- Ah, igen Mr. Weasley és...Mr. Weasley – mondta a fogadós. Ikrek, milyen kedves. – És hogyan óhajtanak fizetni?
- Kézpénzben – válaszolt Fred gyorsan, udvariasan mosolyogva és galleonokat tett az asztalra.
- Máris adom a szobák kulcsát – bólintott a portás, azzal eltűnt egy ajtó mögött.
- Hagynod kellett volna, hogy én beszéljek – vicsorgott George testvérére.
- Majd legközelebb.
- Odafagyott a tököm a seprűhöz – suttogta George, mert a portás visszaért.
- Itt is vannak – és két rézkulcsot nyomott a kezükbe. – 411 és 412 szoba. A seprűket tegyem a raktárba?
- Nem köszönjük – válaszolta Fred, majd a táskájukat és a seprűket megragadva a lépcső felé indultak.
- Azt hiszem Alicia örül majd nekem – mondta George.
- Biztos leszaggatja rólad a ruhát – vigyorgott Fred és kinyitotta a szobája ajtaját.
Mondhatni luxuslakosztály volt, kivételesen nagy, elegáns, drága anyagokból volt a függöny és egy óriási ágy állt középen.
- Jó – vigyorgott szélesen Fred, majd mikor George be akart jönni mögötte, kilökte. – Menj a sajátodba.
George horkantott, majd a sajátja felé indult, Fred hallotta a fütyülését.
Nevetett magában, majd az elkövetkező éjszakára gondolt, aztán elővette a levelet.
- Tesó, a meccs tizenöt perc múlva kezdődik – kiáltotta.
- Jó – hallotta testvére hangját, majd felbukkant seprűvel a kezében az ajtóban.
- Az Omniszkóp nálad van?
- Nálam – bólintott George.
- Akkor tisztázzuk a tervet.
- A Tervet – sóhajtotta George. – Zseniális terv, megnézzük a meccset a seprűnkről a Tiltott Rengeteg széléről, majd megkeressük a lányokat, elhozzuk őket a hotelba, ennyi.
- Röviden – csapta össze a tenyerét Fred.
Őrült terv volt, kétségtelen, ha elkapnák őket, tuti az Azkabanba kapnának helyet Umbridge-nak köszönhetően. Ha a lányokat kapnák el, őket csak kicsapnák, aztán meg Angelina apja ölné meg, ez biztos.
- Na induljunk – mondta George.
- Nyomás – bólintott Fred és megragadta a seprűjét és elhagyták a szállót.
Nem volt kényelmes most seprűre ülni, ezt George egy hangos nyögés kíséretében is kifejezte.
- Mi van? – nézett rá Fred.
- A golyóim – válaszolt idegesen a másik. – Nem nyolc órán keresztül találták ki a seprűn ülést a fiúknak! A tied nem fáj? Több száz kilómétert repültünk, hogy fogok így jól teljesíteni ma éjjel?
- Szerintem menni fog – legyintett Fred.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Szent Ég! – sziszegte George. Kiáltások hagyták el a Kviddics Stadiont.
- Mi történt? – kérdezte Fred idegesen. – Add ide – és az Omniszkóp felé nyúlt.
- Basszus Fred, még nem néztem eleget – rántotta el George a masinát.
- Már két perce nálad van – mondta Fred. – Mi történik azon a nyomorult meccsen?
- Nézd meg – nyomta testvére kezébe az Omniszkópot. – Amúgy meg Ron kivédett egy gólt.
- Hála istennek – motyogta Fred és a szeméhez emelte a távcsövet.
- Ginny nagyon jó – közölte. – Hé, ott van Angelina!
Fred boldog volt, hogy látja, és ráadásul egy Lemó Csavart is csinált, ahogy kikerülte a gurgót, majd bedobta a kvaffot a Hollóhát karikájába.
- Ha – mondta diadalmasan.
- Add vissza – kérte George.
- Angie dobott egy gólt – azzal visszaadta az Omniszkópot George-nak.
- Basszus – mondta George.
- Micsoda?
- A Hollóhát támad, én ezt nem bírom nézni… MERLIN! – egy hangos kiáltás hallatszott a pálya felől.
- Mi történt? – kérdezte idegesen Fred.
- Ron kivédte! – George elvette a gépet az arca elől. – Nem hiszem el, ezt is kivédte!
- Na, adde – nyúlt az Omniszkóp felé Fred, majd belenézett. - Most Alicia támad – közölte.
- Na, látni akarom – kapott a távcsőhöz a másik.
- Nem, mert most megint a Hollóhátnál van, és látni akarom, hogy Ron véd…
Fred szája tátva maradt, amikor a Hollóhát hajtója száguldott a karikák felé, elfordult jobbra egy jó csellel, dobott és… majdnem kiejtette az Omniszkópot a kezéből, amikor a kvaff Ron kezében kötött ki.
- Jó volt Ron – kiáltotta Fred, mire a madarak megijedve reppentek fel a közeli fáról.
- Fogd be és add vissza – bökte meg George.
- Senki sem hall minket…
- Ó – mondta George. – Kirke kivételesen jó irányba ütötte a gurgót.
- Nézz le – mondta gyorsan Fred.
Ketten egy irányba néztek, még az Omniszkóp nélkül is jól kivették a három alakot.
- Ez Hagrid – ismerte fel Fred.
- Meg Harry és Hermione.
Újabb kiáltások hallatszottak a stadion felől, mire George újra arra felé nézett.
- Ron még egyet kivédett – közölte. – Miért nem volt ilyen a múltkor is, amikor még mi is játszhattunk? Még egyet elkapott… Mit csináltak vele?
- Mit keresett itt Hagrid, Harry és Hermione? – kérdezte Fred.
- Kit érdekel? Katie most dobott egy gólt.
- Hagy nézzem – azzal Fred el is felejtette Hagridékat.
A meccs egy óra múlva még mindig tartott, de Fred már alig érezte alsó testrészeit, csak az nyugtatta, hogy hamarosan találkozik Angelinával.
- Ron nagyon jó volt – mondta elégedetten George. – Mégsem olyan, mint Percy.
- Még egyet kivédett – jegyezte meg Fred.
- Én jövök – nyúlt az Omniszkóp felé George. – Uh, nem érzem a golyóim.
George egy percig csendben nézte a meccset, majd felüvöltött.
- Ginny elkapta a cikeszt! Elhalászta Chang orra elől!
- Látni akarom – Fred majdnem kitépte a gépet testvére kezéből.
- Akkor nézz az egyik lencsébe én meg a másikba – tartotta oda George.
- Ó – mondták egyszerre. Ginny középen állt kezében az arany labdával, mindenki körülállta és ünnepelték.
- A mi kis húgunk!
- És akkor megnyertük a Kupát is!
Az egész stadion őrjöngött, ezt szabad füllel is jól lehetett hallani, valamit énekeltek.
- Mit énekelnek? – kérdezte George.
- Úgy hallatszik, mint a… de nem – Fred elvigyorodott. – A Weasley a király Győzedelmes verzióját.
- Király – vigyorgott George is. – azt hiszem Ront már nem kell félteni.
- Ne, most jönnek ki.
Látták, hogy tömegek indulnak meg a kastély felé, és a griffendélesek Ront cipelik a hátukon, akinek a kezében a Kupa csillogott.
- Nézd, Harry és Hermione visszajöttek – mutatott rájuk Fred.
- Az egész meccset kihagyták – rázta meg a fejét George.
- Ron össze fog törni.
Egymásra néztek, majd Fred észbe kapott.
- Hol vannak a lányok?
- Nem látom őket – mondta George. – Várj, ott van Alicia és… Angelina is igen. Oh.
- Mi az?
- Szerencsénk van tesó – vette el a szemétől a lencsét. – Azt hiszem, zuhanyozni indulnak.
- Kiváló – vigyorgott Fred. – Lepjük meg őket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Működni fog? – suttogta George a láthatatlanná tévő köpeny alatt, amit Fred szerzett a zsebpiszok közben.
- Elvileg nem látszódunk – mondta Fred.
- Elég büdös ez az izé – szagolta meg George.
- Bocs, nem volt időm kimosni – nézett rá szúrósan testvére.
- Még soha nem láttam a lányokat zuhanyozni – váltott témát a másik.
- Hát Angie-t nem is fogod – mondta szigorúan Fred. – csak én leshetem meg.
- Jó, de te meg Aliciát nem nézheted.
- Nem fogom.
Lassan közeledtek a Griffendél sátor felé, majd beléptek.
Alicia éppen ott volt.
- Basszus – nyögött fel George.
- Szólítsd meg, mert nem mehetünk be a kastélyba utána!
- Alicia – suttogta George. A lány megdermedt és előrántotta a pálcáját.
- Ki van ott? - kérdezte.
- Liss, én vagyok - mondta George. - George!
Alicia arca fehérré változott. - George? – megrémült. – Hol vagy?
- Itt – mondta. – fordulj balra.
A lány balra fordult, de nem látott semmit.
- George?
George ekkor kilépett a köpeny alól, mire Alicia felsikoltott.
- Shh! – sziszegte George. – Elmagyarázom.
Alicia, aki kikerekedett szemmel nézte a fiút, bólintott és beljebb lépett a sátorban.
- George! Mi az ördögöt keresel itt?
- Én is örülök neked, Liss.
- Megőrültél? Ha elkapnak...
- Bezárhatnak az Azkabanba – mondta George. - Tudod, Alicia, lehetnél egy kicsit boldogabb, hogy a pasid kockáztatja érted a szabadságát.
Azzal egy bájos mosolyt küldött a lány felé, aki ettől majdnem elolvadt.
- Georgie – a lány szemeiben könnyek gyűltek.
- Jézus – nyögte Fred és elfordult az összecuppanó pártól. - Bocsi, de nem akarom nézni, ahogy egymást faljátok, megkeresem Angie-t.
- A zuhanyzóban – mondta Alicia, ahogy George a nyakába temette magát.
- Kösz – azzal Fred a zuhanyzók felé indult, remélve, hogy rálel a ruhátlan lányra.
- Vidd a köpenyt – mondta George, majd visszafordult Aliciához.
Fred a lányzuhanyzó felé indult, meg is találta a gőzös, jó illatú helyet, majd belépett.
Ott állt a zuhanyrózsa alatt, a behúzott függönyön átlátszott a magas, vékony alakja.
Fred elképzelte, ahogy a víz csurog rajta, legszívesebben odarohant volna megcsókolni. Közelebb ment, de óriási erőfeszítésre volt szüksége, hogy ne rohanjon oda, de végül nem bírta tovább. Elhúzta a függönyt és így szólt.
- Ugye van elég hely itt kettőnknek?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Jézus! - sikította Angelina. - Fred? – kezdte. – Te itt... jézusom...FRED!?
- Szia Angie – köszönt pajkosan vigyorogva, ahogy közeledett felé. – Hiányoztam?
Angelina teljesen ledöbbent, csak bámulta Fredet, és hagyta, hogy a víz végigcsurogjon rajta.
- Istenem – suttogta. – Mit keresel itt?
Fred elmosolyodott. – Tudod, a meccset semmi pénzért ki nem hagytam volna.
- Hogy jöttél ide?
- Repültem.
- Te? Seprűn?
- Nem, a kezemmel. Elég fárasztó volt.
A lány elnevette magát. – Őrült vagy.
- Tudom, de te tehetsz róla.
- Az én hibám? – kérdezte mosolyogva a lány.
- Teljesen.
- Elkaphattak volna.
- Vigyáztam.
Hosszú ideig egymást nézték, Fred már majdnem rávetette magát Angelinára, aki szintén ezzel a gondolattal játszott. A fiú végig mérte a lányt, magas termetét, göndör haját, barna bőrét, ami a vízcseppektől nedvesen csillogott, szinte falta a látványt.
- Hiányoztál.
- Te is nekem.
Angelina megköszörülte a torkát.
- Ott akarsz állni vagy bejössz végre?
Még be sem fejezte, amikor a fiú már belépett mellé ruhástul, ajkait pedig a lányéra tapasztotta.
- Jézus – nyögte, ahogy megérintette a lány forró testét.
Kezei mohón érintették, és érezte, hogy mennyire hiányzott neki ez. Szájával a lány nyakára tapadt, a kulcscsontjára, majd a mellére, végül visszatért a szájához, ahogy a lány elkezdte levenni róla az átázott ruhát.
- Rémesen akarlak – mormolta, ahogy megszabadult a pulóveréről és a pólójától.
Minden gyorsan történt, ujjai csak a lányon cikáztak, minden porcikáját megérintve, de a lány is fürgén bújtatta ki őt a nadrágjából. Fred a falhoz nyomta Angelinát, felemelte és lábát a saját csípője köré fonta, majd beléhatolt. Nem tartott sokáig, Angelina hamar megborzongott, majd elcsendesült minden, csak a víz csobogását lehetett hallani.
Angelina Fredhez bújt, fejét a vállára helyezte.
- Ez… hihetetlen volt – mosolyodott el, mire Fred megcsókolta.
- Hé, tesó!
- Basszus – nézett Angelinára Fred, majd elzárta a vizet.
- George is itt van? - kérdezte Angelina elkerekített szemmel.
- Ja – bólintott a fiú. – tudod, milyen kanos.
Angelina kuncogott.
- Mi az George? – kiáltott Fred.
- Mennünk kéne.
- Nem mehetsz el most – kapaszkodott meg Angelina Fred karjában.
- De. De persze velünk jöttök.
- Hogy érted?
- Fred, belefulladtatok a zuhanyzóba, vagy mi?
- Egy perc – szólt vissza Fred, majd kimászott a fülkéből, összeszedte a ruháit és pálcájával elvégezte a szárítást.
- Hogy érted azt, hogy veletek megyünk?
- Kivettünk egy szobát - mondta Fred. – Luxus lakosztály.
- Megőrültetek – válaszolt a lány. – Nem mehetünk Roxmortsba – azzal maga köré csavarta a törölközőjét.
- Megengeded…? – Fred bebújt a törölköző alá, Angelina szúrós szemmel, de mosolyogva hagyta.
- Gyönyörű vagy – sóhajtotta Fred, ahogy letörölte a vizet Angelináról.
- Fred, figyelj… Mégis hogy mehetnék ki veled a suli területéről Roxmortsba?
- Meglepetés.
- Fred – habozott a lány.
- Angie, kérlek – nézett rá Fred szívbemarkolóan. – Hiányoztál és nem szeretnék csak egy zuhanyzós kalanddal visszarepülni.
Angelina elmosolyodott, ahogy bekapcsolta a melltartóját. – Akkor egy romantikus estét terveztél?
- Valami olyasmit, de ne félj, nem látnak meg.
- Hogy? – a lány fogta a pálcáját és a haját szárazzá változtatta, ami most kis hullámokban omlott a vállára. Frednek így szabadon jobban tetszett, mint amikor be volt fonva.
- Majd meglátod, ugyan már Angie, szegjünk meg pár szabályt. Nem lesz több alkalmam meglátogatni, amíg a suli véget nem ér. Maradj velem ma este, holnap senkinek nem fog feltűnni, hogy eltűntél.
- Nagyon kockázatos – suttogta a lány.
- A kockázat a középső nevem, szívem – vigyorgott rá.
- Lehetetlen vagy – rázta meg a fejét Angelina. – Persze, hogy veled megyek, te lökött, csak előbb had végezzem el a fogamzásgátló bűbájt, rendben?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Istenem, még soha semmi nem volt ilyen büdös egész életemben – suttogta Angelina, ahogy Aliciával követték a fiúkat a köpeny alatt a szállóban.
Érdekes vállalkozásnak bizonyult négyen egy köpeny alatt elmenni a Rengetegig, onnan meg seprűvel elrepülni Roxmortsba, de végül sikeresen landoltak a szálló előtt.
- Itt volnánk – mondta Fred. Benézett a folyosóra, ami üres volt, így feltűnés nélkül bementek. A láthatatlan lányokat a szobájukig vezették, Fred előhalászta a kulcsokat és ajtót nyitott.
- Most már levehetitek a köpenyt – mondta.
- Köszönöm uram – lélegeztek fel megkönnyebbülten a lányok egyszerre és ledobták a köpenyt
- Jó éjt Fred, Angelina – köszönt el George, megragadta Aliciát és bevitte a szobájába.
- Gyere te is – hívta Fred Angelinát az ő szobájába, majd bezárta mögötte az ajtót.
- Húha, ez pazar – sóhajtott fel a lány.
- Neked csak a legjobbat.
- Ez egy hatalmas ágy – mosolyodott el Angelina.
- Ez természetes, hogy bepótoljuk az elveszett időt.
- Csodásan hangzik – nézett rá a lány, majd Fred óvatosan megcsókolta, majd egyre szenvedélyesebben, teljesen beleborzongott.
- Van itt neked valami – suttogta.
- Még valami? – kérdezett vissza megdöbbenten a lány.
Fred mosolygott, megpuszilta Angelina orrát (nagyon szerette ezt), aztán odanyújtott felé egy köteg levelet.
- Ezeket neked írtam, de nem küldtem el, tudod, miért.
Angelina elmosolyodott.
- Mi van bennük?
- Egy csomó hülyeség.
- Érzelgős?
- Félek, igen.
- Vicces?
- Persze.
- Pajzán?
- Teljesen.
Angelina elnevette magát.
- Akkor szeretni fogom. Este ezeket fogom olvasni.
- Megkaptam a leveled – mondta Fred. – Elolvastam vagy hétszázszor.
- Gondolom el is képzeltél magányomban…
- Persze!
- Akkor apa ezek szerint elküldte neked.
- Igen, vagyis… Személyesen hozta el.
- Mi? – nézett rá elszörnyedve Angelina.
- Aha – bólintott Fred.
Angelina kézbe fogta a fejét. – Jaj, megvolt az Apai Ellenőrzés?
- Ja, de átmentem. Először félelmetes volt, de igazából nagyon kedves.
- Igen, csak vigyáz rám, egyetlen lánya…
- Hé, nekem is van egy húgom, emlékszel?
Angelina leült az ágyra. – Te jó ég, ma minden a feje tetejére állt.
- Ez hogy érted? – ült le mellé Fred.
- Ma reggel felkeltem teljesen azzal a hittel, hogy elvesztjük a meccset és hogy veled is csak év végén találkozom. Ehelyett meg? Megnyertük a kupát, te is itt vagy, ráadásul még apámmal is találkoztál. Minden olyan tökéletes. El sem hiszem, hogy itt vagy! Iderepültél Londonból, hogy megnézz egy hülye mérkőzést.
- Meg hogy lássalak meztelenül zuhanyozni – tette hozzá Fred, mire Angelina elnevette magát.
- Éhes vagyok – mondta végül könnyes szemmel.
- Á, akkor szoba szerviz?
- Imádom.
- Nagyszerű, akkor együnk.
- Rendben – mosolygott Angelina. – De aztán addig leszünk ágyban, amíg bírod.
- Remek ötlet – nézett rá boldogan Fred. – Akkor ugyan arra gondolunk.
- Szeretlek, de akkor gyorsan hozz kaját, mert éhen halok!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fred egy nagy adag vacsorát rendelt, majd miután jól lakottan a hatalmas ágyra dőltek óvatosan összeölelkeztek ég egész éjjel bepótolták az elmúlt heteket. Közben beszélgettek is a sötétben. Fred nem hitt a sorsban, de most, hogy itt tartotta maga mellett Angelinát, már kezdett hinni abban, hogy neki szánták.
Soha nem akart még úgy senkit, ahogy őt, a lány a másik fele volt, testileg-lelkileg. Nem mert belegondolni a reggelbe, amikor el kell válniuk és neki újabb egy hónapot kell várni arra, hogy láthassa. Egy hónap, amikor nem beszél vele, nem látja, nem érzi, nem hallja.
Nem tudott ezen az estén elaludni, mindent megbeszéltek és két beszélgetés között egymáséi lettek.
Ez az idő fantasztikusan telt mindkettejüknek, jobban esett, mint a vacsora.
De a reggel hamar eljött, Angelina utoljára megcsókolta, megölelte és sűrű könnyek közt, Fred leveleivel és Aliciával elindultak vissza a Roxfortba.
Fred és George hosszan néztek utánuk.
- Alicia mondta, hogy majd kimossa a köpenyt – mondta George. – Ami jó, mert irtó büdös.
Fred mosolyogva nézett ikrére.
- Kellemes volt az éjszaka?
- A legjobb. Neked?
- Tökéletes.
- Én teljesen kimerültem – sóhajtotta George.
- Én is.
- Hosszú repülés lesz vissza…
- Sajnos…
- De nem maradnék, ha nem láthatom Aliciát.
- Igen, inkább menjünk vissza Londonba.
- Jó ötlet, te előbb igyunk kávét, jó sokat!