- Itt vagyunk, tesó, utolsó évünkben ebben a nagyszerű épületben – rázta meg a fejét George, ahogy leültek a Griffendél asztalához a Nagyteremben.
- Köszönöm Merlinem, már kezdtem belebetegedni a sok tanulásba.
- Mikor tanultál te utoljára? – nézett rá Alicia. – Mellesleg nem szimpi az új SVK tanár.
- Mint egy kövér varangyos béka – nézett a boszorkány felé Angelina. – és mit ért komoly változtatások alatt?
- Umbridge – gondolkodott elmélyülten Fred. – Umbridge. Egy pillanat! Tudom ki ez a nő, a minisztériumban dolgozik, apa már emlegette, emlékszel George?
- Ott volt Harry kihallgatásán – bólogatott George. – Caramel embere.
- Akkor ez tudjátok, mit jelent – nyögte sötéten Lee.
- Miss Johnson.
Angelina, Fred, Lee, Alicia, George és Katie megfordultak, McGalagony közeledett feléjük.
- Igen, professzor?
- Szeretnék magával négyszemközt beszélni – mondta érzelemmentes hangon. – Az irodámban.
Angelina idegesen nézett Fredre, aki rámosolygott.
- Mit követett el, tanárnő?
- Fred, fogd be – torkollta le a lány.
- Hamarosan megtudja, Mr. Weasley – sóhajtotta McGalagony. – Miss Johnson?
McGalagony megfordult és kifelé indult a teremből. Angelina Fredre nézett, aki vállat vont, majd követte a professzort.
- Miről lehet szó? – kérdezte George.
- Nem ’tom, de ha McGalagony négyszemközt beszél vele, az nem jelent túl jót.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred a klubhelyiségben ült és Robbantós Snapszlit játszott Lee-vel, amikor hallotta, hogy valaki belép a szobába. Az a valaki Angelina volt.
- Hahó – intett neki. – Mi történt?
- Beszélnünk kell – mondta gyorsan, szélesen vigyorogva Lee-re, majd Fredhez sétált, megragadta a csuklóját és elkezdte kifelé húzni.
- Johnson, Fred és én a játék közepén tartottunk – kiáltott utánuk Lee, mire Fred felé fordult.
- Nem tart sokáig, addig George beugrik helyettem.
- Ők valahol Aliciával falják egymást – magyarázta Lee. – Mindegy, megkérdezem Ront.
Fred követte Angelinát a kijárat felé.
- Hova megyünk?
- McGalagony termébe – Angelina semmi mást nem mondott, csak az Átváltoztatástan terem felé sietett. Kinyitotta az ajtót, belépett rajta, nyomában Freddel.
- Na mi az? – kérdezte. – Büntetőmunka?
- Nem – a bőre kipirult.
- Angie, mi a baj?
- Hát – kezdte lassan. – McGalagony kinevezett a kviddics csapat kapitányának.
Fred egy darabig nem szólt.
- Ez igaz? Kapitány?
Angelina válaszolni akart, de helyette csak bólintott és félénken mosolygott.
- Angie, ez nagyszerű! – ölelte át a lányt Fred, aztán felemelte. Angelina nevetett, ettől Fred szíve hevesebben kezdett verni, és mielőtt tudta volna, mit csinál, megcsókolta.
Angelina meglepődött, de nem húzódott el. Fred ráeszmélt, hogy mit csinál, és elengedte a lányt, de ajkai bizseregtek.
- Sajnálom – mondta elvörösödve.
- Semmi baj – motyogta a lány a földet nézve.
Fred átkozta magát, hányszor történt ez meg az elmúlt hónapokban? Amikor tavaly megpróbáltak lefeküdni a Bálon, barátságuk határait teljesen kihúzták, sőt ezeket a határokat folyamatosan kitolják. Csak barátok, vagy valami más is? – kérdezte magától számtalanszor. De ha valami több, az sem lenne rossz, de nem akarta kockáztatni a barátságukat.
Most megint megtörtént, véletlenül, egy csók, ami megint hiba volt. Egyre gyakrabban történik az ilyesmi, beszélgetnek, nevetnek, ugratják egymást, flörtölnek és végül az ajkaik hirtelen találkoznak. Fred nem tudta, hogy és miért történik, hogy ki kezdi, mindig csak úgy megtörténik, aztán pár perc múlva minden visszatér a normális kerékvágásba.
Feltéve, ha ezek a dolgok normálisak, mert szinte már kibírhatatlan nem a lány közelében lenni. Más lányokkal is próbálkozott, meg is „döntött” párat, de egyáltalán nem élvezte, egyik lány sem vonzotta igazán, mindig hiányzott neki valami.
Tudta, hogy Angelina is randizott, volt egy kis flörtölése Eddie Carmichaellel, a Hollóhátas hatodikossal, de csak ennyi.
Roger Davies óta (Fleur közben Fred bátyjával, Billel jött össze) sokkal vidámabb lett, sokkal nyitottabb, kivéve Freddel, neki határokat szabott.
Fred vonzódott hozzá, de Angelina semmi jelét nem mutatta ennek, ez aggasztotta és egy kicsit fájt neki. Ránézett a lányra, akit megint megcsókolt.
- Nem hiszem el – mondta újra a földet nézve. – vagy mégis. Te vagy a legjobb Hajtó a csapatban.
Angelina egy darabig csendben volt, majd újra a Legjobb Barát üzemmódra kapcsolt.
- Fred, annyira félek, nem tudom, hogy mondjam el a többieknek.
- Bízom benned. Kapitány, huh, tök jó.
- Hát nem tudom, Wood nagyszerű kapitány volt és a kupát is megnyertük…
- Angie – fogta meg a lány vállát Fred. – jó leszel, több mint jó, kiváló.
- Igazán?
- Ezer százalékig biztos – simogatta meg az arcát. Ezt csak megnyugtatásnak szánta, de a szája közeledett a lányéhoz, és már megint majdnem megtörtént, de Angelina észen volt és kibújt az ölelésből.
- Edzés pénteken – mondta idegesen. – és egy új őrző is kell.
Fred nyelt egyet.
- Üdén és frissen.
Vagy mégsem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- A francba – Angelina dühös volt és körbe-körbe járkált a Griffendél sátrában. A csapat idegesen nézett rá, kivéve Harry, aki Umbridge-nál volt büntető munkán és Katie Bell, aki a jelentkezőket regisztrálta a sátor előtt.
- Ugyan, Angie – nézett rá békésen Fred. – Nem vészes, csak egy büntetőmunka, nélküle is edzhetünk.
- Tudom, csak… Annyiszor kimaradt a kviddics, tavaly is a Tusa miatt, Cedric meghalt, a fél suli őrültnek tartja Harryt és Dumbledore-t. Rég nem játszottunk és kijöttünk a gyakorlatból, és azt szeretném, hogy idén nagyon jók legyünk, mint Oliver idején.
Katie belépett a sátorba.
- Kész vagyunk, Angelina. Egy kis csoport vár ránk.
- Jó – mondta a kapitány. – Nézzük meg őket – azzal belefújt a sípjába, megfogta a Nimbus 2001-es seprűjét (tavaly kapta) és kilépett a sátor elé.
Fred szemét egy kicsit zavarta az éles fény.
- Szent mama – kezdte George megállva testvére mellett.
- És apa – nyögött Fred.
- RON? – kérdezték egyszerre, majd összenéztek, mert öccsük is a csoportban állt.
- Pici Ronnie? Mit keresel itt? – kérdezte George.
- George, ne csináld – intette le Alicia.
- Sziasztok – köszönt félénken Ron. – azt hiszem, megpróbálom.
George felprüszkölt, mire Alicia rávillantotta éles tekintetét. – Azt hiszem jó leszel, Ron – bíztatta.
- Vigyázz, Pici Prefi – folytatta Fred. – le ne ess a seprűdről.
- Pofa be – vörösödött el Ron.
- Nem, édes Ronnie – vigyorgott George.
- Jó – hallották Angelina hangját. – Kezdjük, lista szerint, az első Frobisher, Vicky.
Egy barna hajú lány állt előre, majd követte Angelinát a pályára.
- Na, Vicky, menj a helyedre, a karikákhoz és kezdjük.
Vicky Frobisher felszállt a seprűjére és a karikákhoz repült, egész könnyedén. Angelina jelzett a csapatnak, akik odadobták neki a Kvaffot.
- Kész vagy Vicky? – kérdezte.
Vicky bólintott, aztán Angelina és Alicia passzolgatni kezdtek, Vicky nagyon koncentrált. Sok gólt kivédett, ügyesen kitért a gurgók elől is, amikkel George bombázta. Húsz perc múlva Angelina belefújt a sípba és Vicky földre szállt.
- Következő – hívta Angelina a második jelöltet. - Hooper, Geoffrey.
Fred felismerte a fiút a régebbi válogatásokról, nagyon sokat nyafogott.
Igaz jól repült, de nem védett túl jól, és a gurgókat sem kerülte ki valami jól.
Újra leszálltak és hívták a következőt.
Sokan próbálkoztak, például Colin Creevy (aki szörnyű volt) és Seamus Finnigan (aki jól repült, de inkább hajtónak lenne jó) és még Parvati Patil is (aki jobb volt, mint, amire Fred számított, de nem volt tökéletes).
És végül Ron. Fred még mindig csodálkozott, hogy itt látja, amikor Ron felült a Jólsep-R seprűjére és a karikák felé repült.
Angelina a sípjába fújt és elkezdődött. Fred döbbenten nézte, ahogy Ron sorra védi ki gólokat. Nem volt olyan jó, mint Frobisher, vagy Hooper, de keményen dolgozott, és gyorsan kikerülte a gurgókat is, mondjuk az egyik eltalálta a vállát és emiatt egy gólt is kapott, de összességében jó volt. Látszott, hogy rengeteget gyakorolt, jól ült a seprűjén és tudta, mit csinál. Magas is volt, jó alkatú, Őrzőnek való, csak gyakorolnia kell.
Angelina a sípjába fújt és a földre szállt a hat játékos.
Ahogy megérkeztek, a kapitány kijelentette, az eredményeket este megtudják. Fred és George elismerően bólintottak Ron felé, aki mámorosan és reszketve indult vissza a kastélyba.
- Menjünk be a sátorba, jó? – kezdeményezte Angelina a sátorra mutatva.
Fred helyet foglalt George mellett.
- Könnyebb lenne, ha Harry is itt lenne, szóval most nélküle hozunk döntést – folytatta. – Ez mindannyiunk döntése legyen, ne csak az enyém.
A többiek bólintottak.
- Nos – sóhajtott Angelina. – Először is, szerintem Vicky Frobisher volt a legjobb repülő ma. Egyet értetek?
A többiek ismét bólintottak.
- A probléma az, hogy rengeteg különórája van, ezt ő maga mondta, jár a Bűbáj szakkörre is és lehet, hogy ütközne az edzésekkel. Lehet, hogy önzőnek találtok, de ez az utolsó évem és egy ütős csapatot akarok.
- Megértjük – mosolygott rá Fred.
- Akkor Vicky kiesik. A másik jelölt Hooper – a név többekből nyögést váltott ki.
- Nem akarom a csapatba, még meg találnám ölni – vicsorogta Fred.
- Olyan, mint egy nyavalygós kisbaba – folytatta Alicia. – Semmit sem változott.
- Akkor Hooper is kilőve. A legutolsó ember, aki szóba jöhet, Ron Weasley – mondta Angelina és a vörösekre pillantott.
- Nem tökéletes, de ha sokat gyakorol, egész jó lehet, sok edzés kell csak neki. Jó alkata van, jól repül, és egy kviddics-család sarja…
- Ó, köszönjük Angelina – mondta ünnepélyesen George.
- Ha nincs kifogás, akkor én Ront javasolnám a csapatba.
- Nincs – vigyorgott Fred.
- Mi figyelünk majd Pici Ronnie-ra – helyeselt George.
- Nem – nézett rájuk szelíden a kapitány. – Ez Harry dolga lesz, ti ketten csak bosszantanátok. Harrynél jó kezekben lesz.
- Ne, így egy csomó vicctől megkíméled… De megértelek – bólintott Fred.
- Akkor – jelentette ki a lány. – Ron a csapat Őrzője.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Figyelem, újabb két doboz Láz Lobbantó, négy doboz Tetszhalott tabletta és Kanári krém!
Fred lejegyezte a megrendelő lapokat.
- Mink van még? – kérdezte George. Ahogy rápillantott a lapokra.
- Minden jó – vigyorgott Fred. – Negyvenkét galleon a mai termés, kézpénzben, ezen kívül húsz galleont majd hoznak.
- Király – örült Lee.
- Nagyon király – George is mosolygott. – Tesó, zsenik vagyunk.
- Ez csak természetes – válaszolt az. – De van egy kis eladási bajunk a Láz Lobbantóval, gyorsan fogy.
- Akkor gyorsan utánpótlás kell – mondta Lee, majd lehuppant az ágyára és kinyitotta a Gyógynövénytan könyvét.
- Még a Rókázó Rágcsa is fogyóban van, de a Tetszhalott tabletta nem akaródzik, sokkal könnyebb lenne, ha Hermione nem ellenőrizne folyton.
- De már egy csomószor nem tartotta be a házirendet – fakadt ki Lee.
- Ja, Harryvel és Ronnal folyamatosan szabályszegők…
- Édes lenne, ha most beleszeretne Ron őrzőségébe.
- Na, nem olyan rossz az öcsétek – torkollta le Lee.
- Nem, tényleg nem, ha nem figyeli senki, mert ha már öten nézik, ideges lesz és nagyon bénázik.
- És a Mardekár sem segít a bárgyú dalaival – morogta Fred.
- Ti is folyton ugratjátok – vetette közbe Lee. – Mi a különbség?
- Mi a testvérei vagyunk, nekünk szabad. A mardekárosok meg undorítóak, Malfoy különösen, mivel az apja a fél Minisztériumot megvásárolta.
- Ha Umbridge betiltaná a kviddicset, én nem maradnék – sóhajtotta George.
Lee és Fred semmit sem mondott. Ez volt az első, hogy George kifejtette véleményét és Fred nem értett vele egyet.
Ez az év mondjuk nem indult valami jól, bár beindult a bolt, és a Harrytől kapott pénzből szépen megvannak, még üzletet is vásárolnak az Abszol Úton. Amikor Harry nekik adta a Trimágus Tusán nyert pénzt, arra gondoltak, a hetedik évük sorsa megpecsételődött, talán le sem teszik a RAVASZ-t, hanem nyitnak egy boltot, de Umbridge érkezése, Voldemort visszatérése elrontotta az évet. Az egyetlen szórakozás a kviddics maradt.
Fred nekiállt megírni a Bájitaltan háziját. Sok dolgot nem szeretett a Roxfortban, legszívesebben ő is elmenne, de anyja itt tartotta. Ha már Percy, az az undorító kis patkány megbántotta, ő nem akarta, mondjuk nem támogatta a vicc boltot, de elfogadta, ha az ikrek befejezik az iskolát.
Fred maradni akart, a másik oka is egy nő volt, Angelina.
A kapcsolatuk látszólag olyan volt, mint régen, de mélyen megváltozott, Fred tudta, miért. Részéről azért, mert (önmagának is nehezen vallotta be) szerette a lányt. Teljesen beleesett, talán eddig is, csak nem ismerte fel.
Fred igyekezett kerülni Angelinát, mert vele lenni is kibírhatatlan volt, de nélküle is – ez az állapot így nem maradhat.
Angelina részéről meg egy kis fellángolás volt, semmi több, ez ellen Fred nem tehetett semmit. Sok feszültség volt köztük, a csapatkapitányi viszony miatt is és az év végi vizsgák is rányomták a bélyegüket.
Fred próbált olvasni, de huszadszorra sem sikerült felfognia a házi szövegét.
- Elmegyek a könyvtárba – jelentette be, George és Lee intettek neki. A könyvtár egy nyugodt hely volt, habár Fred igyekezte kerülni a tanulás miatt, mégsem zavarta bent senki.
A könyvtárban letelepedett egy sarokba egy könyvvel a kezében, de csak a hetedik évén töprengett. Végül felcsapta a Népszerű Varázsviccek könyvét, miközben Angelina puha ajkaira gondolt, amikor megcsókolta őt azon az estén McGalagony termében.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred az ágyán pihent a mennyezetet bámulva. Eltiltották. Eltiltották a kviddicstől, őt, George-ot és Harryt. Az öröm, hogy megverték a Mardekárt, mennyei volt, nem is gondolták, hogy ez lesz belőle. Pár perccel a győzelem után Malfoy sértegetni kezdte őt és George-ot, Ront és Harryt is. Fred senkit nem akart még úgy megütni, mint Malfoyt, meg is tette volna, ha Angelina, Alicia és Katie vissza nem fogja. Eltiltották az egyetlen szórakozásától egy ilyen féreg miatt.
Lee a szomszéd ágyon hortyogott, George valahol Aliciával, nincs kétsége, a lány biztos odaadóan vigasztalja barátját.
De a legrosszabb érzése Angelina miatt volt, úgy érezte, cserbenhagyta. Kapitány lett, győzni akart, de ez az álma kipukkadt, három ember kiesett a csapatból.
A másik oldalára fordult és azt kívánta, bárcsak egy rossz álom lenne az egész.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred szótlanul lépett be a Szükség Szobájába, nyomában George, Lee, Angelina és Alicia.
A legutolsó DS edzés volt a karácsonyi szünet előtt. Fred mindig örült a szünetnek, de most valahogy nem tudott, eddig a díszek, a pihenés, hogy nincs lecke – feldobták, de ebben az évben…
Távol lesz Angelinától. A lány hiába mondta, hogy nem haragszik rá a kviddics miatt, a feszültség Fredben tovább élt. Amikor megtudta, kik az új csapattagok, nem bírta elhinni: Ginny, a kicsi hugi Fogó lesz, a két Terelő meg Kirke és Sloper? Fred látta őket játszani, borzalmasak voltak.
Beléptek a szobába, ami a hangulatnak megfelelően volt kidíszítve, virágokkal és fagyönggyel. Angelina Harry felé indult, hogy ismertesse vele az új csapattagokat, majd szomorú szemmel tért vissza a hetedévesekhez, majd fájdalmasan Fredre pillantott, szemében könnycsepp csillant. Jó - gondolta Fred, ha a lány rosszul érzi magát, akkor ő hogy érezze?
Az óra megkezdődött, a diákok párba álltak, Fred természetesen Angelinával. Harry megköszörülte a torkát és ismertette velük, hogy először átnézik azt, amit eddig tanultak, majd valami meglepetés lesz. Aztán a hülye Zacharias Smith megszólalt.
- Miért nem tanulunk valami újat? – kérdezte. – Ha ezt tudom, el se jövök.
- Sajnáljuk, hogy Harry ezt nem közölte veled korábban – morgott Fred. – Nem is tudtuk, hogy Umbridge ennyire jól tanít egyeseket…
Sokan nevetni kezdtek, Angelina is, ettől Fred jobban érezte magát.
Újra visszafordultak a párjaikhoz és gyakorolni kezdték a kábító átkot. Angelinának most jobban ment, mint a múltkor, minden második kábítása telibe talált és ahogy az idő telt, a köztük lévő feszültség feloldódott, ezért hálás volt. Talán később majd elmennek sétálni és... együtt lesznek, mint azelőtt.
Az óra után segítettek elpakolni a párnákat, amik a gyakorláshoz kellettek, közben a lány folyton mosolygott. Frednek nagy erőfeszítésbe tellett nem megölelni, nem hozzáérni a lányhoz – eközben rájött, hogy soha nem lesz olyan, mint azelőtt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez volt a leghosszabb este Fred életében. Mióta éjfél után McGalagony felébresztette a hírekkel, nem bírt vissza aludni, egyre csak a professzor szavait hallotta. Félt és rettegett; várta a további híreket anyjától, ez nem hagyta, hogy elaludjon.
Karácsonyi szünet volt és Fred a Grimmauld tér 12. konyhájában virrasztott, várva anyja érkezését a Szt.Mungóból. George, Ginny, Ron, Harry és Sirius Black mind mellette ültek az asztalnál, szótlanul. Az egyetlen zaj csak az órából jött.
Apa – gondolt Fred apjára. – Apa a Szent Mungóban van, megtámadták és most életveszélyben van. – És én itt ülök ebben a kicseszett konyhában egy vajsörös üveggel a kezemben.
A fiú dühös volt, hogy nem tehet semmit, még a kórházba se mehet be, mert akkor a Rend bajba kerülhetne, és nem kockáztathattak. – Francba a Renddel – gondolta ismét a fiú. Nem értett egyet Siriussal abban, hogy vannak dolgok, amikért érdemes meghalni. Sirius honnan tudhatná? Itt csücsül a házban, ő aztán tényleg semmit nem kockáztat, nem úgy, mint Apa.
Fred szemhéja elnehezült, lassan lecsukódott, az álom jött és ment, szörnyű képek kavarogtak a fejében, az apja a földön fekszik, mindenhol vér…
Harry látta, látta Arthur Weasley megtámadását, valahonnan tudta, mi történik. Fred hálás volt ezért, hogy vigyáz rájuk.
Valami zajt hallott, mire kinyitotta a szemét, Mrs. Weasley lépett a konyhába sápadtan. Sötét karikák húzódtak vörösre sírt szeme alatt, orra is piros volt a sírástól és a hidegtől is, de halványan mosolygott.
- Rendbe fog jönni – mondta halkan. – Most alszik, később bemehetünk hozzá, most Bill van vele reggelig, amíg nem megy dolgozni.
George és Ginny megölelték anyjukat, Ron megkönnyebbülten hajtotta fel vajsörét.
Fred most semmi másra nem vágyott csak egy kiadós reggelire és rengeteg alvásra.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Végül a karácsony mégis boldogan alakult, bár Fred szívesebben lett volna az Odúban vagy a Roxfortban, nem pedig a Grimmauld téren. Sirius családi portréja borzalmas volt, Sipor elviselhetetlen, aki motyogott egyfolytában aljas dolgokat, de a lényeg most apja volt, aki szerencsére él és gyógyul.
Mrs. Weasley folyton ápolta és vigyázott rá, óvta mindentől.
Harry teljesen meg volt győződve róla, hogy a támadás hátterében Tudjukki áll.
Percy még mindig egy patkány, visszaküldte a karácsonyi ajándékát, ami sírásra kényszerítette anyját, ennek Fred nem örült.
- Kettőnk közül senkinek nem lesz baja – mondta George.
Ekkor Hermione Granger tűnt fel a konyhában, aminek Ron szemlátomást meglehetősen megörült. Fred elmosolyodott, a végén még pici öccse ráakad egy lányra, aki tetszik neki, bár arra tippelt, hogy Hermione lesz az, aki először megcsókolja a szerencsétlen flótást.
Az ajándékai is jók voltak: egy szokásos pulóver anyától, egy kis könyv Hermionétól (amit valószínűleg soha nem fog elolvasni), egy viccújság előfizetés Lee-től, egy tájoló Harrytől, egy nyakkendő Ginnytől és egy pár sárkánybőr cipő George-tól, ezeket Fred elrejtette, mert a sárkánybőr nagyon drága volt és nem akarta, hagy anyja meglássa.
Fred és George sokat leveleztek Lee-vel, értesítették a támadásról is, ezen kívül a boltról, ami most is működött, az ikrek a hálószobájukban kísérleteztek újabb termékekkel.
Sajna nem volt sok idejük, meg titokban is kellett tartani, de minden tőlük telhetőt megtettek, hogy tökéletesítsék a munkájukat.
A legjobb dolog a karácsonyban az volt, hogy Angelinától is kapott levelet. Még akkor írt neki, amikor Mr. Weasley-t megtámadta a kígyó. A válaszlevél olyan aranyos volt, tele vigasztaló szavakkal, gyengédséggel, amire Frednek nagy szüksége volt. A második levél Szilveszterkor érkezett, amiben megírta, hogy Párizsban van Aliciával és nagyon hiányzik neki, meg szeretné, ha vele lenne. Hát igen, Párizs egy romantikus város.
A levele csodálatos volt, ettől még jobban hiányzott neki a lány, azonnal látni akarta. Viszont azt is tudta, hogy mérhetetlenül fájna neki, mert már nem barátként gondolt rá, hanem valami sokkalta többként.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az út vissza a Roxfortba kényelmetlen volt, ugyanis a Kóbor Grimbuszt vették igénybe és nem volt valami jó érzés percenként felkenődni a falra. Ern, a sofőr őrülten vezetett, a kalauz meg rengeteget fecsegett Stan Shunpike személyében, főleg Harryről.
Amikor a Roxforthoz értek Fred olyan fáradt lett, mintha nem is lett volna szünet, a feje zsongott, a gyomra meg korgott. Nem szeretett volna visszajönni, hiszen nem kviddicsezhetnek már, ameddig Umbridge keze itt ólálkodik, magával a boszorkánnyal és Angelina is CSAK a barátja.
Fred óvatosan mászott fel a lépcsőn a hálóig. Lee már itt volt, ezt bizonyította a szanaszét dobált cucca, de ő maga nem tartózkodott a szobában. Fred arra tippelt, hogy a Nagyteremben van a vacsorán, ami körülbelül tíz perce kezdődött. George ledobta bőröndjét az ágyára, majd ünnepélyesen bejelentette:
- Megkeresem Aliciát. Hosszú ideig nem láttam és egy csomó mindent be kell pótolnunk.
- Tedd azt – nézett rá testvére.
- Vacsoránál találkozunk?
- Aha – válaszolta Fred, aki már nem volt éhes. Elhelyezte a kofferjét az ágyon, majd körülnézett. Minden a helyén volt, a poszterek, a könyvek – úgy érezte ez azért hiányozna neki, de készen állt elmenni, végleg.
A seprűjére gondolt, ami leláncolva állt valahol Umbridge irodájában. Bele sem mert gondolni a következő napokba, minden tanár nyúzza majd őket a RAVASZ miatt.
- Fene – morogta, beletúrt a hajába, majd felállt és elindult kifelé a szobából lefelé a klubhelyiségbe. Lent találkozott Angelinával, aki ránézett és elmosolyodott, mire Fred szíve hevesen kezdett verni. Ha ez lehetséges, most még szebb volt, mint amikor utoljára látta, ez fájt neki, mert legszívesebben átszelte volna a köztük lévő távolságot a lehető leggyorsabban, de végül lassú léptekkel odasétált és megölelte.
- Szia – suttogta a lány. – hiányoztál.
Fred csak egy dolgot tehetett: átfonta a lány derekát és közelebb húzta magához, mélyen belélegezve az illatát, jázminvirág.
- Te is nagyon hiányoztál.
Angie eltolta magától és kijelentette. – Szörnyen festesz.
- A Kóbor Grimbusszal jöttünk vissza – vigyorgott rá Fred a szokásosan. – Hihetetlen, hogy túléltem.
Angelina elnevette magát, ami újra Fred szívébe markolt. – Egek, szörnyű dolog a szerelem –gondolta.
- Apukád jól van? – kérdezte újra komolyan a lány.
- Igen, már sokkal jobban.
- Az jó – mondta, majd egy kis szünet után folytatta. - Éhes vagyok, nem megyünk le enni?
- Oké – egyezett bele a fiú, aki még mindig nem volt éhes. – Neked muszáj lesz mesélned Párizsról, remélem jól érezted magad.
- Nem igazán – válaszolt Angelina, ahogy kilépett a portrén. – nélküled semmi nem olyan jó.
- Miért? Én tök uncsi vagyok – nevetett rá Fred, ahogy Angelina belekarolt, és megpróbált nem úgy nézni, mint egy szerelmes idióta. Nem sikerült.