú. – Marietta óta nem voltam senkivel, te meg most itt csodás vagy és… na jó, befejeztem – azzal Rémszem Mordonra sandított, majd Hagridra, mire a problémája kisebb lett.
Angelina nevetett. – Hülye hormonok.
Fred is mosolygott most már, hát ezt is átlépték, egy merevedést, amit a legjobb barátnője váltott ki belőle – túlélték. Ettől megkönnyebbült, meg attól is, hogy a lány ennyire jól kezelte, no meg a nadrágja sem volt már olyan szoros.
A zene is váltott, egy gyorsabb, pörgősebb számra, erre Angelina nevetve elengedte Fredet és táncolni kezdett. Fred is és az egész tömeg össze-vissza ugrándoztak a zenére.
Nem sokkal később mindenki elvesztette uralmát a teste fölött, de Fred remekül szórakozott, főleg, hogy mellette Angelina táncolt, forgott-pörgött és semmi jele nem látszott rajta a bánatnak.
Maga sem tudta miért, de ez boldoggá tette.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Hála istennek – sóhajtott Angelina, ahogy a fülledt teremből kiértek a decemberi friss levegőre.
- Nagyon meleg volt – mondta Fred, belekortyolva a rumos puncsába, a lány is így tett.
- Ez a tánc jó edzés volt – nevetett Angelina. – de jól elkentem a sminkem.
- Egyáltalán nem, jól nézel ki.
- Köszi, te sem vagy rossz. Úgy értem a hajad nagyon jó, te vagy.
- Csak a zselé… - Fred beletúrt a hajába.
- És honnan szereztél rumos puncsot?
- Innen-onnan, a tanári asztalról, McGalagony biztos nem veszi zokon.
- Máris felmelegedtem – mondta a lány.
Abban a pillanatban el is komorult, Fleur Delacour és Roger Davies álltak a rózsalugasban és hevesen csókolóztak. Fred Angelina elé állt.
- Angelina…
- Jól vagyok – felelte a lány. – Én… - a szemei hűvösen néztek a párocska irányába.
- Mégsem vagyok jól – mondta végül.
- Menjünk – javasolta Fred halkan. – Menjünk be – óvatosan magával húzta a kastély felé a remegő lányt.
- Több puncsot – kérte az és elindult a büfé felé.
- O-o – motyogta a fiú, amikor egy lánnyal találta szemben magát.
- Helló Frederick.
- Marietta.
- Jól szórakozol? – kérdezte édeskésen.
- Csak mostanáig – válaszolt Fred. – Ki engedett be ide?
- Milyen kedves – Marietta szeme élesen villant. – soha nem szerettem a humorodat Frederick.
- Kiváglak innen – morogta Fred, szemeivel Angelinát követve, aki egy hatalmas pohár punccsal szerelkezett fel, de látszott, hogy már ivott valamit.
- Frederick, mi van Angelinával? – mutatott rá a lányra. – Azt hallottam szakított Daviesszel, tényleg szörnyű, most annyira letört lehet…
- Nézd, Marietta – kezdte Fred és aggódva Angelina felé indult. – dolgom van, bocsi.
Elindult volna a büfé felé, de Marietta ismét útját állta.
- Jó, vigyázz csak a kicsi Angie-re, remélem nagyon megdöngeted, hogy elfelejtse Rogert.
- Nem tudod, miket beszélsz. Miért nem lógsz olyanokkal, mint te? Na szia.
Elsétált a lánytól önelégült arccal, majd Angelinát vette kezelésbe, akit elvezetett a büfétől, kezében egy újabb adag rumos punccsal.
- Tök jó ez az izé – mondta összefolyóan.
- Angie – nyugtatta a fiú lágyan.
- Van még – mutatott a teli pohárra. – Igyál, kell neked az után a csaj után, mi is a neve?
- Angie, talán fel kéne me…
- Elfojtom bánatom – mosolygott a lány. – Szép az idő, táncoljunk!
Fred kivette a poharat Angelina kezéből és megóvva a lányt – maga itta meg tartalmát.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Szeretem a szobádat, Fred –mondta Angelina becsiccsentett hangon. Az üres hálóban voltak, valahogy sikerült bejutniuk. A szoba üres volt, Fred tudta, miért: George és Alicia valahol… ahogy Lee és Katie is valószínűleg.
- Ennek örülök Angie – támolygott Fred. Kellemes hangulat uralkodott rajtuk. Angelina puncsos ötlete először jónak tűnt (Fred kerülni akarta az ivást, de túl mérges volt betartani), most is vidámak voltak. A szoba kicsit forgott velük, de megvoltak.
- Angie, azt hiszem, részeg vagyok.
A lány nevetni kezdett. – Én is!
- Négyet látok belőled – nézett rá Fred. – Tök jó – ledőlt az ágyára, megpróbálva kibújni az ünneplőből. – Le kell feküdnöm.
- Nekem is – feküdt le mellé a másik.
- Boldog karácsonyt Angie – mondta Fred félszegen mosolyogva.
- Elfelejtettem az ajándékodat – komorult el a lány. – Basszus.
- Semmi baj, én is a tiéd.
- Ez nem jó – mondta Angelina megütve Fredet. – Barátok vagyunk és a barátok adnak egymásnak ajándékot.
- Te vagy az ajándékom – simogatta meg a lányt Fred.
- A hajam! – rezzent össze az ajándék.
- Már úgysem megyünk sehova, nem baj.
- De én a szobámba – állt fel Angelina, vagyis csak próbált. – Nem tudok felállni.
- Részeg vagy – mutatott rá Fred.
- Aki mondja – vágott vissza a lány nevetve. – Mellesleg tényleg rohadt részeg vagyok. És beletúrt Fred hajába.
- Hé – kiáltott rá halkan az, majd birkózni kezdtek az ágyon, aminek végeredményeként Angelina lovagló ülésben ült a fiún és bájosan mosolygott.
- Megvagy.
- Megvagyok – helyeselt Fred, és érezte, hogy a szoba már nem forog. Érezte a lányt is, aki rajta ült, ziháltan, erre izgatottá vált.
- Mi az? – kérdezte a lány.
Visszatért az a tomboló merevedés.
- Csak a varázspálcám – vigyorgott részegen Fred.
- Lenyűgöző. Ilyenkor tele lehet erővel.
- Mindig tele van erővel – azzal megemelte a csípőjét.
- Rossz fiú – és hozzásimult, egyre közelebb hajolt, a csípője megemelkedett. Lassan ráeszmélt, hogy ez nem helyes, de mindketten élvezték.
- Felizgultam – mosolygott a lány.
- Mmm – motyogta Fred és végig simított a lányon. – Én is. A te hibád – vigyorgott, még akkor is, amikor Angelina megcsókolta. Érezte a lány nyelvét a szájában és felsóhajtott. Próbált ellenállni, de nem sok sikerrel. Na jó, talán nem kéne lefeküdnie Angelinával, de milyen baja lehet belőle? A barátságuk biztos túlélne egy jó kis estét.
- Csináld – kérte Angelina nyöszörögve, akarta a fiút.
- Oké – mosolygott Fred és simogatni kezdte Angie-t.
- Várj! – kiáltott fel a lány. – Függöny.
- Ja persze – és Fred behúzta a függönyt. Nem lenne jó, ha valaki végig nézné a kis kalandjukat.
- Gyere – nyúlt felé a lány és magához húzta. Újra csókolózni kezdtek, vadul, szenvedélyesen, majd Fred tovább siklott Angelina nyakára, majd kezeivel a dombocskákat kezdte simogatni gyengéden. Becsukta a szemét, bal kezét Angelina mellét hagyva elnyomta az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred repült. Angelina előtte ült, egy Tűzvillámmal száguldottak. Frednek nem volt ilyen seprűje, Angelináé volt, aki csak nevetett. A szél fújt és lágyan simogatta az arcukat.
Fred óvatosan kinyitotta a szemét és a vörös bársonyfüggönyt pillantotta meg.
Az ágyában feküdt, de volt vele valaki. Haj, de nem az övé. Megpróbálta felemelni a fejét, de nagyon nehéznek bizonyult. Újra megpróbálta, de a fájdalom beléhasított.
- Au – nyögte halkan, de a torka teljesen kiszáradt, a jobb karja elzsibbadt, a szája felduzzadt, ködösen látott. A függönyét látta, de az ismeretlen embert maga mellett nem, minden homályos volt.
A bal keze viszont valami puhán pihent. Megmozgatta az ujjait. Bármi is volt az, kellemes érzést nyújtott. Szemével fókuszálni próbált a mellette fekvő személyre, aki meleg és puha volt. Nem akart mozogni, de egy kicsit oldalra fordult, majd felismerte az idegent. Angelina feküdt mellette. A bal keze éppen a lány mellén pihent.
- Basszus – nyögte, aztán megpróbálta felidézni az este emlékeit.
Hiába, nem igazán emlékezett semmire, csak arra, hogy bejönnek a szobába. Még arra is, hogy a lány rajta ül és megcsókolja. Ó, basszus. Igen, csókolóztak, és tisztán emlékezett a simogatásra is, ezt bizonyítja a reggeli pozíció is.
Merlin, mondd, hogy nem történt meg – kérte.
Végig nézett magukon, fel voltak öltözve. Nagyjából.
Angelina édesen aludt. Fred végig nézte, majd ismét a mellein időzött a szeme, ami ellenállhatatlan volt még most is. Döbbenetére a takarón felfedezett egy nyálkás foltot, ezt gyorsan el akarta tüntetni.
- Fred, mit csinálsz?
A fiú az ébredő lányra nézett.
- Mit keresek az ágyadban?
- Hát – kezdte Fred.
- Ú, a fejem szét akar robbanni.
- Angie…
- Mi történt? – körbenézett. – Mondd, hogy mi nem…
- Nem – mondta gyorsan Fred. – de azt hiszem, megpróbáltuk.
Angelina szeme kikerekedett. – Akkor ezért van a kezed a cicimen.
Fred arca vörösre lobbant. – Azt hiszem igen. De én csak arra emlékszem, hogy bejövünk ide és beszélgetünk, aztán valahogy elkezdtünk csókolózni, majd elaludtunk. Te nem emlékszel?
- Csak a csókra – gondolkozott Angelina. – és te jó ég! Rajtad ültem, aztán letámadtalak!
- Nyugi – ült fel Fred. – semmi sem történt, mindketten ruhában vagyunk.
- Remek – nézett a lány kétkedve.
- Nem csináltunk semmit, ez biztos – bólintott Fred.
Angelina meggyőzve válaszolt. – Én is azt hiszem. De akkor mit keresett a kezed a cicimen? És mit csináltál a lepedővel?
- Oh, azt hiszem, álmomban volt egy kis balesetem, ennyi.
- Fred, te a mellemet simogattad reggel!
- Nem szándékos volt, még aludtam. És a foltot is el akartam tüntetni.
- Milyen foltot?
Angelina Fredre bámult, majd megértette, majd beszélni kezdett.
- Tegnap magányos voltam, de amikor veled táncoltam, fantasztikus volt.
Fred a lányra bámult.
- Még Roger Davies nevét is elfelejtettem. Aztán a puncs… Részeg voltam és le akartam feküdni veled, ennyi.
Fred még mindig Angelinát nézte.
- Angie – kezdte lassan a fiú. – minden rendben?
- Fred! Jót szórakoztunk, megpróbáltunk valamit, de nem sikerült, szóval minden rendben!
- Furcsa vagy – rázta meg a fejét a fiú. – nem aggódsz egy kicsit…
- Mi miatt? – kérdezte vidáman a lány. – Rég nem szórakoztam ilyen jól Fred. Ittunk és egy kicsit hülyéskedtünk, na és?
- Nagyon sokat ittunk.
- Akkor nem is próbálkoztunk volna ágyba bújni.
- Igaz – mondta nyugodtabban Fred. – Tényleg jól szórakoztál?
- A legjobban, még hogyha Roger és Fleur - komorult el Angelina. – az egy kicsit fájt, de végül is most láttam először, azóta, de mégsem akartam sírni, nem tudtam.
- Tényleg?
- Igen. Miattad. Te vagy a legjobb – és megpuszilta a vigyorgó fiút, megölelte és egy darabig az ölelésében maradt. Fred megpróbál nem figyelni arra, hogy már megint vészesen közel kerültek egymáshoz.
- Köszönöm – mosolygott a lány.
- Részemről az öröm. De üss meg, megérdemlem.
- Nem, Fred – nevetett Angelina.
- Akkor a kezem örökké bűnös marad ezektől az érintésektől…
Angelina rácsapott a fiú kezére. – Na, befejezheted.
- Rendben, de soha többé nem mosok kezet.