Kedves Aaron!
Na jó, oké, megint késtem egy kicsit, de végül is másfél hónap nem a világ. Meg aztán gondolom nem is vetted komolyan, hogy egy héten belül írok.
Nos, hogy mi történt velem az elmúlt másfél hónapban?
Hát...
Velem semmi.
Rose lenyelt egy gumisünt. Aztán azt mondta, hogy az én hibám. Mert szerinte én tettem bele a gumisünt a levesébe. De hát ne haragudjon, ő olyan gyökér, hogy nem veszi észre. Jó, igaz, fel volt darabolva, de akkor is feltűnő néhány gumisün darabka, nem?
Hm.. hogy mi történt még ezenkívül?
Apa összetörte a negyedik kocsiját, és anya azt mondta, hogy soha többet ne merjen autót venni, kivéve, ha a kocsi gumiból lesz.
És James szakított három lánnyal és összejött hattal.
Ginny azt mondta neki, hogyha még egyszer meglátja egy lánnyal smárolni, bezárja a pincébe.
Harry meg azt mondta neki, hogyha meglátja egy fiúval smárolni, bezárja a padlásra.
Apa erre azt mondta, hogyha James meleg lenne, biztos lányos fiúkkal smárolna, olyanokkal, akik lánynak néznek ki.
Anya erre leordibálta Harry és apa fejét, hogy ne legyenek ilyen undorítóak.
Hát aztán még... Az egerem, Mr. Gilbert összejött az egyik egérrel a suliban, és nemzettek egy gyereket, de sajnos a gyerek meghalt, mert Ralph ledobta egy virágtartóval.
Mi volt még... Lily összejött az egyik hollóhátas sráccal, és James egész baráti köre dührohamot kapott.
Fred pedig ruhamosónak álcázta magát, mikor órán kellett volna lennie, úgyhogy járhat két hétig büntetőmunkára.
Na de most már igazán térjünk rá arra, hogy hogyan is folytatódott szappanoperába illő nyaram.

Anya totál bevágta rám a durcit, mióta nem mondtam el neki, mit csináltam hajnalok hajnalán.
Először szobafogságot akart adni, de apa lebeszélte, mondván, nem lehet könnyű nekünk...
Cöh, nekünk? Inkább nekik!
Na mindegy, szóval másnap azzal foglalkoztam, hogy rózsaszín levelekben női tangákat és melltartókat küldözgettem magamnak, amiket mindig anya előtt bontottam ki.
- Hugo – kiabált anya a konyhából.
- Mi az? – ordibáltam neki vissza a nappaliból, s közben fagylaltot zabáltam. Régebben sosem volt itthon fagylalt.
- Leveled jött.
- Kitől?
Nem vettem ám a fáradságot, hogy felálljak, á dehogyis, mi vagyok én, kutya?
- Nem tudom, kisfiam, nincs rajta név, de egy rózsaszín boríték...
Heh, éreztem anya hangján, hogy le van döbbenve.
- Oh, akkor biztos öö.. Sarahtól jött...
- Ki az a Sarah? – jelent meg anya már a nappali ajtajában, borzasztóan irritálóan érdeklődő és magyarázatot váró fejjel.
- Hát nem tudom, ő Sarah... egy csaj. Felolvasnád a levelet? – kérdeztem fel sem pillantva.
Anya már éppen vissza akart vágni, hogy minek nézem én, de valahogy megesett a szíve az ő kis fagyit zabáló fiacskáján, és kibontotta a borítékot.
- A... – véleményezte.
- Mi az? – néztem fel, úgy mintha észre sem venném a borítékból kikandikáló piros-fekete extra szexi tanga bugyogót.
- Ez micsoda, Hugo?! – kiáltotta anya kétségbe esetten.
- Hát nem t'om, nekem női fehérneműnek tűnik...
- Hugo Weasley! – csattant fel anya. – Azonnal magyarázd el, ki az a Sarah, és hogy miért küldte el neked a bugyiját?!
Épp vissza akartam vágni, mikor is megjelent Rose.
- Sziasztok, mi a... – kezdte, majd észrevette a bugyogót. – Hé, az az é...
- Nem, Rose, azt a levelet én kaptam! – vágtam közbe gyorsan.
- Azt elhiszem, de... – kezdte újra Rose.
- Nem, Rose, azaz enyém! – ismételtem jelentőségteljesen rá nézve, mire végre felfogta, hogy nem kéne elszólnia magát a tangával kapcsolatban.
Mert hát igen, az a bugyi valójában tényleg Rose tangája volt, nem is fogok én női fehérneműket vásárolgatni a plázában!
Ralph és Ryan így is mindig agyon szakadja magát rajtam...
- Hugo, válaszolj! Ki ez a Sarah? A barátnőd?! – kérdezte anya újra.
Erre elvigyorodtam, majd méltóságteljesen letettem a fagyis tálat az asztalra, felálltam, odasétáltam anyához és így szóltam:
- Nem. Catie a barátnőm. Sarah csak egy futókapcsolat volt. – Azzal ördögi vigyorral kitéptem anya kezéből a borítékot, és a szobám felé vettem az irányt..


- Na jól van, Hugo, kérem a bugyimat! – rontott be a szobámba Rose, majd utána rögtön el is borult a szoba közepén álló tévében.
- De ha visszaadom, akkor nem lesz nálam – mondtam neki, miközben a függőágyamban feküdtem, és a hasamon álló Kutyát simogattam.
- Hát majd tangát csinálsz az alsógatyáidból, de nekem kell az a bugyi! – vágta rá Rose.
- Na jó, visszakaphatod, de a többi marad!
- Többi?! – fakadt ki Rose. – Azt akarod mondani, hogy többet is elvittél?
- Hát persze – tártam szét a karom. – Kellett egy bugyi Catie-től, Agnestől, Ashleytől és Marianntól.
Rose döbbenten meredt rám, mire én ördögien elvigyorodtam.
- Melyik bugyimat vetted el? – kérdezte végül, miután magához tért.
- Hát a fehéret, a feketét, a rózsaszín halálfejeset, a vöröset, meg hát plusz ezt – lóbáltam fel a bugyiját.
- Ezek pont e legszebbek, kérem vissza őket! – követelte Rose. – Más bugyit kaphatsz.
- Jól érzed magad? – pillantottam rá. – Szerinted van olyan gyökér valaki, hogy nagymama bugyit küldd a szeretőjének? Abban mégis hol a szenvedély?
Rose erre nem mondott semmit, csak neki állt megkeresni értékes fehérneműit.
- Mellesleg mióta iszol te ennyi whiskyt? – kérdezte, miközben felborított pár üveget.
- Mióta bedepiztem, tesókám – vigyorogtam rá ördögien, s hozzáláttam, hogy piros zsírkréta segítségével elvágjam az ereimet.


Délután megint kimentem a városba, és Ashleyt, akiről amúgy kiderült, hogy rendes, átoperáltuk szőke hajúvá.
Az elmúlt időszakban folyton vele lógtam, csak mindig máshogy nézett ki, hogy megtévesszük apát, akinek új szokása az lett, hogy az Abszol úton mászkált, távcsővel figyelve engem, és közben szentül hitte, hogy fogalmam sincs, mit csinál.
- Ha majd vége lesz ennek az egésznek – mondta Ryan, miközben Ashley haját csináltuk. – Ígérem, Hugo normálisan is fog járni veled.
- Inkább ne – felelte Ashley. – Ha a szüleivel ilyet tesz, mit fog velem tenni, ha majd szakítunk?
- Mi? – néztem rá rögtön. – Még el sem kezdtük a kapcsolatunkat, és te már azon töprengesz, milyen lesz, miután szakítottunk?
- Én csak reálisan gondolkodom – vonta meg a vállát Ashley, mire elnevettük magunkat.

Ryan, aki nagy szexistennek képzelte magát, elmagyarázta, hogyan csinálhatunk úgy, mintha smárolnánk.
Valójában persze nyugodtan csókolózhattunk volna igazából is, de hát én nem akartam tizenkét évesen ilyen tök romantikátlan helyen ellőni az első csókomat, szóval inkább Ryan módszerére hallgattunk.
Az volt a mű-csókban a nagy ördöngösség, hogy mindenképp fal mellett, egy titkos sikátor titkos sarkában kellett végrehajtanunk.
A Halálfaló-sikátorral szemben volt egy épület, melyben apa üldögélt, és engem figyelt távcsővel.
Kiszámítottuk, hogy apa ablakából milyen szögben takarom pont úgy Ashleyt, hogy ne látszódjon, valójában nem éri össze a szánk.
A kuka mögül mellesleg Ryan folyamatosan osztotta az észt.
- Öleld át – súgta.
- Mi a francnak? – súgtam vissza.
- Az hát, mi a francnak? – tette hozzá Ashley, de azért megöleltük egymást, ami kissé szerintem szánalmasra sikeredett, de nem foglalkoztunk vele.
Vagy öt percen át mű-smároltunk, és akkor is csak azért hagytuk abba, mert már annyira irritált minket Ryan folyamatos szaktanácsadása.

Boby kocsmájában, a Főnix Discoban töltöttem az egész délutánt, és Jamesszel beszélgettem.
- Női bugyikat? – ismételgette.
- Hát ja, minél extrémebbeket és durvábbakat, olyanokat, amiktől a szülők frászt kapnak, érted?
- Vágom – bólogatott James, és belekortyolt a limonádéjába.
Habár nem látszik ezen a kocsmán, baromi jó hely, és igaz, Boby folyton részeg, de a kiskorúak nem kapnak piát, főleg mivel az egész üzletet gyakorlatilag Jamesék irányítják, a haverjaival ugyanis még nálunk is több időt töltenek itt, ráadásul majdnem minden csütörtökön óriási bulikat nyomnak.
- Szóval akkor vannak ilyen bugyijaid? – kérdeztem.
Belegondolva baromi furcsán hangozhat ez a párbeszéd. Az unokabátyámmal női bugyikról beszélgetek. A színvonal azért meg van.
- Asszem vannak – felelte végül a fejét vakargatva. – Az ilyen fanatikus rajongóim szoktak küldözgetni kviddics meccsek után, de nem t'om, mennyire vannak meg, tudod, a normális, esélyes csajok úgyse küldenek...
- Megértem én – vigyorogtam. – De akkor vannak, ugye?
- Aha, holnapra elküldöm, ami van – röhögött James.
- De ha van Lilynek az is jó lesz, csak mert szegény Rose-nak elloptam az összes szép bugyiját...
A körülöttem ülő fiúk erre felröhögtek.
- Persze hogy vannak neki – válaszolta végül James.
- Akkor szerezz meg néhányat, jó?
- Nekem is! – kérte gyorsan George, James egyik nagy haverja, mire unokabátyám úgy nézett rá, mintha menten fel akarná falni.
- Te csak ne akarj az én húgomtól vörös tangákat és melltartókat szerezni!
- Ki akar tőlem vörös tangát szerezni? – jelent meg ekkor Lily, mire mi az ikrekkel rögtön szakadni kezdtünk. – Mi bajotok van?
- Semmi – feleltük, de azért tovább röhögtünk.
- George vörös tangát akar tőled kapni – mutatott a srácra Fred vigyorogva.
- Oh – véleményezte Lily. – Nincs vörös tangám.
- A francba – nyögtem, mire Lily felrántotta a szemöldökét.
- Te is tangát akarsz? Két galleonért árulom őket – mondta, miközben leült közénk. – Vörös nincs, de a többi színben majdnem mind van...
- Csak kölcsönbe kéne – magyaráztam, mire megint mindenki szakadni kezdett.
Most komolyan, mi olyan vicces abban, hogy tanga bugyogókat kérek az unokatestvéremtől?
- Kölcsönbe? – ismételte Lily. – És hányas a méreted? Csak hogy rád menjen, tudod...
Erre most már végképp mindenki nevetett.
- Na jó, hagyjuk abba ezt az értelmes beszélgetést – álltam fel aztán. – A végén elterjesztitek rólam, hogy női bugyikat hordok...
Barátaim megint röhögni kezdtek, a pultos, Boby haverja, Bill pedig hitetlenkedve rám meredt.
- Te női bugyikat hordasz?

Mikor hajnali kettőkor hazaszédültem, anya és apa a konyhában vártak, s a konyhapulton egy vagon kibontott boríték feküdt.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam a tömérdek bugyi láttán.
- Hugo – kezdte anya.
- Mi az? – kérdeztem, s közben óriási erőfeszítéseken mentem keresztül a mosolytalan arc elérésének érdekében.
- Légy őszinte – mondta anya. – Kitől kaptad ezeket a... ruhákat?
- Lányoktól – feleltem közömbösen.
- Hugo, tizenkét éves vagy – kezdte apa is.
- Tudom – bólintottam, és egyre inkább felfelé rándult a szájam széle.
Nagyon jól tudtam ám, hogy azt akarják megkérdezni, szűz vagyok-e még, csak hát persze nem merik, mert milyen gáz, hogy a saját tizenkét éves fiúkról ilyet feltételeznek.
- Apáddal úgy gondoljuk, hogy. hogy talán nem kéne annyit a városban mászkálnod... lányokkal.
- Oké – bólintottam. – Így gondoljátok. Én nem így gondolom. Még valami óhaj, sóhaj?
Mindketten rám akartak ordibálni, de egyikőjük sem tette meg, csak néztek rám tehetetlenül.
Megpróbáltam a szemükbe nézni, de nem ment, úgyhogy inkább a tangákat vizsgáltam.
Erre meg majdnem elkezdtem röhögni, úgyhogy felmarkoltam az összes, szám szerint nyolc bugyit és a szobám felé indultam.
- Most hová viszed őket, Hugo? – kérdezte lassan anya.
- A szobámba.
- Nem gondolod, hogy vissza kéne küldened...? – kérdezte feszengve apa.
- Nem. Kapnak cserébe alsónadrágot. – Azzal ott hagytam döbbent szüleimet a konyhában.


És így végződött egy újabb frappáns nap a nyaramból.
Egyébként nyár utolsó két napján tényleg "jártam" Ashleyvel, de elég szánalmas volt, ugyanis az egész csak levelezésből állt, és valójában a leveleket Ryan írta. Utána asszem Ryan járt vele. Na mindegy, ennyit rólam és a lányokról.
Amúgy azóta, mióta elkezdtem írni a levelem, egy csomó érdekesség történt.
Például Ralph megjósolta a Merkúr segítségével, hogy tíz percen belül szörnyű kínhalálok közepett kimarja a szemem egy óriás jeti. Ezt pont tíz perce említette, szóval valószínűleg ezek az utolsó soraim.
Te vagy az utolsó ember, akinek el tudom mondani, hogy hova rejtettem el a ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ne egyél meg! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

(Üdvözlettel Hugo Weasley, akit per pillanat épp felfal egy éhes jeti. Hamarosan újra jelentkezem)