Epilógus- vagy mi
Kry 2009.12.30. 16:54
Ez egy rendhagyó fejezet. Hogy miért? Hát szerintem rájöttök xP
7. fejezet: Epilógus- vagy mi
Kedves Hugo!
Tudod, jobban belegondolva egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy okos ötlet volt összebarátkozni veled két éve azon a minisztériumi nyíltnapon, vagy min.
Szerintem te teljesen beteg vagy! De most nem azért mondom, hogy piszkáljalak, de most őszintén, nézzél magadra!
Egyébként nem tudom, mi lesz így velem, ha már nem olvashatom a kegyetlen, depressziós Hugo Weasley életét.
De nem baj, mert gondolom nem áll meg az élet arrafelé sem.
Legalábbis amennyire titeket ismerlek, úgyis fog történni valami természetellenes és brutális dolog, nem úgy, mint nálunk, ahol az év 365 napján kábé kettőn történik valami. Egyébként meg holt unalmas minden.
Illetve, most nagyon nem, mert mindenki be van pörögve, hogy megnyerte a bajnokságot a Mermaid SC, és jövőre indulhat a Bajnokok Ligájában, meg ilyenek.
Szóval, annyira nem is áll itt az élet.
Tényleg, majd’ elfelejtettem bőven kifejteni véleményemet a depressziós időszakodról!
Szóval, szerintem egy idióta állat vagy, Hugo.
De persze nézőpont kérdése. Az állatok biztos inkább idióta embernek mondanának, lehet, hogy ők is szégyellik, hogy egy fajba tartozol velük...
Na jó, nem bántalak!
Beszéljünk inkább másról!
Á, igen! Lenne egy kérdésem: Lilybe mindenki szerelmes?
Csak mert leírásod alapján nagyon úgy tűnik.
Mert ha mindenki szerelmes belé, akkor gondolom, nagy dolog, hogy szerinte helyes vagyok.
Szóval most örvendezik a lelkem.
Egyébként az én húgom szerint te vagy helyes.
Úgyhogy légy büszke magadra, senkinek sincs olyan szeme a pasikhoz, mint a négy éves húgomnak...
Nyár utolsó előtti hetében eljöhetnél hozzánk, hozhatod a famíliát is, amúgy is kíváncsi vagyok, milyenek újabban a sokat emlegetett rokonaid!
De komolyan mondom, gyertek el, úgyis természetellenesen nagy házunk van, elfértek, aztán majd nem is tudom, lesz valahogy!
Ja, amúgy visszatérve a leveledhez:
Az az érzésem, hogy a szüleid teljesen idióták.
Minden baromságnak bedőltek, azt mondtál nekik, amit akartál, és ők elhitték.
Ez lenne az angol értelmiség?
Tudod, min gondolkozom?
Hogy a fenébe tudsz te annyit írni egy levélbe?! Oké, hogy hónapokat késik egy-egy levél, de aztán írsz nyolcvan oldalt!
Túl kreatív vagy, az a baj!
Vagy lehet, hogy tényleg ilyen értelmes életed van.
Ha majd az anyukád tényleg elvisz valahova, pingvin vadászatra az Északi-sarka vagy hasonló, akkor írd meg azt is, rendben?
Nem mintha annyira érdekelne, de újabban azzal váltam híressé a parton, hogy a leveleidet olvasom fel unatkozó kis gyerekeknek, és lefoglalom őket két órára, a szülők meg egy csomót fizetnek!
Az Ausztrál emberek sem normálisak...
Amúgy az anyám épp most hisztizik a fülembe, hogy miért levelezek folyton egy csajjal.
Ha nem mondtam volna, ő úgy tudja, hogy lány vagy, és Hugonellának hívnak. Ne kérdezd, hogy sikerült ezt hazudnom, de annyi biztos, hogy miután megmutattam a képedet, biztos benne, hogy a fiának valahol nagyon elcseszték az ízlését...
Na jó, tudod mit?
Most abbahagyom a levelemet, és megyek a partra fürdeni.
Iszonyatosan meleg van, és ilyenkor nincs is annál jobb, mint kviddicsezni a vízben.
Te mit csinálsz?
Gondolom, mindjárt meghalsz Afrikában, a sivatag közepén a családoddal... eltaláltam?
(Ha most azt mondanám, szeretettel Aaron, akkor az nagyon meleges lenne?)
Szeretettel: Aaron
U.i.: Ha találkozunk, megtanítasz hosszú levelet írni, én pedig megtanítalak időben levelet írni. Oké?
|