EPILÓGUS
Két évvel később

- A francba George, hol van? – kiáltott idegesen Fred, ahogy a párnákat dobálta szét a kanapéról, valamit keresve.
- Abbahagynád a lakás szétszedését? – ripakodott rá Lee. – Itt van, te idióta.
- Hol? – tette vissza a párnákat a helyére Fred.
- Itt – adott át neki egy kicsi dobozt Lee.
- Köszönöm – mondta nyugodtabban a fiú.
- Ideges vagy? – lépett be George a nappaliba. – Jézus, mint egy csatatér.
- Igen, ideges vagyok! – ordított rá Fred.
- Az isten szerelmére – fakadt ki Lee. – tuti igent fog mondani, akkor miért aggódsz?
- Akkor is izgulok.
- Azt látom – morogta George. – bizonyíték rá a szétvert nappali. Tudod, milyen nehéz lesz elpakolni?
- Mondja a házias férfi – motyogta Lee.
- Nem vagyok házias – védekezett George. – Már három hónapja nem takarítottam! Mondjuk lassan kellene, Alicia szajkózza ezt a baromságot.
- Lassan egyedül maradok – húzta el a száját Lee.
- Mi van? – nézett rá George. – Ez a te lakásod is, nyugodtan hozd fel Lavendert, a konyhában ültesd le, vagy tudom is én mit csinálsz vele.
- Hát Miss Brown megmenti az életem…
- A szexuális életed, úgy érted – mosolygott George.
- George, mit csináljak a hajammal? – szólt ki a fürdőszobából Fred, aki a tükör előtt állt.
- Merlin vegyen irgalmába Fred! Nehogy már ki is sminkeljelek – torzult el George arca.
- Mindegy, akkor csak megfésülködöm.
- Jaj, te szerencsétlen. Mindegy, Lee, akkor te és Lavender együtt…?
- Azt hiszem komoly, több is van benne, mint ahogy elsőre látszik.
- Azt elhiszem – dünnyögte Fred, majd gyorsan a másik pár cipője keresésére indult.
- Ne beszélj így a csajomról! – kiáltott rá Lee. – Ha ő nem lenne, akkor monostorba vonulnék és öt percenként imádkoznék. Így meg van egy jó barátnőm, akivel azonos hullámhosszon vagyunk és elvagyunk együtt.
- Hol a cipőm? – kérdezte Fred.
- Az ajtó előtt – mondta mellékesen George.
- Ó kösz.
- És Katie…? – nézett vissza Lee-re George.
- Szakítottam vele – bólintott a fiú. – Oliver Wood meghívta a csapatába, és tudjátok, neki tetszik Katie, és ha nála játszana, ki tudja mik történnének a meccsek után, ha nem vagyok ott. Így megkímélem magam a csalódástól.
- Fred, bekössem a cipődet? – nézett szánakozva George testvérére.
- Nem, ez még megy – látott neki még egyszer Fred a cipője bekötésének.
George ismét Lee felé fordult.
- Szerintem nem kellett volna elengedned Katie-t, nem hiszem, hogy megcsalt volna. Nekem szimpatikusabb, mint Lavender.
- Most már mindegy – mondta szomorúan Lee.
- Azért beszélj vele és kérdezd meg, hogy érez most, nem veszíthetsz semmit. Azt hittem szereted.
- Szerettem is, sőt talán még most is.
- Akkor meg mire vársz, te másik szerencsétlen?
Lee nem kívánt erről többet beszélni és Fredhez fordult.
- Ha felöltöztél, feltakarítanál?
- Majd megcsinálom – vetette közbe George, elővette a pálcáját, intett vele, mire a szoba visszaállt eredeti berendezéséhez.
- Na és hogy festek? – kérdezte Fred. Elég elegánsan öltözött, mugli ruhákba, Armani legújabb kollekciója, egy vagyonba került –de végül is tellett rá.
- Mint egy rossz buzi – jelentette ki Lee.
- Hé, akkor én is úgy nézek ki – vágta hátba George.
- Hát George, nem így akartam elmondani…
Erre kapott még egy erős hátba verést.
- Mi van, csak vicceltem! Mesés vagy Fred, igazán helyes.
- Egész tűrhető – vigyorgott rá George.
- Akkor szurkoljatok – kacsintott rájuk Fred.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Fred, mi van veled ma este? – nézett rá Angelina, ahogy az utcán sétáltak, ahol jobbra fordultak egy kisebb park felé. Halk zene hallatszott ki egy szórakozóhelyről, de egyébként csendes és kellemes este volt, tökéletes.
- Mi? – kérdezte rémülten Fred, miközben a zsebében lévő dobozkát forgatta.
- Feszült vagy – mondta a lány, majd leült a padra.
- Ja hát ma a munka nehéz volt és elfáradtam.
- Én is, talán nem kéne ennyire hajtanom a kviddicsre, úgysem szerződtetnek le.
- Nagyszerű vagy, tudom – mondta Fred.
- Köszi – mosolygott rá a lány, mire Fred elgyengült.
A lányra nézett. Haja most is kibontott volt és göndör, ahogy Fred imádta. Egy egyszerű sötétlila ruha volt rajta, ami szorosan a testéhez simult, kiemelve annak minden vonalát. Egy kis, lapos papucs volt rajta, amiből kilátszott a kilakozott fényes körömlakkos lábujj. Egyszerűen gyönyörű volt Fred szemében.
Legszívesebben felkapta volna és egész éjjel csak ölelné és magához szorítaná, de most nem alkalmas ez az idő.
- Angie, mondanom kell valamit…
- Ugye nem emiatt vagy feszült?
- De, attól tartok.
- Akkor ennyi? Kidobsz és vége? – gyűltek könnyek Angelina szemébe.
- Mi? Nem! – kapott gyorsan észbe Fred.
- Akkor meg?
- Figyelj, nagyon szeretlek, megőrülök érted, minden percben akarlak – Fred nevetni kezdett. – Az előbb is arra gondoltan, hogy mi lenne, ha felkapnálak és a szobámban egész éjjel…, na mindegy nem ezt akartam mondani.
- Tényleg erre gondoltál? – somolygott a lány.
- Aha. Még most is játszom a gondolattal, de…
- Nyugodtan, nekem is tetszik az ötlet.
- Nem, most ne, mert van valami, amit meg akarok ké… A ROHADT ÉLETBE! – kiáltott fel Fred olyan hangosan, hogy valószínűleg egész London hallotta.
- Mi az? – kérdezte Angelina.
- Egy rohadt madár leszarta a gatyám!
Angelina nevetésben tört ki.
- Ne kacarássz itt nekem, a legjobb nadrágom.
- Sajnálom – kuncogott még a lány.
- Na, ennyit a romantikus lánykérésről.
Angelina hirtelen abbahagyta a nevetést.
- Lánykérés? – nézett rá a fiúra. – Nem hallottam semmilyen lánykérést. Te akartál megkérni?
Fred elvörösödött. – Azt hiszem – kezében a dobozt szorongatta, de még mindig a zsebében.
- Oh, hát…
- Suvickusz – Fred gyorsan eltűntette a madárkakit a nadrágjáról. – Tönkretettem. Mármint a lánykérést.
- Ez érdekes - mondta Angelina. – mert engem még senki nem kért meg. Itt ülök és várok.
Fred ránézett és mosolygott. Angelina kipirult arccal várt rá, mire Fred elővette a zsebéből a kid dobozt, majd hozzátette.
- Elvegyelek?
- Igen – mondta elfúló hangon a lány és megcsókolta. Fred kinyitotta a dobozt és a benne lévő gyűrűre nézett.
Az egyszerű volt, ezüst színű, nem túl nagy, de fényes, egy kis kővel a közepén.
- Ez gyönyörű – sóhajtott Angelina.
- Te vagy gyönyörű. Add a kezed – suttogta Fred.
Angelina odatartotta a kezét és Fred felhúzta rá a gyűrűt, ami teljesen ráillett.
Angelina a gyűrűre nézett, majd megölelte Fredet.
- Akkor most eljegyeztél?
- Úgy tűnik.
- Anyáék nem tudom mit fognak szólni, ha megtudják.
- Én nagyon féltem, hogy nemet mondasz.
- Hülye vagy. Neked nemet mondani? Nem jöttél még rá, hogy nélküled nem tudok élni?
Közelebb ment a fiúhoz és átfonta karjaival a nyakát.
- Lassan kezdem megszokni – mosolyodott el a fiú.
- Szeretlek Fred Weasley.
- Szeretlek Angelina Johnson Weasley – csókolta meg Fred, majd még órákig ültek a parkban, legalábbis annak tűnt, pedig alig volt pár perc. Végül felálltak és elindultak visszafelé. Már a bolt előtt álltak, amikor Fred megkérdezte.
- Hova menjünk nászútra?
- Tahiti – mondta gyorsan Angelina. – Kellemesen meleg, jó a szobaszerviz…ráadásul van olyan rész, ahol meztelenül lehet napozni.
- Vagyis ahol te tudsz meztelenül napozni – mondta Fred. – Én szalonnává égek a napon.
- Nappajzs Bűbájról még nem hallottál? Mellesleg ha nem oda megyünk, engem nem látsz máshol ruha nélkül napozni.
- Tahiti remekül hangzik – jelentette ki Fred.
- Perverz.
- Csak amennyire te – azzal a falhoz nyomta a lányt és megcsókolta.
- Most már felvihetsz a szobádba – suttogta Angie.
- Ha ragaszkodsz hozzá – Fred felkapta a lányt és elindult vele befelé, majd fel a lépcsőn, be a szobába.
Később, boldogan feküdtek egymás mellett az ágyban, Angelina már aludt, Fred pedig nézte.
A jövője, a közös életük. Majd elköltöznek, de nem messze Londontól. Majd lesz görényük, mert Angelina szereti őket. Hétvégente a családjukhoz mennek vacsorára, meg szünidőben is velük lesznek. Kviddicseznek az Odúban, gyerekeik lesznek, gyönyörű barna bőrű gyerekeik, kék szemekkel. Majd a 9¾ vágányon várják őket, amikor a Roxfort Expresszről leszállnak. Majd a gyerekeik is felnőnek, megházasodnak, elköltöznek, saját családjuk lesz, Angelinával pedig együtt öregszenek meg.
Ebben a percben ő volt a legboldogabb varázsló az egész világon.

VÉGE